December 29-e óta nem ad hírt magáról a Twitter közösségi portálon Aleksandra Jerkov, pedig igencsak aktív twitterező hírében állt. A Vajdasági Szociáldemokrata Ligából a Demokrata Pártba átigazolt politikus napok óta nem veszi fel a telefonját és nem válaszol az SMS-ekre sem – írják az újságírókollégák, akik a leggyakrabban felmerülő kérdésükre szeretnének választ kapni: miért?
Persze, a miértre már mindnyájan „tudjuk” a választ, hiszen „jól értesült források” már a transzfer előtt megírták, hogy Jerkov nagyon nincs kibékülve Nenad Čanaknak, a liga elnökének botrányos viselkedésével, gőgös magatartásával és önkényes viszonyulásával a párt ügyeihez. A képviselőként és pártszóvivőként is rendkívül aktív Jerkovnál állítólag az tette be a kaput, amikor a decemberben hatodik alkalommal pártelnökké választott Čanak kijelentette: a liga csak addig fog létezni, amíg ő áll a párt élén. És ebben Čanaknak, sajnos, lehet, hogy igaza van. Mindössze annyival kellene kiegészíteni ezt a mondatát, hogy hosszabb távon a ligának, sajnos, vele sincs sok esélye, sőt!
Az iménti két mondatba beszúrt „sajnos” szó nem e konkrét párt elsiratására vonatkozik, hanem arra, hogy nincs egy, kimondottan Vajdaság érdekeiért, autonómiájának kiszélesítéséért küzdő, következetes, karakán, felelősségteljes és erős párt. Nincs, nem létezik. A Demokrata Párt Pajtić-vezette vajdasági szárnya az elmúlt évek során ugyan igyekezett fű alatt kibokszolni kedvezményeket Belgrádtól, de amikor megálljt intettek a fővárosi pártközpontból, akkor megállj volt. A Vajdasági Magyar Szövetség egyszer ugyan elment a végsőkig a vajdasági érdekek védelmében, de túlságosan is fájhatott neki a „jutalompofon”, így azóta már csak morog egyet, ha az alkotmány által szavatolt hét százalék (és benne a „háromheted”) nem valósul meg; a párt berkeiben egyre erősödő nemzetieskedő retorika pedig sehogyan sem békíthető össze a regionális autonómia nemzetek feletti eszméjével. A Liberális Demokrata Párt is rástartolt Vajdaságra a legutóbbi választások idején, és olyan, erőteljesen autonomista program mögé sorakozott föl, amilyen mögé belgrádi központú párt még soha, de a polgárok alkalmasint nem találták elég meggyőzőnek, és még a tartományi parlamentbe jutáshoz szükséges küszöböt se lépte át, így a bizonyítás elmaradt.
A VSZL a legutóbbi választásokon – sokakat meglepve – igencsak jól szerepelt, mind tartományi, mind önkormányzati szinten (különösen Újvidéken és Nagybecskereken). Ám ez a jó szereplés sokkal nagyobb mértékben volt köszönhető a harcias Jerkovnak, aki érvelt, vitatkozott, kiállt pártja igazáért, semmint főnökének, aki mindeközben valamelyik valóságshow-ban poénkodott vagy egyéb módon kompromittálta önmagát és ezáltal az autonómiáért vívott küzdelmet (egyre kevésbé) szimbolizáló ligát. Teljesen érthető, hogy ebből a magyarázkodni hivatott szóvivőnek egy idő után elege lett.
Aleksandra Jerkov 1982-ben született Újvidéken. Az általános iskola és a gimnázium elvégzése után az újvidéki bölcsészkarra iratkozott, ahol 2005-ben diplomázott szerb nyelvből és lingvisztikából mint a generáció legjobb tanulója. A magiszteri fokozatot a Grazi Egyetemen szerezte meg, ahol az európai integrációról és a regionalizmusról folytatott stúdiumokat.
2000-ben lépett be a VSZL-be. 2003 és 2006 között a párt ifjúsági tagozatának „nemzetközi titkára”, majd elnöke volt. Ezt követően beválasztották a párt Elnökségébe és ő lett a párt szóvivője is. A 2007-es választásokon jutott be először a köztársasági képviselőházba, majd ezt követően még kétszer kapott képviselői megbízatást. Miután kilépett a pártból – Szerbiában szokatlan módon – visszaadta mandátumát is.
Egy rövid ideig Újvidék Város képviselő-testületének elnöke is volt, mindaddig, amíg tavaly ősszel a haladók át nem vették a városban a hatalmat.
Aleksandra Jerkov a századfordulón élt, lengyel származású politikai gondolkodót és forradalmárt, Rosa Luxemburgot tartja példaképének. Beszél angolul, franciául, oroszul és lengyelül.
