Őrségváltás Németországban

Február 23-án este megismerhettük a német előrehozott szövetségi parlamenti választások végeredményét, és azóta az is világossá vált, hogy a Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) alkotta jobboldali pártszövetség és a Szociáldemokrata Párt (SPD) nagykoalíciója vezeti majd az Európai Unió legnagyobb gazdaságát, a kancellári székben pedig Olaf Scholzot Friedrich Merz fogja váltani. Sokan abban reménykednek, hogy a CDU-ból érkező új kormányfővel az Európai Unió ismét egy Angela Merkelhez hasonló tekintélyes vezetőt kap, de a világpolitikai és a német belpolitikai helyzet merőben más, mint amilyen 2021-ben, Angela Merkel távozásakor volt.

Az Európai Unió ezekben a napokban éli át történetének egyik legnagyobb kihívását. A közösség korábbi legfontosabb szövetségese, biztonságának eddigi záloga, az Egyesült Államok ugyanis éppen az Európai Uniót kihagyva, Putyin Oroszországával akarja eldönteni Ukrajna és egyszersmind az egész öreg kontinens sorsát. Sőt, a két nagyhatalom tárgyalásai azt a reális veszélyt is előrevetítik, hogy az Egyesült Államok Putyin hódító hadjáratának idején egyszerűen magára hagyja Európát. Ezt a félelmet támasztja alá a minapi bizarr, üvöltözésig fajuló Trump–Zelenszkij-találkozó is. Nem véletlen, hogy a találkozó után Keir Starmer, a munkáspárti brit miniszterelnök válságtanácskozásra hívta az európai vezetőket. Az Egyesült Királyság, amely jelentős katonai erőt képvisel és atomhatalomnak számít, 2022. február 24-e óta Ukrajna egyik legelkötelezettebb támogatója. Az ország azonban hivatalosan 2020. január 31. óta nem tagja az Európai Uniónak. Emmanuel Macron francia elnök, a kontinens másik atomhatalmának vezetője viszont belpolitikai problémák sorozatával küzd. Ráadásul második elnöki ciklusa 2027-ben lejár, amely után, az alkotmány értelmében, már nem indulhat újra. Így az Európai Unió valóban már csak egy a közösség ügyei iránt elkötelezett német kancellár érkezésében bízhat.

Friedrich Merz a választási kampányban többször is az Európai Unió megerősítése mellett foglalt állást. Emellett, mivel a SDP az új összetételű kormánynak is a tagja lesz, Németországnak valószínűleg az orosz–ukrán háborúban képviselt határozott ukránpárti álláspontja sem fog lényegesen változni. Friedrich Merznek azonban számos belpolitikai problémával is szembe kell néznie. Legfőbb probléma, hogy hiába nevezik a Merz mögött álló CDU/CSU-SDP koalíciót „nagykoalíciónak”, az valójában már nem nevezhető annak. A nagykoalíció ugyanis két széles támogatottsággal bíró néppárti jellegű csoportosulás koalícióját feltételezi. Ezzel szemben a CDU/CSU 28,5 százalékot ért el a választásokon, ami a párt történetének második legrosszabb eredménye. Angela Merkel vezetésével a legrosszabb eredményük amit elértek, az 2017-ben 32,9 százalék volt. Az SPD pedig a maga 16,4 százalékával 1887 óta a legrosszabb eredményét érte el. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egykori baloldali néppárt középpárttá zsugorodott. Tehát amikor például 1966. december 1-jén az egykori NSZK-ban a CDU bevette a kormányba az SDP-t, az akkori nagykoalíció a Bundestag 95 százalékát mondhatta magáénak. Most a közös eredményük sem éri el a 45 százalékot. Csak az FDP és a BSW kiesése miatt van meg a többségük. A választások igazi győztese az AfD a maga 20 százalékával, amely tagjainak most nincs más dolga, mint a gazdasági és társadalmi nehézségekkel küzdő országban bírálni a kormányt és készülni a soron következő választásokra.

A választási szakértők az eredmények kapcsán egy másik tendenciára is rámutatnak, mégpedig arra, hogy több mint 35 évvel a berlini fal leomlása után Németország továbbra is megosztott. A volt NDK lakosságának többsége az AfD-re, míg a volt NSZK többsége a CDU/CSU-ra szavazott, sőt e törésvonalak még Berlin városán belül is megfigyelhetőek. Az egykori Nyugat-Berlin választóinak többsége a CDU/CSU-ra, míg Kelet-Berlin többsége az AfD-re szavazott. Kérdés, hogy Friedrich Merz képes lesz-e e mérsékelni ezt a megosztottságot, ugyanis a leendő kancellár még saját pártjában sem örvend nagy népszerűségnek. Főleg a párt női szavazói között alacsony a támogatottsága, továbbá Merkel hívei túl konzervatívnak tartják, sokan pedig impulzív személyisége miatt bírálják. Kérdés, hogy ennyi belpolitikai kihívás mellett Friedrich Merz képes lesz-e az Európai Unió vezető egyéniségévé válni.