Ma, csütörtökön a kormányfő, a pénzügyminiszter és az oktatási miniszter tárgyalóasztalhoz ül a négy nagy pedagógus-szakszervezet képviselőivel. Eközben a szakszervezeti tagság körében zajlik a felmérés, a tagság hány százaléka vállalja, hogy – ha addig nem teljesülnek a követeléseik – január 20-ától beszünteti a munkát. A felmérés eredménye valójában megmutatja majd, ténylegesen mennyire erősek a szakszervezetek, mennyire elszántak a pedagógusok. A tárgyalások során pedig kiderül, a kormány hogyan tud eleget tenni a szakszervezetek anyagi követeléseinek.
Ezt a tanévet a hektikus szóval lehetne a leginkább jellemezni: egynapos munkabeszüntetések, pedagógus-tüntetések, az egyik szakszervezet úgynevezett fehér sztrájkot folytat, vagyis közölte, ha nem teljesülnek a követelések, a tagságához tartozó pedagógusok mindenkinek ötösre zárják le az osztályzatát, a tudástól, igyekezettől függetlenül, a másik szakszervezet hetenként változó régiókban 30 perces órák tartásával igyekszik érvényt szerezni a követeléseknek – ugyanis ez a sztrájk törvényes formája az oktatásügyben.
Nem egyszerű a helyzet az iskolákban, hiszen gyakran egy-egy oktatási intézményben két szakszervezet között oszlik meg a tanári kar, és szép számmal vannak olyanok is a pedagógusok között, akik egyikhez sem tartoznak. A szülők pedig már a sztrájk említésére is kétségbeesnek, hiszen azt szeretnék, ha gyerekeik rendszeresen járnának iskolába, minél több ismeretet szereznének, és munkabeszüntetés idején sok családban igen nehéz megoldani a kisebb gyerekek felügyeletét.
MIT KÖVETELNEK?
A szakszervezetek továbbra is a 2023 októberében az akkori kormányfővel, oktatási miniszterrel folytatott tárgyalásokon aláírt hivatalos jegyzőkönyvbe foglaltak teljesítését kérik számon a kormánytól. Ebben az áll, a kezdő tanári fizetés azonos szinten fog alakulni a köztársasági átlaggal, és az iskolákban, de nem közvetlenül a tanításban dolgozók bére is emelkedik. A hatalom ezt nem tudta teljesíteni, ennél valamennyivel kedvezőtlenebb ajánlattal rukkolt elő, amit a szakszervezetek visszautasítottak. Most is elégedetlenek a 11 százalékos béremeléssel, ami azt jelenti, a pedagógusok kezdő fizetése 96 216 dinárra emelkedik. Ez ugyan 3 százalékkal magasabb növekedés, mint a közszféra többi részében, de elmarad a köztársasági átlagtól – amely már októberben 98 538 dinár volt – és a szakszervezeti követelésektől. S az sem kecsegtető számukra, hogy októberre újabb 10 százalékos emelést, majd 2026-ra további növekedést ígér a hatalom. Amikor a középiskolások is mind nagyobb arányban csatlakoztak az egyetemistáknak az újvidéki tragédia kapcsán folytatott megmozdulásához, meg az oktatásügyben is már jócskán elhúzódtak a sztrájk említett formái, a hatalom elrendelte, Szerbia más részein is a Vajdaságban megszokotthoz hasonlóan már december 24-én, kedden kezdődjön meg a téli szünidő, 30-a, hétfő helyett, s tartson a három hét helyett majd’ egy hónapig, január 20-áig. Ez felbőszítette a pedagógus-szakszervezeteket, közölték, a pedagógusoknak e négy napra is szükségük lett volna, nem tudják lezárni a jegyeket ilyen rövid idő alatt. Az oktatási miniszter próbálta nyugtatni a kedélyeket, hogy elég lesz a második félév kezdetéig lezárni a jegyeket.
A január 20-ától kilátásba helyezett sztrájk hírére az államfő úgy reagált, megkezdődik a második félév, még azon az áron is, ha le kell váltani az iskolaigazgatókat. Ez nem váltott ki akkora felhördülést, mint a kormányfő múlt heti nyilatkozata, aki azt mondta: aki sztrájkol, nem hajlandó tanítani, az felmondást kap. Az a középiskolás, aki nem jár órákra, igazolatlant kap, mert a középiskola nem kötelező. A szakszervezetek ez előbbire reagáltak, mondván, egy cseppet sem ijedtek meg, a 120 ezer tanítót, tanárt nem tudják sem munkanélküliekkel, sem nyugdíjasokkal pótolni, már most is hiány van matematika, fizika, kémia szakosokból és pláne szaktanárokból, hisz a mérnökök a vállalatokban jóval többet keresnek, mint a középiskolákban. Az oktatási miniszter felvetette, meg kell beszélni, hogyan pótolják a szeptember óta hiányzó órákat, de ezzel egyelőre nem igazán foglalkozik senki. Ám nekünk óhatatlanul eszünkbe jut, amikor a 2000-es évek elején egy több hetes munkabeszüntetés után szombatonként kellett volna bepótolni az elmulasztottakat, a középiskolások pedig fogták magukat, s több városban is az utcára vonultak, az igazukat keresve, mondván, nem az ő hibájukból nem jártak iskolába az elmúlt hetekben. Nem is terhelték őket plusz órákkal, hanem a hatalom és a szakszervezetek megegyeztek, majd összesűrítik a tananyagot, s úgy pótolják a hiányzó anyagrészeket.
A DIÁKOK MEGMOZDULTAK
Azóta is nem egy diákmegmozdulásnak voltunk tanúi: amikor 2019-ben a nyolcadikosok záróvizsgájának matematika tesztjeinek feladatai kiszivárogtak, az érintettek igen hangos tiltakozással adtak hangot nemtetszésüknek a minisztérium épülete előtt, de említhetnénk 2023 márciusát is, amikor a középiskolások az utcára vonultak, s 25 ezer aláírást adtak át az oktatási miniszternek, amelyben azt követelték, halasszák el a 2024-re tervezett nagyérettségi bevezetését, amíg nem tisztázódik minden apró részlet, és az egyetemekkel is sikerül a minisztériumnak megállapodásra jutni.
Tizenöt halálos áldozatot és két súlyos sérültet követelt az, amikor 2024. november 1-jén leszakadt az újvidéki vasútállomás épületének előteteje. A hatalom viszonyulásával elégedetlen polgárok kegyeletadó megmozdulásokat, tüntetéseket szerveztek. Hamarosan az egyetemi hallgatók megszervezték az egyetemi karok épületeinek blokádját – mintegy 60 fakultásról van szó Szerbia-szerte –, naponta megtartják a demonstrációkat. A követeléseik: az újvidéki vasútállomás rekonstrukciója teljes dokumentációjának közzététele, azoknak a személyeknek a megnevezése, akikkel szemben fennáll az alapos gyanú, hogy a megmozdulásokon fizikailag támadtak egyetemistákra, tanárokra, s büntetőeljárás indítása ellenük. Ha tisztségviselők is vannak közöttük, akkor azok leváltását is elvárják. Követelik a tüntetések során előállított egyetemi hallgatók elleni büntető feljelentés elvetését, a már folyamatban levő eljárások megszakítását. Az állami egyetemeknek juttatott költségvetési eszközök 20 százalékos emelését is beiktatták pontjaik közé, a tanulási feltételek, az oktatás színvonalának emelése érdekében. Minden alkalommal kihangsúlyozzák, pártpolitikától mentes a tiltakozásfolyamuk. Sőt, a belgrádi jogi kar tiltakozó hallgatói a minap közleményben adták a nyilvánosság tudtára, a civil szervezeti aktivista csoportok nem léphetnek úgy fel a nyilvánosság előtt, mint az egyetemisták képviselői.
MINDENKI MÁSHOGY LÁTJA
A tragédia kapcsán történtek leváltások, a gyanú szerinti felelősök őrizetbe vétele, az ország vezetői részéről számos nyilatkozat elhangzott, hogy teljesültek az egyetemisták követelései, hagyják abba a tiltakozást, ám ők kitartanak, s megismétlik, hogy a 857 dokumentum közül az illetékesek csak 195-öt hoztak nyilvánosságra, ők viszont azt szeretnék, ha a teljes dokumentáció napvilágra kerülne. Középiskolások, sőt egyes helyeken még általános iskolások is csatlakoztak a megmozdulásokhoz, s amikor ez felháborodást keltett, jogászok közölték, a kiskorúaknak is joguk van a szabad véleménynyilvánításhoz, a gyülekezéshez. Az egyetemisták nem hajlandóak a hatalom képviselőivel, politikusokkal tárgyalni, mint médiaszerepléseik alkalmával kifejtik, azt akarják, az intézmények hatékonyan és felelősségteljesen végezzék a dolgukat.
A szerbiai egyetemekről már több mint 3000 tanár állt a tüntetők mellé. Az ellenzéki politikusok azért ostorozzák az egyetemi tanárokat, hogy kevesen mernek kiállni hallgatóik mellett, a hatalmon lévők és a holdudvarukhoz tartozók pedig a kiállásukért támadják őket. Ennek egyik példája volt Szabadka polgármesterének és a szabadkai karok dékánjainak személyeskedésbe torkollt „pengeváltása”. Azt, hogy hány színész, sportoló, író, földműves, gyári munkás stb. áll az egyetemisták mellett, nagyon nehéz felbecsülni. A Sorbonne egyik szerb származású tanára szerint a mostani tiltakozások ismérve, hogy nem az ellenzék áll az élén, sem a politikai pártok, sem a szakszervezetek nem ellenőrzik azokat, hanem különböző politikai elveket valló, különböző társadalmi rétegekhez tartozó emberek adnak hangot elégedetlenségüknek.
A demonstráló egyetemisták nagy nyomás alatt vannak, több hallgató neve, fényképe és privát adatai kerültek nyilvánosságra. A megmozdulások tömegesek, a Slaviján egyes becslések szerint 100 ezer fő vett részt, a hatalom inkább 30 ezerre becsülte a részvevők számát, és van olyan kisváros is, ahol néhány tízen gyűlnek csak össze. Ezeken a megmozdulásokon az incidensek sem ritkák, az egyetemista megmozdulások kapcsán nagyon súlyos állítások hangzanak el mind a hatalom részesei, mind a diáktüntetések oldalvizén utazók, vagy utazni igyekvők részéről.
Nagyon sok elemét nem ismerjük az egyetemista megmozdulásoknak, s ma még senkinek halvány sejtelme sincs, mikor és hogyan fejeződnek be a tüntetések, ez jelenleg egy több ismeretlenes egyenlet.
Nyitókép: Pixabay
