Ukrajna megkerülhetetlen problémaforrássá vált az utóbbi időben, nem csak az országban dúló harcok miatt. Energiaellátási és -értékesítési szempontból is azzá vált, illetve az maradt, miután amerikai szenátori segédlettel az Európai Bizottságnak hosszú „győzködés” után végre sikerült rávennie a bolgár kormányt, hogy függessze fel a Déli Áramlat már megkezdett építkezési munkálatait. A „kék fűtőanyag” útja tehát továbbra is Ukrajnán keresztül kell hogy vezessen az oroszországi gáztól nagy mértékben vagy teljesen függő kelet-közép-európai és balkáni államokba. Megoldásként maradt a szocialista időkben készült – a jelen helyzetben fölöttébb ironikusan hangzó – Testvériség nevű gázvezeték, amelynek épp a napokban robbant föl egy szakasza Kelet-Ukrajnában.
A megkerülhetetlen problémaforrás kifejezés Ukrajnára értve még sok szempontból találónak mondható. Oroszország nagyhatalmi szerepének a visszaszerzésére törekvő Putyinnak is ezt jelentheti az egykori szovjet tagköztársaság, minimum két okból kifolyólag: egyrészt az orosz hadiflottának helyet adó Krím félsziget, másrészt az orosz hadiiparban fontos szerepet játszó donyecki régió miatt.
Energiaellátási szempontból is megkerülhetetlen problémaforrásnak számít Ukrajna, ezt már régóta tudjuk: 2008/2009 telén, amikor az ukrán–orosz gázvita miatt leállt a szállítás, ezt Európa is megtapasztalhatta. Ebből okulva kezdett Oroszország kerülőutakat kiépíteni. Az Északi Áramlat első szakasza már el is készült, és nyilván Németország tekintélye miatt jogi vonatkozásban egyelőre nem is jut eszébe senkinek sem a hozzá kötődő szerződések helytállóságát megkérdőjelezni. Más a helyzet a dél- és közép-európai országokba vezető Déli Áramlattal. Ennek megvalósulását hátráltatja az Európai Bizottság a harmadik energiacsomag azon rendelkezésére hivatkozva, mely szerint nem lehet ugyanaz a vállalat a gázkitermelő és a gázszállító.
Márpedig ez a helyzet az Északi és a Déli Áramlat kiépítését finanszírozó orosz Gazprommal. Mintha az energiapiac liberalizálását célul kitűző, 2011 márciusában hatályba lépő rendelkezést kifejezetten a Gazprom monopolhelyzetének a megtörésére hozták volna Brüsszelben. Moszkvában ezt így is gondolják, az Európai Bizottságban viszont a törvény szigorára hivatkozva utasítják el ezt a föltételezést.
Van azonban itt egy kis jogolvasati bökkenő, mert mintha kettős mércét alkalmazva értelmeznék a rendelkezést. Valerij Zsabjanov bolgár kormánypárti képviselő a minap képmutatással vádolta meg az Európai Bizottságot azért a követeléséért, hogy Bulgária vizsgálja felül a Déli Áramlat megépítéséről szóló megállapodást, hiszen az szerinte ugyanazokat a kitételeket tartalmazza, amelyek az Északi Áramlat kivitelezéséről szóló államközi szerződésben szerepelnek. Zsabjanov szerint az észak-európai országok arra törekszenek, hogy pénzügyileg és energiaellátási szempontból függővé tegyék a dél-európai országokat.
Észak harca Dél ellen? Ez volna a diplomatikus hangvételű nyilatkozatokkal elfedett szembenállás hátterében? Nem valószínű. Sokkal hihetőbb, hogy a Kelet és a Nyugat közötti, a hidegháború baljós emlékét fölidéző hatalmi harc mozgatja az eseményeket, ennek a küzdelemnek pedig – most is – a kicsiny közép-európai és balkáni államok lehetnek a legnagyobb kárvallottjai, a területükön méri ugyanis össze az erejét a megoszló világ két nagyhatalma: az Egyesült Államok és Oroszország, amely Kínával szövetkezve ma már ismét méltó ellenfele lehet Nyugatnak.
Jelenleg Ukrajnában ütközik meg Kelet és Nyugat. Gazdasági téren a Déli Áramlat megépítésének a kérdése számít a szembenállás legfőbb erőpróbájának. Az Egyesült Államok támogatásával az Európai Bizottság mindent megtesz, hogy minimalizálja az európai gázfüggőséget Oroszországtól, az erre irányuló projektumok – a Nabucco, a Transz-Adriai Gázvezeték (TAP) – azonban eddig sorra kudarcba fulladtak. Az Északi és a Déli Áramlat projektumokkal jelenleg Oroszország gazdasági térhódításának meghosszabbított keze, a Gazprom tűnik végső győzelemre esélyesebbnek ebben a küzdelemben, de ahogy Ukrajna esetében, itt sem kizárható a fordulat, ami lehet, hogy épp most, Bulgáriában veszi kezdetét. Ebből viszont egyáltalán nem következik, hogy a balkáni országban Nyugat az európai energiafüggetlenségért vívott gazdasági háborút is megnyerhetné.
A háborúk fordulatokban bővelkednek. Emlékezhetünk még, hogy tavaly november 21-én a még Janukovics vezette ukrán vezetőség váratlanul felfüggesztette az Európai Unióval kötendő társulási szerződés aláírását, negyed évre rá, február 22-én viszont a kijevi parlament elmozdította tisztségéből az oroszokhoz pártoló államfőt, s máris megkezdődött a nyugatbarát Ukrajna kiépítése, ami Putyin részéről szintén nem maradt válaszlépés nélkül.
Gazdasági szemszögből a Déli Áramlat kapcsán is hasonló sors vár az érintett országokra, köztük Szerbiára és Magyarországra. Elvárják tőlük, hogy színt valljanak, besorolódjanak valamelyik oldalra. Kényes helyzet ez a jobboldali elkötelezettségű szerb kormánynak, hiszen nem biztos, hogy ebben az esetben hosszú távon célravezető az Oroszország is, Európai Unió is politika, mert az Szerbiát egyszerre távolíthatja el az orosz testvértől és az EU-tól.
Erre gondolva eszünkbe juthat 2008 és 2009 fordulója. Ekkor – miközben javában zajlott az orosz–ukrán gázvita – kötötte meg az aktuális szerb kormány a Szerbiai Kőolajipari Vállalat (NIS) eladásáról szóló szerződést a Gazpromnyefttel, amely a Gazprom leányvállalata, majd a Déli Áramlat megépítéséről szóló megállapodást is aláírta az akkori kormányfő. Arra hivatkoztak ekkor az ügyletet keresztülvivők, hogy azért kapták meg az oroszok olyan olcsón, mindössze 400 millió euróért a szerb olajvállalatot, hogy majd megépítik az országon is átvezető Déli Áramlatot, s az milyen jó lesz nekünk.
Melegedhetünk majd az „olcsó” orosz gáznak köszönhetően: ha lesz vezeték és ha lesz orosz gáz.
Ennyit a jelen bajait és hibáit feledtető, jövőben megvalósuló szép ígéretekről. A jelen valóságában él az ember, és mivel ez ránk is érvényes, ezért a jövőre gondolva már most, a nyáron fel kellene töltenie a Srbijagasnak az udvarnoki gáztározót, nehogy a télen kellemetlen meglepetés érjen bennünket.