Ámazonban amama azt állítja, hogy találkozott a piacon Ratkó Mládiccsal! Dinnyeárus kofának volt öltözve, és egy lőrinces görögdinnyét próbált rásózni.
– Honnan szeded ezt a marhaságot Tematild, hogy a legkeresettebb hágai szökevény dinnyét árul a limáni piacon, ráadásul nőnek öltözve? – izgula atata.
– Nem marhaság, Tegyula, mert tisztára úgy mozgott, mint egy boszniai katonatiszt, és még kis bajuszkája is volt. És az is gyanús volt, hogy úgy vágta bele a bicskát a dinnyébe, hogy rögtön kettéhasadt.
– Neked rémálmaid vannak, Tematild. Hogy kerülne ide egy háborús bűnös az éber rendőrség mellett?
– Miért, ha az álruhás Dabics doktor, vagyis a Radován idekerülhetett, meg előadásokat tarthatott Újvidéken, Zomborban meg Nagykikindán, akkor a Ratkó miért ne fordulna elő? Ha amaz lehet csodatevő bioenergetikus, akkor emez is lehet dinnyeárus asszonyság.
– Hát én meghalok a röhögéstől! – csapkodá a térdét jókedvében a Zacsek. – Ez tényleg egy csodaország, ha ilyesmik történhetnek. Hogy az egész világon körözött háborús bűnös, akinek a fejére ötmillió dollár vérdíjat tűztek ki, és akit tizenhárom éve üldöz mindenféle titkosrendőrség, csak úgy szabadon sétálgat Belgrádban, és előadásokat tart a természetgyógyászatról! Meg internetes honlapot nyit, és szexuális problémák megoldásához kínál segítséget. Ráadásul rendszeresen eljár abba a kocsmába, ahol a saját képe van kiakasztva!
– Hja, Zacsek, ha egy ilyen kiváló képességű férfiúról van szó, mint a Radován, aki egyszer nemzeti vezér, a szerbség védelmezője, máskor koszorús guzlicás költő, akinek sorra adják ki nálunk a versköteteit, harmadszor aknavetős stratéga, aki szétbombázza a szarajevói lakótömböket, a tetejében pedig utolérhetetlen átváltozó művész, akkor bizony tehetetlen a rendőrség. Hiszen úgy megváltoztatta a külsejét a bozontos szakállával és a copfba fonott hajával, hogy a tulajdon mamája se ismerte volna meg.
– Na, én aztán biztos megismertem volna, és ki is kapartam volna a szemét, ha az én férjem lenne! – háborga amama. – Szegény felesége, otthon szánakozik az erdei magányban nélkülöző férjecskéjén, és küldözgeti neki titokban a kimosott fehérneműt meg a stoppolt zoknit, ő meg itt felcsap csodadoktornak, és éli a világát egy kis fekete cafkával. Meg kézrátevéssel gyógyítgatja az unatkozó elvált asszonyokat.
– Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy ezekután miként fogják a patrióták nemzeti hősnek beállítani, aki feláldozta magát a szerbségért – folytatá a Zacsek. – Mert mindent meg lehet magyarázni, de azt, hogy egy istenített nemzeti hős bioenergiás hókuszpókusszal foglalkozik, és szexuális tanácsokat osztogat, miközben indiai gurunak öltözik és csalja a feleségét, azt ép ésszel nem lehet összeadni.
– Sok mindenről gondoltuk, Zacsek, hogy nem lehet összeadni, aztán mégis összekerültek – válaszola az én bölcs faterom. – Például az Európa-pártiak meg a Zlóbó örökösei. Ki gondolt volna erre a választások előtt? Azt meg pláne nem hitte volna senki, hogy pont a szoci Ivica belügyminisztersége alatt csípik el a pálei kuruzsló mestert!
– No, no, zomzéd! – kontráza a Zacsek. – Úgy látszik, nem hallgatta figyelmesen az Ivica nyilatkozatát. Sietett megnyugtatni a patriótákat, hogy neki aztán az égvilágon semmi köze a letartóztatáshoz! De még az alárendelt rendőrségnek sem. Az egészet a titkosszolgálat főzte ki, amelyet a Borisz elnök embere irányít. Ő csak a tévéből tudta meg, hogy a Zlóbó egykori harcostársa dutyiba került.
– Érdekes, hogy ő is olyan tájékozatlan, mint a Kostunyica Vójó – bólogata atata. – Aki szintén soha semmit nem tudott a hágai szökevényekről. Ő is csak az újságból tudta meg, hogy a Zlóbó elrepült Hágába. Úgy látszik, ez már ilyen patriótabetegség.
– Képzelem, milyen büszke most a hágai börtönigazgató – jegyzé amama. – Biztosan már glancolják a Radovánnak szánt cellát!
– Ugyan miért lenne büszke, Tematild?
– Na hallod Tegyula, egy ilyen híres csaodadoktor, ráadásul politikus poéta költözik hozzájuk! Lehet, hogy még a frizuráját is megváltoztatja, hogy jobban tetsszen a hágai cimboráknak.
– Úgy dicsekszenek majd vele, mint az én sógorom visszaeső unokaöccsével – röhöge a Zacsek.
A börtönigazgató dicsekszik a fogházat meglátogató miniszternek, hogy milyen eredményes átnevelő munkát folytatnak.
– Ez a fogoly például börtönünk büszkesége – mutat az egyik cellalakóra. – Amikor először került ide rablás miatt, még teljesen írástudatlan volt, mi tanítottuk meg írni-olvasni. Utoljára pedig már közokirat-hamisításért ítélték el.
