A vízügyi dolgok szimpla szemléléséhez szokottak, valamint a hivatalos helyekről kapásból szélnek eresztett nyilatkozatoknak túlzott jelentőséget tulajdonítók meglehetősen értetlenül és aggodalommal szemlélik a Dunán errefelé repesztő árhullámot. A dél-németországi meg az ausztriai árvizekről készült képsorokat látva – melyeket meglehetősen bárdolatlan kijelentésekkel fűszereznek az illetékeseink –, rémálmaikban bécsi vizeket látnak a bácskai földeken. De nem tartunk még ott.
Első nekifutásra szokatlannak tűnik, hogy akkor gerjed iszonyatos árhullám a Dunán, amikor a téli hóvízkészlet levonulását már mögöttünk tudtuk. Nem árt megismételni, hogy az idén valóban hatalmas hóvízkészletet – nemcsak képletesen mondva – úsztunk meg szárazon. A sokéves átlag kétszeresénél is magasabb – 16,7 köbkilométeres – hóvízkészlettől szabadultunk meg úgy, hogy éppen csak odanéztünk, beavatkoznunk nem kellett. Aztán amikor úgy tűnt, fellélegezhetünk, belénk szorult a szusz.
Bár a Bécs feletti Duna-szakaszon kialakult árhullám keletkezésének időpontja nem szokatlan – a múltban, de a közelmúltban is volt példa hasonlóra –, méreteiben egyedülállónak tekinthető. Ez annak következménye, hogy a szóban forgó terület bizonyos részein négyzetméterenként 115 liter csapadék hullott. Ezt kiterjesztve a több mint százezer négyzetkilométernyi területre, és a csapadékátlagot véve alapul, kiszámítható, hogy nyolc köbkilométer vízről van szó. Ekkora szokott lenni az átlagos évi hóvízkészlet ezen a vidéken. Tehát napok alatt hullott annyi, mint amennyi máskülönben a téli hónapok során szokott felhalmozódni. Be kell kalkulálni azt is, hogy az esőzések és a záporok ontotta vízből összehasonlíthatatlanul több kerül a mederbe, mint a hóolvadásból, hiszen nem kell cseppfolyóssá alakulnia, ezért kisebb a felszívódás is meg az elpárolgás is.
Az évszázadosnál hosszabb megfigyelésekre hagyatkozva feltételezhető, hogy a Dunába legalább négy, legfeljebb hat köbkilométernyi víz érkezett. Medertelítettségtől, tehát attól függően, mekkora vízszintre fut be, ez a víztömeg elegendő ahhoz, hogy Budapestnél 3,5–5 méterrel megemelje a vízszintet. A tapasztalatok, a megfigyelések, a számítások… alapján kikövetkeztethető, hogy ezek az értékek – ha csak a szelvényeket hasonlítjuk össze meg a vízhozamokat vesszük alapul – Újvidék esetében is megismétlődnek. 3,5 vagy 5? – ez volna a kérdés most? De ahelyett, hogy helyből feltennénk a hamletit, nekifutásból eredjünk végig a folyón.
Ingolstadtnál a Duna 3-áról 4-ére tetőzött, majd 5-ére közel egy métert apadt. A többi felső-dunai vízmérőn ugyanez a jelenség van kibontakozóban, valójában a mellékfolyókon néhány nappal ezelőtt tapasztalt jelenség költözik át a főágra. Nevezetesen arról van szó, hogy a mellékfolyókon észbontó hirtelenséggel bekövetkező áradást nemkülönben agytágító apadás követi. Konkrétan: az Inn másfél nap alatt több mint 3 métert áradt, majd 2 nap alatt 3,5 métert apadt; a Salzach 3,5 métert áradt és ugyanennyit apadt is, mindezt csupán két nap alatt. Nem csoda tehát, hogy a vidék vízmérőin sorra a mindenkori legmagasabb vízszinteket mérték. A nivógrammok úgymond átszakították a mennyezetet, a görbe pedig kifutott a koordinátarendszerből. Futólag mondjuk: a korneuburgi lécen az utóbbi hét évben ez immár harmadszor fordult elő, tehát nem kell emiatt kétségbeesni. Az apadás már megkezdődött, a görbék hamarosan zuhannak, akár a kő. Tehát arrafelé látszik az árhullám vége, hozzánk azonban csak most fut be az eleje. Fenyegetően!
A meglehetősen vakmerő, jókora hibatartománnyal készült ötnapos vízállás-előrejelzések a Közép-Dunán is sorra rendkívül magas, a mindenkori legmagasabb szintet ostromló vízszinteket irányoznak elő. Igaz, naponta korrigálják őket. Amit tegnapelőtt mondtak holnaputánra, az ma már nem érvényes, mert tegnap korrigálták, és holnap is módosítani fogják. A legnagyobb vizek, tehát a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legmagasabb vízszintek tájainkon nem az ilyen hirtelen, ugrásszerű és rendhagyó körülmények között alakultak ki. Mind Bezdánnál, mind Újvidéknél továbbra is az 1965-ben mért értékek a legmagasabbak. A folyó jellege errefelé ugyanis más, mint a felső végeken, ezért a víztömegek áthaladása is különbözik. Ennek megértése végett néhány beszédes számadatot kell elővenni, és a könnyebb érthetőség végett elhanyagolható mértékben kerekíteni őket.
A Bécs melletti Korneuburg és Pozsony között a táv 73 kilométer, a szintkülönbség 31,5 méter, a víztükör esése tehát 43 centiméter folyamkilométerenként. A pozsony–budapesti szakasz 223 kilométer hosszú, a víztükör esése 15 cm/fkm; a budapest–bezdáni 220 kilométeren – az adriai és a balti szintezés közötti korrekcióval – a víztükör esése 6, míg Újvidék és Bezdán között már csak 5 centi folyamkilométerenként. Mindennek ismeretében egyértelmű, hogy errefelé az árhullám idővel ellaposodik és megnyúlik. Ennek következtében tájainkra már a kisebb vízszintemelkedés és hosszabb ideig elhúzódó magas vízszint a jellemző.
Persze, jó volna tudni, mekkora lesz, és meddig tart. Már említettük, hogy a vízállás-előrejelzések készítése ilyen esetekben a jókora hibatartományon kívül vakmerőséget is tartalmaznak. Illetékeseink kijelentései azonban hibatartományon túliak, és az ismeretek minimumát alulmúlóak. Gondolunk arra a hivatalos helyről elhangzott célzásra/jóslatra, mely szerint Újvidéknél öt nap múlva tetőzik a Duna. Ebből nem lesz semmi!
A rendelkezésre álló adatok szerint ennyi idő múlva legfeljebb Budapestnél fog tetőzni, mégpedig a mindenkori legmagasabb szint háza táján. Ennek alapján könnyű kiszámítani, hogy az újvidéki tetőzésig legalább további öt napra lesz szükség, ha ezek a dolgok lineárisan lekoppintódnának. Tekintettel arra, hogy az árhullám tájainkra valamelyest ellaposodva érkezik – és a jelek szerint a Dráva sem tesz rá néhány lapáttal –, rémálmainknak nem a mindenkori legmagasabbal kell foglalkozniuk. Erre az bátorít fel, hogy a máskülönben Újvidékre három nap alatt érkező budapesti áradásnak most öt nap elmúltával is csupán előhírnöke futott be, a java még nincs itt. Egyrészt azért, mert út közben Bezdán magasságában mindössze +250-es vízre érkezett, és ez átmenetileg megtorpantotta az előhadat. A derékhad azonban jön. Érkezése két-három nap múlva várható Bezdánnál, és egy-két nap elmúltával Újvidéknél.
Mekkora lesz? Nagy. Ha el is laposodik, és ha a Felső-Duna tovább feszíti a kéziféket, akkor is nagy lesz. Mivel az illetékesek úri hidegvérrel mondanak fiákerszámokat, tanúsítsunk mi is bátorságot: derékig érő víz a hullámtéren; a hibatartomány combtól fejtetőig. Ha nem így alakul, akkor a tévedés okát a partra állított ember magasságában kell keresni.
