Amama egész héten azzal molesztálta a fatert, hogy keressen új állást, jobbat a mostaninál, ahol tisztességesen fizetnek, mert így soha nem jutunk el nyaralni.
– Meg vagy te buggyanva, Tematild? – érdeklőde atata. – Látod, hogy mindenki lapul, mint szarvas a fűben, nehogy elveszítse ebben a kegyetlen válságban a munkahelyét, bármilyen vacak is az. Honnan szeded, hogy most új állást lehetne keresni?
– Onnan, Tegyula, hogy mindenfelé kínálgatják őket. A Pajtics huszonháromezer új munkahelyet kínál, a Dinkics pedig harmincezret. Ezt mind az idén nyitják meg. Csak akadna neked is valami jó kis főnökhelyettesi állás, havi ötvenezer fixszel!
– Matild! Először is eme vezetők a munkanélküliekre gondoltak, mert ahogyan a kormány is bevallotta, az év eleje óta havonta kétezer-ötszázan kapnak felmondást. Vagyis lényegében arról van szó, hogy legalább annyi új munkahelyet akarnak nyitni, ahányan az utcára kerülnek, nehogy még egy szociális balhé is kitörjön. Másodszor, amolyan politikusi ígéretekről van szó, amit nem szabad mellre szívni.
– Látom, nem lesz nyaralás az idén se – csüggede amama. – De legalább valami kiegészítő munkát vállalhatnál, Tegyula. Már arra is gondoltam, hogy bekapcsolódhatnál az útlevél-árusításba.
– Hogy jövök én ahhoz, Tematild?! És kinek árulnám a passzusokat?
– Hát a koszovói albánoknak. Olvastam, hogy Dél-Szerbiában milyen jól lehet keresni az okmánykereskedelmen. Mindenféle hivatalos papírt meg lehet vásárolni a volt koszovói rendőröknél, a hajtási jogosítványtól az útlevélig. A biopasszus például, amivel az unióba lehet utazni, hétszáz euróba kerül. Zagson, te majd hatszázért adod, és megosztozol a kereseten valami belügyessel.
– Már megint jó nagy pácba kerültek a ravasz sipik miatt, akik szerb útlevelet szereznek be maguknak! – röhöge a Zacsek. – Egyrészt nem tagadhatják meg tőlük ezt a szolgáltatást, merthogy kvázi a mi állampolgáraink, ahogy a belügyes Dacsics Ivica mondja, másrészt az eusoknak égnek áll a hajuk a sok flangáló sipi miatt, akik, ahogy megérkeznek, rögtön menedékjogot kérnek. Úgyhogy a passzusok meg a sipik körüli bonyodalom miatt megint kútba eshet a mi schengeni vízummentességünk!
– Maga is hogy fel van akadva azzal a vízummal, Zacsek – jegyzé atata. – Ugyan miből utazna a leendő biometrikus passzusával, ha már a miniszterek is kénytelenek takarékoskodni a szolgálati utakkal? Nem tudják nekik megfizetni a külföldi repülőjegyet se.
– Ki tudja, lehet, hogy ők is kénytelen lesznek biciklivel utazni – okoskoda amama.
– Ne beszélj hülyeséget, Tematild! Nem fognak tán Brüsszelig pedálozni?!
– Miért, ha a Raszmusszen dán kormányfő biciklizhet Párizsig? Pedig az ő kormánya biztosan jobban áll, mint a mienk. A Jeremics is nyugodtan felpattanhat a bringára, úgyse az a kiköpött atléta, nem árt neki egy kis egészséges mozgás. Mondd már, legfeljebb szétfújja a szél a zselatinos frizuráját.
Jaés a szurcsini légikikötőben a feleség búcsúztatja a párizsi hivatalos útra induló minisztert.
– Érezd magad jól, drágám, de gondolj a válságra, és próbálj takarékoskodni! Főleg olyan dolgokra ne adj ki pénzt, amit itthon ingyen is megkaphatsz.
Ámde a pártoknak uopste nem kell spórolniuk, mert a tajkunok teletömik a zsebüket pénzzel. A Zacsek irtó kíváncsi, hogy mi fog kisülni a volt becskereki polgármester állításából, hogy a demokraták titkos bankszámlán tartották az innen-onnan odacsúsztatott fekete pénzeket.
– Ne izguljon, Zacsek, nem fog semmi kiderülni – inté őt atata. – Elég ravaszak az érintettek, hogy nem állítanak ki számlát. Így aztán tovább tart majd az egymásra mutogatás, hogy azt a másik pártot fizették le, a mi kezünk tiszta, semmi közünk a piszkos pénzekhez! Ha pedig valamelyik balek funkci lebukik, akkor az az ő személyes ügye.
– Ha már a pártfinanszírozásról van szó, nekem sokkal szimpatikusabb az a román pártaktivista hölgy, aki az interneten kínálja szolgáltatásait – viccelőde a Zacsek. – Lavinia Szamuila, a szociáldemokraták kívánatos üdvöskéje legalább megszabja az árat, megmutatja magáról a meztelen igazságot, és nem kínál zsákbamacskát, mint a mi pártjaink.
Jaés a pártelnök hatéves csemetéjét faggatják a látogatók, hogy mi szeretne lenni, ha nagy lesz?
– Orvos, festőművész vagy ablakmosó – feleli a gyerek.
– Hát ez elég furcsa választás. Mégis, mi lennél a legszívesebben a három közül?
– Teljesen mindegy. Meztelen nőket akarok látni, és kész!
PISTIKE, kíváncsi bringás és biometrikus atléta
