Ámazonban a pálei Radován is úgy elszállt a héten Hágába, mint egy patrióta sóhaj, vagy mint a Nagy-Zerbiáról zövögetett szivárványos álmok. Úgyhogy már alig van itt-ott egy-két bujdosó jómadár, mert lassan minden hős beköltözik a scheveningeni ingyen koszt-kvártélyos dutyiba.
– Mit gondolsz Tegyula, magával vitte a zárkájába a csodadoktori kellékeit, az ingát meg az amulettet, amivel a betevő falatot kereste az utóbbi időben? – érdeklőde amama.
– Ne beszélj szamárságot Tematild! – mérgelőde atata. – Ugyan mi szüksége lenne a börtönben eme ezoterikus kellékekre?
– Például kikezeli velük a főügyész hekszenszusát, és megvizsgálja, hogy van-e vízfolyás a cellája alatt? Hogy odahelyezze az ágyát, ahol jól tud majd aludni.
– Nem foglalkozik most már ilyen komolytalan dolgokkal, Tematild. Visszavedlett politikussá, és arra készül, hogy történelmi beszédeket mond a gonosz zerbellenes világról a Zlóbó meg a Sejsej vajda a példajára. Végre megint szerepelhet a tévében!
– Nem tudom, beengedik-e a börtönkonyhába az ifjú kedvesét, akivel a baráti összejövetelekre járt?
– Ugyan mit keresne a scheveningeni konyhában a csinoska asszisztensnő, Tematild?
– Főzné neki a makrobiotikus ebédet, mert a holland knédlit biztos nem eszi meg. Megkínálhatják vele a Sejsej zomzédot is, hátha rákap. Az ő celláját is átrendezhetnék az ingával, hogy ne legyen olyan ideges.
– Hát a vajdának tényleg nem ártana egy kis nyugtató bioenergia – válaszolá atata. – Azok után, hogy így leégtek a cimborái a belgrádi mítingjükkel. Azt remélték, hogy egymillió hazafi vonul fel a Radovan ügyében, és megbuktatja a hazaáruló kormányt. Közben jó, ha tizenötezren voltak, a randalírozó drukkereket is beleszámítva.
– Én csak azon röhögtem – szóla a Zacsek –, hogy pont a zocci Ivicának kellett kivezényelnie a rendőrséget, mint új belügyminiszternek, hogy móresre tanítsák a patrióta huligánokat. Közben nemcsak a símaszkos verekedőket náspágolták el, hanem néhány radi vezető is kapott egy-két átszállóst. A Vucsics arra panaszkodott, hogy négyszer sóztak a hátára a gumibottal. Képzelem, hová kívánta a volt cimboráját, az Ivicát!
– Ő is úgy járt, mint a székely felesége – bólogata atata.
Az ebédnél az apa rendreutasítja a neveletlen gyereket, mert szürcsöli a levest. A fiú azonban megfeledkezik az intésről, és újra szürcsölni kezd.
A férj haragra lobban, és visszakézből odacsap egy jó nagyot. Csakhogy a huncut kölyök lerántja fejét, és a pofon az asszony képén csattan.
Mire a székely:
– Nem baj, ott is jó helyen van.
De közben már az augusztus is ránk köszönt, és mi mégse mentünk nyaralni! Se a Balcsira, se az Adriára, a feketehegyi volt testvérekhez. Atata már megint azt állítja, hogy momentán rosszul áll a családi büdzsé. Elmegy a pénz cementre meg malterra.
– Gratulálok zomzéd! – rikkanta a Zacsek zomzéd a kerítésen át a sódert talicskázó faternak. –Látom, nagy építésbe fogtak, talán emeletet húznak a házra, vagy filagória készül a kert végében?
– Menjen már Zacsek a filagóriájával! – izgula atata. – Minek néz engem, újgazdag telekspekulánsnak? Vagy ügyeskedő pártfunkcinak? Csak a fáskamrát bővítem, hogy beférjen a tüzelő. Mert az idén ünnepélyesen búcsút mondok a korszerű gázfűtésnek. A pénztárcám nem eléggé korszerű hozzá. De még a kamra is ezrekbe kerül. Úgyhogy fuccsba mentek a feleségem nyaralási tervei.
– Hogy fogok én lebarnulni, Tegyula? Arra persze nem gondolsz – zúgolóda amama.
– Legfeljebb kifekszel a nyugágyra Tematild, az új fáskamra elé. A fürdéshez pedig teletöltöm a dézsát. Abban legalább nincs cápa.
– Ne keseregjenek, zomzéd, nemcsak maguk maradtak le a nyaralásról, hanem a tisztelt honatyák is.
– Talán ott is megy az építkezés? – érdeklőde amama.
– Egy frászt. Csak a Karadzsics mindent felborított. El kellett halasztani az ülést augusztusra, és most szegény poszlányikok panaszkodnak, hogy kénytelenek lemondani a befizetett külföldi nyaralásukat. Képzelem, hogy milyen cirkuszt csinált emiatt otthon a feleségük!
– Hát még a radik milyen cirkuszt fognak csinálni nekik a legközelebbi ülésen a Radován testvér kiadatása miatt! – bólogata atata. – Lesz ott annyi izgalom, mint egy élményfürdőben!
Jaés a Zacsek sógoráék az idén a visszhangjáról híres Tihanyban nyaraltak.
– Be kell valljam, nekem nem tetszett Tihany – mondja az asszony.
– Hát persze, anyukám – mondja a férj –, mert ott nem a tied volt az utolsó szó.
