Ma van az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) világnapja, amikor arra emlékezünk, hogy 1945-ben ezen a napon lépett hatályba a világszervezetet létrehozó alapokmány. Az ENSZ közgyűlése 1948-ban nyilvánította ünneppé e napot, 1971-ben pedig határozatban hívta fel a tagállamokat arra, hogy október 24-ét nyilvánítsák ünnepnappá saját országaikban. E világnap általában az ENSZ munkájáról és célkitűzéseiről történő ismeretterjesztés jegyében telik. Az ENSZ közgyűlése ilyenkor díszülést tart. A szervezet főtitkára gyakran beszédet is mond ez alkalomból, az Egyesült Államok hivatalban lévő elnöke pedig rendszerint ünnepélyes nyilatkozatot bocsájt ki.
Úgy tűnt, az idei világnap nem tartogatott semmi különlegességet, hiszen a nagy ünnepséget jövőre lehet várni, amikor az ENSZ létrejöttének 80. évfordulóját ünnepli. Október 10-én és 11-én azonban Libanonban, ahol jelenleg Izrael és a Hezbollah síita terrorszervezet háborúja zajlik, négy ENSZ-békefenntartó – indonéz és Sri Lanka-i állampolgárok – sebesült meg. Ketten közülük akkor sérültek meg, amikor egy izraeli tank rálőtt egy ENSZ-megfigyelőállásra Nakúra határvárosban. A sebesültek állapota nem súlyos, de kórházi ápolásra szorultak. Emellett izraeli katonák ENSZ-járműveket, kommunikációs eszközöket rongáltak meg, és buldózerrel estek neki egy megfigyelőállás körüli betonfalnak, egy dél-libanoni ENSZ-bázisba pedig több izraeli Merkava harckocsi tört be.
„A békefenntartók elleni bármilyen szándékos támadás a nemzetközi humanitárius jog és az 1701-es határozat súlyos megsértése” – közölte az ENSZ a támadások hírére. ENSZ-csapatok egyébként a szervezet libanoni békefenntartó missziója (UNIFIL) keretében tartózkodnak az Izraellel határos országban. A kéksisakosok 1978 óta vannak jelen a térségben, és jelenleg 50 országból 10 ezer katona állomásozik ott, köztük egy ír zászlóalj lengyel századában 15 magyar katona. E támadások fényében az idei világnap és maga az ünnepelt szervezet, függetlenül attól, hogy nem kerek évfordulóról van szó, különös figyelmet érdemel.
Az ENSZ-t 1945-ben 51 ország alapította, egy addig soha nem látott háborús pusztítás után, amely szinte az egész földet romba döntötte. Az alapokmány kimondja, hogy az Egyesült Nemzetek népei azért egyesítették erőfeszítéseiket, hogy megmentsék a jövő nemzedékét a háború borzalmaitól, és hogy hitet tegyenek az alapvető emberi jogok, az emberi személyiség méltósága és értéke, a férfiak és nők, valamint a nagy és kis nemzetek egyenjogúsága mellett. E dokumentumot 1945. június 26-án írták alá San Franciscóban, és négy hónapra rá lépett életbe. Egy ilyen vállalásra nagy szükség volt, hiszen hiába hallgattak el a II. világháború csatazajai, a háború után kialakuló új kétpólusú világrend egy újabb világháború és egyszersmind atomháború kitörésével fenyegetett.
Az Egyesült Államok és a Szovjetunió közötti hidegháborúban az ENSZ fontos tényezővé nőtte ki magát. Sőt a szervezet a hidegháború egyik első nagy fegyveres összecsapásában, az 1950 és 1953 között lezajlott koreai háborúnak közvetlen részese is volt. Persze ehhez az is kellett, hogy ebben az időben a ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) üléseit a Szovjetunió bojkottálta, Kínát pedig ekkor még a Kínai Köztársaság vagyis Tajvan képviselte. Így az ENSZ BT fel tudta szólítani tagállamait, hogy nyújtsanak katonai segítséget az északi agresszió ellen védekező Dél-Koreának. Végül 16 ország küldött csapatokat, de az ENSZ-haderő túlnyomó többségét az Egyesült Államok hadserege alkotta. A háború végkimeneteléről elmondható: az, hogy ma Dél-Korea nem sínylődik a Kim-dinasztia embertelen diktatúrája alatt, és mára a világ egyik legdemokratikusabb országává és egyik vezető gazdasági hatalmává válhatott, az ENSZ katonai szerepvállalásának köszönhető.
A koreai háború volt eddig az egyetlen katonai konfliktus, amelyben az ENSZ fegyveresen is szerepet vállalt. A szervezet és ezen belül a BT – elsősorban a nevezetes vétójog és különböző nagyhatalmi érdekek miatt – gyakran bizonyult döntésképtelennek. A kisebb helyi háborúkat a BT valóban számos alkalommal nem tudta megakadályozni, mégis az, hogy a hidegháború alatt az Egyesült Államok és a Szovjetunió közvetlenül nem csapott össze, nagy mértékben annak köszönhető, hogy a világszervezetnek volt egy olyan testülete, ahol e nagyhatalmak képviselői összeülhettek és megvitathatták felmerülő konfliktusaikat. Az 1962-es kubai rakétaválság megoldásában is kulcsszerepet játszott a BT, ebben a válságban is éppen ez volt az a testület, ahol a két fél nagykövete közvetlenül megvitathatta a felmerülő problémákat. Így ez is hozzájárult ahhoz, hogy a világ elkerülte az atomháborút. Itt fontos megemlíteni, hogy az ENSZ-nek volt egy elődszervezete, a Népszövetség, amely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A szervezetnek nem volt tagja az Egyesült Államok, és mindösszesen 26 Európán kívüli ország tartozott a kötelékébe. A hitleri Németország, a militarista Japán és Mussolini Olaszországa pedig az 1930-as években annak érdekében, hogy elkezdhessék hódításaikat, egyszerűen kiléptek a szervezetből. A Népszövetséggel ellentétben az ENSZ-nek a világ nagyhatalmaival együtt csaknem a világ összes elismert független állama a tagja, összesen 193 ország. Ez a tény adja a szervezet erejét és egyszersmind ezért tud fennmaradni 79 éve.
Az ENSZ története azonban sajnos nem szűkölködik látványos kudarcokban sem. Elég, ha csak az 1994-es ruandai népirtást említjük. Nem túlzás azt állítani, hogy a világszervezet, élén a BT nagyhatalmaival, tétlenül nézte végig, ahogy a szélsőséges hutu milíciák rövid idő alatt válogatás nélkül több mint 800 ezer tuszit és mérsékelt hutut mészároltak le bestiális kegyetlenséggel, nem kímélve nőket és gyermekeket sem. Sőt, két héttel a népirtás kezdete után a BT az ENSZ békefenntartóinak 95 százalékát hazarendelte a térségből. Ekkor bizony az történt, hogy a kéksisakos katonák támaszpontjaik kiürítésekor nemes egyszerűséggel faképnél hagyták az ott menedéket kereső tuszik tömegeit, akiket aztán a hutu szélsőségesek szinte mind egy szálig legyilkoltak.
A mostani közel-keleti konfliktus sem válik a szervezet dicsőségére. Mint bevezetőnkből is kiderül, Izrael és a Hezbollah konfliktusa úgy terebélyesedett egy Libanon létét fenyegető háborúvá, hogy az országban 10 ezer békefenntartó állomásozik. Figyelembe véve azonban, hogy jelenleg a közel-keleti konfliktus mellett Ukrajnában is ropognak a fegyverek, és egyre feszültebb a helyzet Tajvan körül és a Koreai-félszigeten, az ENSZ-re mint a világ országainak egyeztető fórumára most legalább olyan nagy szükség van, mint a hidegháború alatt volt. Remélhetőleg a 80. évfordulóra már sokkal békésebb körülmények között ünneplik a szervezetet a világ országai.
Nyitókép: Pixabay
