Egy héttel ezelőtt múlt pontosan négy éve, hogy Nagy-Britannia 2020. január 31-én jogilag is kilépett az Európai Unióból. A Brexit néven elhíresült, több éven át húzódó és végül a kilépéssel záruló folyamat példátlan az EU történetében. A britek kiléptek a vámunióból és a közös piacról, nem szólhatnak bele a közös jogalkotásba, valamint az EU büdzséjébe sem fizetnek be. Az évforduló kapcsán az alábbiakban dióhéjban foglaljuk össze a brit EU-tagságot, valamint a kilépéshez vezető folyamatokat, ugyanakkor górcső alá vesszük a jogviszony megszűnésével járó gazdasági hatásokat is.
Nagy-Britannia Sir Edward Heath miniszterelnök vezetésével 1973. január 1-jén Dániával és Írországgal együtt vált az EU elődszervezetének, az Európai Közösségnek a tagjává. Sokak számára meglepő módon már két évvel később, 1975 júniusában megtartották a népszavazást arról, hogy az Egyesült Királyság továbbra is a Közösség tagja maradjon-e. Ezt megelőzte az 1973-as olajválság és az azt követő bizonytalan gazdasági helyzet, amelynek következményeként az 1974-es választásokat Harald Wilson munkáspártja nyerte meg szűk többséggel. Wilson javasolta az Európai Közösséggel való jogviszony újratárgyalását, és népszavazást kezdeményezett a kilépésről, ami végül kudarccal zárult, ugyanis a brit választók kétharmados többséggel a tagság mellett tették le a voksukat.
Az Egyesült Királyság valójában sosem volt teljes szívvel az EU tagja. Ez abból is látszik, hogy az ország kimaradt az euróövezetből és a schengeni rendszerből is. David Cameron brit miniszterelnök 2013-ban hirdette meg, hogy 2017-ig ismételten népszavazást rendeznek az unióból való kilépésről, amit végül 2016. június 23-án meg is tartottak, amelyen a résztvevők szűk többséggel, vagyis 51,89 százalékkal a kilépés mellett döntöttek. A népszavazást követően a Brexit többszöri halogatására került sor, Theresa May miniszterelnök bukását is valójában a kilépéssel kapcsolatos belpolitikai viták okozták. A konzervatívok kilépéspárti szárnyát Boris Johnson, London egykori polgármestere képviselte, aki Theresa May bukását követően vette át az ország kormányzását és kihirdette, hogy bármi áron, de végigviszi a kilépési folyamatot. Boris Johnson azonban szintén halasztásra kényszerült, majd csak a 2019 decemberében megtartott választásokon aratott győzelmét követően sikerült lezárnia az évek óta húzódó folyamatot.
A kilépéssel járó gazdasági következményeket a brit polgárok csak fokozatosan érzékelik, azonban az élelmiszer-exportőrök szinte azonnal megérezték a hátrányokat, ugyanis az uniós határokon rövidesen életbe léptek az új vámszabályok. Mindezt tetézi, hogy idén február 1-jétől tovább szigorodtak az ellenőrzések a vámhatáron, ugyanis egyre több engedélyre lesz szükség. A szigorítások rengeteg papírmunkával és nem mellesleg tetemes anyagi kiadásokkal is járnak. A tavalyi év márciusában 19 százalékkal elérte tetőfokát Nagy-Britanniában az élelmiszer-infláció, amire 45 éve nem volt példa. A szigetország az élelmiszer jelentős hányadát az unióból importálja, ezért is érinti érzékenyen a vámszabályok szigorítása, ami csak tovább növelheti az inflációt.
Az elmondottak miatt, úgy tűnik, hogy a brit polgárok már megbánták az unióból való kilépést, legalábbis erről árulkodik a múlt héten közzétett legfrissebb Ipsos közvélemény-kutatás eredménye. Az 1003 személy bevonásával készült közvélemény-kutatás szerint a brit választók 57 százaléka általánosságban, még a gazdasági hatásokon túl is kudarcnak véli a Brexitet, ezzel szemben mindössze 13 százalékuk szerint volt sikeres a folyamat. A kutatás eredményei szerint elsősorban a 35 éven aluliak gondolják sikertelennek az unióból való kilépést, ugyanis a szóban forgó korcsoport 70 százaléka foglal negatív állásponton a Brexittel kapcsolatban. A polgárok elégedetlenségének fényében elképzelhető, hogy néhány évtizeden belül, de akár hamarabb is, megjelenik egy olyan politikai formáció, amely az EU-hoz való újbóli csatlakozást tűzi majd a zászlajára.
Nyitókép: Illusztráció (Pixabay)
