„Miközben magyaráztam, az egyik diák – egy igen problémás viselkedésű fiú – hozzávágta az előzőleg kinyitott alumínium üdítős dobozát a másik padsorban ülő osztálytársához. Mindenfelé fröccsent a szénsavas lé, a két fiú pillanatok múlva már a padsorok között dulakodott. Nem mertem szétválasztani őket, nehogy később a szülők azzal vádoljanak meg, hogy bántalmaztam a gyereküket, csak azt hajtogattam »hagyjátok abba, ezzel azonnal álljatok le«. Az egyik kislányt küldtem el azonnal az igazgatóért, aki szerencsére benn volt az irodájában és rohant is rögtön, s az ő határozott hangjára abbamaradt a dulakodás. Nem tehettem mást, a dobálódzó fiú anyja ötödik óta állandóan bejár az iskolába panaszt tenni a tanárokra. Tényleg nem kell, hogy meghurcoljanak, fizikai bántalmazással vádoljanak meg. Így, harminc munkaévvel a hátam mögött nem szeretnék mást, csak nyugodt körülmények között tanítani” – magyarázta hadarva, felindulva nemrégiben a telefonba tanárnő barátnőm, aki alacsony, filigrán testalkatú, s nehéz róla elképzelni, hogy bántalmaz egy vagy két jól megtermett hetedikes vagy nyolcadikos diákot. Nem tudom, hogyan végződött az ügy, gondolom, a dobálódzó srácnak magaviseletből még véletlenül sem kerül ötös a bizonyítványába.
Ez az eset jutott óhatatlanul eszembe, részben annak kapcsán, mert szombaton volt a pedagógusjogok világnapja. Érdemes idézni az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága honlapján közzétett bejegyzésből: „A pedagógusok világnapját minden évben október 5-én, a világ pedagógusai tiszteletére ünnepeljük. Ez a nap alkalmat ad arra, hogy megünnepeljük azt, ahogy a tanárok átalakítják az oktatást, de arra is gondolnunk kell, hogy milyen támogatásra van szükségük tehetségük és hivatásuk teljes körű kibontakoztatásához, valamint hogy átgondoljuk a szakma globális útját.” Az idei világnap kiemelt témája: „A tanári hangok megbecsülése: Új társadalmi szerződés felé az oktatásban.”
A pedagógusok kulcsszerepet játszanak a jövő alakításában. Azonban ahhoz, hogy teljes mértékben kiaknázhassák potenciáljukat, kiemelkedően fontos, hogy a hangjukat meghallják, szempontjaikat pedig beépítsék a szakmájukat érintő oktatáspolitikába és a döntéshozatali folyamatokba is. Az idei pedagógusok világnapja arra hívja fel a figyelmet, hogy foglalkozni kell azokkal a rendszerszintű kihívásokkal, amelyekkel a tanárok szembesülnek, és átfogóbb párbeszédet kell kialakítani az oktatásban betöltött szerepükről – olvasható a honlapon.
Ahhoz, hogy a tanítók, tanárok érezzék, megbecsülik a munkájukat, tudásuk legjavát adva végezhessék a feladataikat, érezniük kell a tiszteletet, aminek az anyagiak terén is meg kell nyilvánulnia. Erre hívták fel a minapi munkabeszüntetéssel és nagyszabású tüntetéssel a pedagógus szakszervezetek tagjai a figyelmet. Ez a köztársasági parlament előtt, 6200 fő részvételével lezajlott múlt heti megmozdulás az egyik hírügynökség szerint az eddigi legtömegesebb tüntetés volt a pedagógus szakszervezetek részéről. Egyébként az első nagyobb horderejű pedagógussztrájk 1990-ben volt Szerbiában. Ezt az elmúlt évtizedekben számos munkabeszüntetés követte. Időközben változott a jogszabály, a pedagógusoknak csakis 30 perces órák tartásával van joguk kifejezni elégedetlenségüket, a munkabeszüntetés törvénybe ütköző. Ám e tanévben bekeményítettek a szakszervezetek: az iskolák egy részében bő egy hónap alatt már két egynapos munkabeszüntetés volt, a pedagógusok elégedetlenek az ígért béremeléssel. Ennek kapcsán olvashattunk hivatkozást arra vonatkozóan is, hogy Magyarországon a végzettségtől, munkaévek számától függően 1400 és 2800 euró között, Horvátországban 1500 euró fölött van a tanárok fizetése. A Demostat adatai szerint ezzel szemben Szerbiában a kezdő tanári fizetés 76 ezer dinár körül alakul. S ha az egyetemi végzettségűek átlagfizetését nézzük, a munkatapasztalattal rendelkező, osztályfőnökséget is vállaló tanárok bére 93 ezer dinár körül van, jócskán lemarad a más ágazatokban azonos végzettséggel dolgozóikéhoz képest, s a január elsejétől esedékes 12 százalékos emeléssel sem érik ezt el, érvelnek a pedagógus szakszervezetek vezetői.
Ugyanakkor az oktatásügyi dolgozóknak védelmet kell élvezniük az erőszakos megnyilvánulásokkal szemben is. A bérkövetelések mellett erre is sürgető megoldást követeltek a minapi munkabeszüntetéssel és nagyszabású tüntetéssel a tanítók, tanárok.
Az elmúlt években számos alkalommal értesülhettünk arról, hogy a szülők, de a diákok is brutálisan bántalmazták a pedagógust. Nemrégiben olvastam, hogy az egyik szerbiai iskolában egy hatodikos lány elektronikus cigarettát szívott az órán, s amikor a zenetanárnő figyelmeztette, előbb mosdatlan szavakkal, majd fizikailag is rátámadt a pedagógusra.
A kilencvenes évek elején az év végi osztályzatok lezárása idején az egyik újvidéki középiskola köztiszteletben álló matematika szakos tanárnőjét a sötét utcán támadta meg a – valószínűleg – jegyével elégedetlen, arcát sállal elfedő diák, lökdöste, arcul ütötte, a haját csupálta, majd, amikor járókelők közeledtek, elfutott. A tanárnő, akinek tanulói rangos versenyekről tértek haza első díjakkal, aranyérmekkel, szégyellte az esetet, nem is volt hajlandó nyilatkozni. Akkor még nem sejtettük, hogy mennyire elszaporodnak majd az ilyen esetek a nagyvilágban és nálunk is.
A pedagógussztrájk kapcsán nyilatkozta az oktatási miniszter asszony, hogy a köztársasági parlament az év végéig elfogadja a büntető törvénykönyv módosítását. A javaslat szerint az, aki megtámadja, bántalmazza a tanárt, három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Ha könnyebb testi sérülést okoz a pedagógusnak, vagy fegyverrel fenyegeti, akkor már hat hónaptól öt évre emelkedik az elzárás időtartalma. Súlyos testi sérülés esetén egy és nyolc év közötti börtönbüntetés várhat a támadóra. Ha kiskorú az elkövető, a szülő felel gyereke tettéért. Drákói szigorról tanúskodó javaslat.
Az oktatási kerettörvénybe már bekerült, hogy a magaviseleti jegy is beszámít az átlagosztályzatba. Aki vét az iskolai szabályzat ellen, valakit az oktatási intézményben fizikailag vagy más módon bántalmaz, megaláz, a tekintélyét rombolja, a becsületébe gázol, az ellen eljárás indul, s az is bekerült a törvénybe, hogy a diák büntetés gyanánt öt vagy több napra eltiltható attól, hogy betegye a lábát az iskolába, otthon viszont haladnia kell a tananyaggal. Társadalmilag hasznos, emberbaráti munka végzése is lehet a büntetés része, a miniszter írja elő, hogy milyen vétségért hol, mennyi ideig tart ez a munkavégzés. Persze, minden ilyen esetben az osztályfőnök, az iskolapszichológus és iskolapedagógus is foglalkozik a delikvenssel. Minderről az oktatási hatóságok, a szociális védelmi központok is értesülnek, tehát – mint az a rendelkezésekből leszűrhető – az iskola, a pedagógus nincs magára hagyatva.
A közmondás szerint a puding próbája az evés. Az első napvilágra kerülő eseteknél kiderül majd, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban, s az is, hogy az intézkedések meghozzák-e a kívánt hatást.
Nyitókép: Pixabay
