Már elkönyveltem magamban, hogy Szlovéniában maradok nyaralni, ahova a Tromsö focicsapatát kísértem a Celje elleni Európa-liga visszavágó mérkőzésén. Az első meccset a skandinávok otthon 2:1-re elveszítették, úgyhogy adott volt a szlovén program létjogosultsága. Kerek a labda alapon, Celjében a norvégok 2:0-ra nyertek és máris szervezhettem a következő forduló logisztikáját a Tromsö részére a szelek városában, Bakuban, mivel a bakui Inter csapatával sorsolták őket össze.
Hol is van pontosan Baku? – kérdeztem magamtól, majd nemsokára Azerbajdzsán budapesti nagykövetségén Koman Éva titkárnőtől azt, hogyan kaphatok vízumot. A vízum nem lett volna gond, ha magyar útlevelem van a svéd helyett, ugyanis mint kiderült, svéd útlevéllel kizárólag Stockholmban lehet vízumért folyamodni. Száz szónak is egy a vége: az Inter Baku és Tromsö közbenjárásával végül meglett a 60 eurós vízum, és utazhattam a WizzAir direkt járatával Budapestről Bakuba.
– Fontos meccsről van szó Igor, kiváló szállodára lesz szükségünk! – intett elővigyázatosságra Hege Christensen asszonyság, a tromsöi csapat lelke.
Ha kiváló kell, akkor a Kempinski Szálloda lesz, Baku legújabb és legmodernebb szállodája! Lefoglaltam, és nem is csalódtam, amikor a szálloda portása „üdvözöljük Azerbajdzsán első számú szállodájában” invitálással tessékelt be a hotelba.
A gépem hajnali fél négykor landolt Garri Kaszparov szülővárosában, Bakuban. A reptéren két fiatal azeri srác várt, akik az Inter Baku képviselői voltak. Azonnal törökül szólítottak meg, s nagyot csalódtak, amikor közöltem velük, hogy törökül csupán annyit tudok alma, magyar és cigány. Ezeket ugyanis a törökök nemcsak így mondják, de így is ejtik. De miből gondoltátok, hogy én tudok törökül, és ti honnan tudtok törökül – kérdeztem szimpatikus kísérőimet, akikről később kiderült, mindketten fogorvosok, s csupán hobbiból intézik a szállítás körüli teendőket. „A Kubat név nálunk őshonos, ezért gondoltuk, hogy esetleg török vagy (ki tudja?), mi pedig azért beszélünk anyanyelvi szinten törökül, mert azok vagyunk. Az azeri nép török gyökerekkel bír, országunk lakosságának 95%-a muzulmán, nyelvünk pedig szinte azonos a törökkel. Törökország Azerbajdzsán nagy testvére, egyik a világ azon három országának, ahova szabadon, vízum nélkül utazhatunk. A másik kettő Grúzia és Oroszország.”
Útban a szálloda felé Faraj és Abdul elmondták, hogy Baku az utolsó 15 év leggyorsabban fejlődő városa a világon. Elképedve láttam a pompát, ami körülvett. Hatalmas sugárutak, modern épületek, szebbnél szebb autók, a város központjában pedig a világ egyik legnagyobb zászlaját lengeti a szél. A zászló 35 méter magas, 75 méter széles és egy 160 méteres árbocon leng abban a városban, ahol a szél szüntelenül fúj. Baku a perzsa Bad Kube szavakból keletkezett, jelentése „város, ahol szelek fújnak”.
– Ezt a sugárutat, amelyen haladunk, Nobel sugárútnak hívják. Az a szép ház pedig ott, a domb tetején Rotschild báróé volt – világosított fel Faraj.
– Mit kerestek itt Nobel és Rotschild báró?
– Ez nem az a Nobel, akire Ön gondol uram, hanem a testvére, Ludvig, aki Alfred megbízásából élt Bakuban ugyanakkor, amikor Rotschild báró is itt telepedett le pár évre az 1800-az évek vége felé. Hogy miért? A válasz négy betűből áll: olaj! Nehogy azt higgye, drága uram, hogy a sztálingrádi csata az orosz búzamezőkért folyt. Csudát! A bakui olajmezők kellettek Hitlernek!! Azerbajdzsán produkálta a világ össz olajkitermelésének több, mint a felét az 1800-as évek végén és az 1900-az évek elején.
Kezdtem érteni, honnan a körülvevő pompa. Amikor megtudtam, hogy a közelmúltban újabb olajlelőhelyre bukkantak a Bakut körülnyaldosó Kaszpi-tengerben, az ország belsejében pedig gázkitermelés folyik hatalmas ütemben, arra is rájöttem, hogy itt nincs megállás és igazuk lehet kísérőimnek, akik azt állítják, hogy 10 éven belül Baku minden téren el fogja hagyni Dubajt.
– Drága város Baku? – kérdeztem Abdultól, amikor a világ harmadik legnagyobb tere, a Szabadság tér előtt hajtottunk el (csak a moszkvai Vörös Tér és a pekingi Mennyei Béke Tere nagyobb).
– Dárius kincsét el lehet itt költeni pár nap alatt! Nézze meg uram ezeket az üzleteket, a Rolls Royce-okat, a kikötőben pompázó jachtokat. Ugyanakkor olcsó is, nálunk a benzin literje 0,4 euró!
A gazdagság ámulatba ejtő. Amit viszont Abdul nem tudott, hogy én a lábam alá szoktam venni a várost, ahol éppen tartózkodom, hogy megismerjem azon részét is, ahol nem taposnak; akiket taposnak. Másnap aztán megláttam azt is, hogy a város gyönyörű, tiszta tengerparti részétől alig néhány száz méterre járhatatlan, kátyúkkal teli utak fogadják az arra vetődőt, piszok, rendetlenség, mocsok uralkodik. Azt is megtudtam, amit Faraj és Abdul nagy lelkesedéssel hallgattak el, hogy Baku a világ legszennyezettebb városa!! Ez is Azerbajdzsán, attól tartok, ez Azerbajdzsán!
– Mennyire vagyunk a szállodától?
– Már csupán pár perc, és nyugovóra térhet a lakosztályában, uram.
– Végül arra lennék kíváncsi, van-e rasszizmus Önöknél és milyen a nők helyzete Azerbajdzsánban?
– Rasszizmus nem létezik nálunk. Feketék, fehérek, más vallásúak, mind együtt élnek itt békében. A nők helyzete? Muzulmánok vagyunk mindannyian az igaz, de meglátja az elkövetkező napokban, hogy nálunk nem létezik a csador, de olyan hölgyet sem fog látni, aki, akár csak az arcát takarja el. (Igaz, nem láttam ilyet). Kétféle ember van csupán, akit finoman szólva nem kedvelünk. Az egyik az örmény, a másik a homoszexuális. Higgye el uram, ha megölnék egy buzit, a rendőr elengedne. Tetejébe, ha örmény lenne, dicséretben részesülnék!
No, akkor valahol hazaértem. Azonnal Alföldi Róbert jutott eszembe, a homoszexuális zsidó, a Nemzeti Színház volt kiváló igazgatója, akinek mennie kellett, mert nem felelt meg a Magyarországon is uralkodó azeri felfogásoknak.
