Jujde élvezzük mi a strandot! Mármint mi, a Zacsekpetivel ebben a tikkasztó júliusi kánikulában. Mert nemcsak finom eperfagyi kapható ott, mint a híres múlt századi slágerben, hanem van minden, mi szemszájnak ingere, ahogy az élvezkedő költő bácsik mondanák.
Jujde élvezzük mi a strandot! Mármint mi, a Zacsekpetivel ebben a tikkasztó júliusi kánikulában. Mert nemcsak finom eperfagyi kapható ott, mint a híres múlt századi slágerben, hanem van minden, mi szemszájnak ingere, ahogy az élvezkedő költő bácsik mondanák.
Van például sültgirice, amit japán halászok fogtak ki az óceánból, dél-amerikai pomfrit és skandináv főttkukorica, amit norvég parasztok termesztettek a zord fjordokban. És onnan szállították mihozzánk, azért olyan méregdrága.
De amama a piacon is találkozott hamburgi sárgabarackkal meg fokföldi fokhagymával, amit a manikűrözött viszontkofák vesztegetnek európai áron. Azért nem is tudnak kapát fogni, a műköröm miatt.
-Az idén lemondhatsz a kedvenc baracklekvárodról, Tegyula – sóhajta amama. –Ha ez így megy tovább, nem lesz dunsztolás. Úgy látom, hogy az új kormánynak kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy a drágaságra figyeljen.
-Ne légy türelmetlen Tematild – inté őt atata. –Az a legfontosabb, hogy megalakult az európai kormány, és állítólag az unió felé vette az irányt. Az új miniszterek azonban csak most vették át a tárcát, ismerkednek a problémákkal. Közben be kell költözniük az új kabinetbe, ahol most fejezték be a meszelést meg a nagytakarítást. Azt se tudják, szegények, hogy hol a fejük ebben a nagy felfordulásban!
-Csak el ne veszítsék költözködés közben azt a bukszát. Azt hiszem, az új pénzügyminiszter asszonnyal, a Dianával is ez történt.
-Honnan veszed ezt a szamárságot, Tematild?
-Onnan, hogy már elkezdte a panaszkodást. Hogy nincs pénz se erre, se arra. Nem kell gyors fizetésemelésre számítani, mert nem futja rá a büdzsé. Mert a pártok annyi mindent ígérgettek könnyelműen a kampányban, hogy azt csak az a Magasságos csodatevő tudná teljesíteni. Például azt, amit a nyugdíjasoknak ígértek, hogy tíz százalékkal emelik a járandóságukat.
Jaés Jézus sétál az újvidéki főutcán. Köré gyűlnek az emberek csodálják, ámuldoznak. Jézus odalép a vakhoz, ráteszi a kezét a vak szemeire, mire az rögtön látni kezd. Odalép a sükethez, ráteszi a kezét a fülére, mire az rögtön hallani kezd. Jézus odalép egy sántához, mire az rémülten hátrál:
-Hozzám ne nyúlj, rokkantnyugdíjas vagyok!
Ámde a Zacsek szerint nemcsak a beköltözés hátráltatja a minisztereket a munkájukban, hanem a fáradtság is. Ezért kell nekik egy szusszanásnyi szünet, hogy kialudják magukat.
-Miért kellene most pihenniük eme funkciknak, Zacsek?
-Na hallja, zomzéd, ami álmatlan éjszaka van mögöttük. Mit gondol, könnyű volt elosztani azt a sok miniszteri bársonyszéket, az államtitkári meg az igazgatóbizottsági foteleket? Hallom, hogy itt a tartományban is hajnalig tartó alkudozások folytak, hogy kinek mi jár a választási eredmények alapján. Biztosan jól belefáradtak a szegény miniszter urak.
-Csak az Egeresi Sanyin nem látszik a fáradtság – jegyzé amama. –Milyen szép volt tőle, hogy öt nyelven mondott köszönetet, amiért megválasztották képviselőházi elnöknek! Neki aztán nem kell tolmács.
-De még az milyen szép lenne, ha egyszer a belgrádi szkupstinában valaki anyanyelvükön köszöntené a kisebbségeket! – sóhajta atata. –De azt hiszem, arra egyelőre nem számíthatunk.
-Ó, eljöhet még az az idő, zomzéd – tromfola a Zacsek. –Amint látom, az új kormány is első dolgának tartotta a Koszovóról szóló deklarációt, nehogy megszólja az ellenzék. Az ifjú titán Jeremics, a régi-új külügyminiszter pedig már megint folytatja a világkörüli utazgatását, hátha valahogy vissza tudja szerezni Koszovót. Ha pedig ez megtörténik, akkor illene, hogy albán elnöke legyen a szkupstinának, ahol majd egyharmad sipi képviselő ül. És ő majd ugyanolyan poliglott lesz, mint a mi Sanyink.
-Erre nagyon kíváncsi vagyok, csak félek, hogy nem érem meg – legyinte atata.
Jaés Belgrádban elfognak egy albán betörőt, de nem tudják kihallgatni, mert a rendőrségen senki sem érti a nyelvét. Végre találnak egy tolmácsot.
-Hová rejtetted el azt a százezer eurót, amit a megbecsült dedinyei polgártásunktól loptál el?
-Nem mondom meg – mondja a sipi. A tolmács lefordítja.
A rendőrfőnök azonban pisztolyt ránt, és ráordít:
-Ha nem mondod meg, azonnal lelőlek, mint egy kutyát!
A tolmács fordít, a betörő megijed.
-A pénzt egy fekete szatyorba tettem és az erdő legmagasabb fájának a tövében ástam el.
-Mit mond? – kérdi a rendőr.
-Azt mondja, nyugodtan lője le, nem fél a haláltól!
