Ámazonban már megint ugrik a bifla a pótvizsgára, mert itt a rég várt pekingi olimpia! Amikor még a strandra meg a monokinis csajokra se marad idő, nemhogy a lepra matekra. Atata is cudarul készül az izgi sportéletre a behűtött árpalé mellett, és a Zacsekkal már ki is eszelték az új szurkolói szlogent, mely így hangzik: Pia, pia, olimpia!
Ámazonban már megint ugrik a bifla a pótvizsgára, mert itt a rég várt pekingi olimpia! Amikor még a strandra meg a monokinis csajokra se marad idő, nemhogy a lepra matekra. Atata is cudarul készül az izgi sportéletre a behűtött árpalé mellett, és a Zacsekkal már ki is eszelték az új szurkolói szlogent, mely így hangzik: Pia, pia, olimpia!
– Elegem van már ebből a foteles szurkolásból Tegyula! – zúgolóda amama. – Az idén nyáron se vége, se hossza a focinak meg a többi haszontalanságnak. Többet bámulod azt a vacak tévét, mint engem.
– Ne legyél igazságtalan Tematild – sértőde atata. – Tudod, hogy olimpia csak négyévenként van, talán szabad egy kicsit szurkolni az ötkarikás sportolóknak. Már nagyon szeretnék belekukkantani abba a sokat emlegetett pekingi madárfészekbe. Ami pedig a bámulást illeti, téged is megbámulnálak, ha akkorát tudnál ugrani, mint az Iszimbajeva rúdugró világbajnok. Vagy olyan gyorsan futnál, mint a gazella termetű csokoládé futónők.
– Futok én eleget a konyháig meg vissza – kontráza amama. – Meg a gátfutást is gyakorolom a felásott piacon. De az a gyanúm Tegyula, hogy te nem is a sport miatt, hanem inkább a gazellák miatt nézed a közvetítést.
– Én csak arra vagyok kíváncsi, hogy lesz-e bolhapiac a pekingi madárfészek stadion mellett? – érdeklőde a Zacsek.
– Ugyan minek oda a zsibvásár, Zacsek?
– Hogyhogy minek, zomzéd? Ott árulják a külföldi sportolóknak a kiváló minőségű kínai encsembencsemeket, úgymint hamisított márkás sportcipő, mű krokodilbőr táska, egyszer használatos villanyborotva, sárkánymintás nájloning. Nálunk lassan már minden árust kiszorítanak a kínaiak.
– Maga csak ne ironizáljon, Zacsek – inté őt atata. – Én csak bámulni tudom a szorgalmas kínaiakat, akik a külföldön keresett fillérekből felvirágoztatják az országukat. Így lesz Kína a jövő gazdasági óriása. Be kell vallani, ott csodát művelt a szocializmusba oltott kapitalizmus, amely kimondta: nem az a fontos, hogy milyen színű a macska, hanem hogy megfogja az egeret.
– Na látja, zomzéd, ezért nem leszünk mi gazdasági hatalom – legyinte a Zacsek. – Mert nálunk még mindig nem az egérfogás a fontos, hanem az, hogy milyen nációjú az a macska.
– Nekem aztán nincsenek ilyen előítéleteim a macskákkal szemben – dicsekede amama. – A múltkor például, amikor beköltözött egy ronda egér a spájzba, elkértem a feketehegyi szomszédék kandúrját, és az szépen el is kapta!
De nemcsak a pofonolcsó kínai cuccok vannak errefelé divatban, hanem az ősi kínai gyógymódok is. A Zacsek felesége például hallott egy ősi kínai fogyókúra receptet: három hét alatt tíz kilót lehet fogyni úgy, hogy csak tyúkhúslevest eszik az ember.
– Ezt én is szívesen kipróbálnám – lelkesede amama. – És mondja Zacsek, hogy eszik azt a diétás levest, cérnametélttel?
– Nem, pálcikával.
Csak a bocsánatkérés sehogy se akar divatba jönni. A héten már megint azon civakodtak a volt szerb-horvát testvérek, hogy kinek kell a másiktól bocsánatot kérnie azért, hogy tizenhárom éve kétszázezer krajinás menekült ide, abból százezer a Vajdaságba? A Borisz elnök azt állította, hogy ő már mindenkitől elnézést kért a hős zerb martalócok határon túli garázdálkodásáért, de nem hallotta, hogy a többiek bocsánatot kértek volna tőlük. A horvát Sztípe Meszics pedig kicsit felfrissítette a Borisz emlékezetét, hogy azokat az aknevetős felszabadítókat, akik akkora cirkuszt csináltak náluk, bizony Belgrádból küldték a Krajinába meg Szlavóniába.
– Érdekes, hogy eme önérzetes nemzeti vezetőknek sose jut eszébe, hogy a vajdaságiaktól is bocsánatot kérjenek – furcsálá a Zacsek. – Merthogy a belgrádi vezetők pont ide irányították a szerencsétlen traktoros izbeglicákat hozzánk, mert itt állítólag rengeteg szabad hely meg üres ház van. És még több lesz, ha a magyarok meg a szlovákok is felpakolnak. Egy-két szendvicset is kapnak útravalónak!
– Hja, Zacsek, a manyinásoknak már ez a sorsuk errefelé. Örülhetnek, ha megtűrik őket. Úgy vagyunk mi is a nagyfene egyenrangúsággal, mint a roma kisebbségiek az anyaországban.
A tanító néni a szünet után kérdezi a nebulókat, mit csináltak a vakáció alatt? Józsika például sokat játszott a homokozóban, várat épített.
– Jól van! Betűzd szépen: épít.
– É, pé, í, té.
– Ügyes vagy, ötöst kapsz! Hát te, Lajcsika?
Lajcsi segített Józsikának az építésben, neki azt kell betűznie, hogy segít. Ő is ötöst kap.
– Hát te, Gazsika, mit csináltál a szünetben?
– Semmit, mert a Józsi meg a Lajcsi nem engedett be a homokozóba, mert cigány vagyok!
– Ejnye, gyerekek! Ez nem szép dolog, ezt úgy hívják, hogy faji diszkrimináció. Gazsika, betűzd szépen: fa-ji disz-kri-mi-ná-ci-ó!
