Ámazonban most már nemcsak a zutálatos náthajárvány terjed errefelé, hanem a pártszakadás is. Az egyik a szeptemberi zimankóból, a másik meg a pártvezetők közti civakodásból kifolyólag, de mindkettő hidegrázással meg magas lázzal jár. Csak a náthából egy-kettő kilábal az emberfia némi citromos teával meg aszprinnal, a másik nyavalyánál pedig a kalapkúra se segít.
-Csak nehogy a mi pártjaink is elkezdjenek osztódni, mint a radik –sóhajta a Zacsek. –Untig elég ez a négy is, vagy három és fél, ami van. Remélem, nem jut valakinek eszébe, hogy a radik példájára megalakítson egy Hajrá, magyarok! frakciót.
-Biztosan az Ágostonéknál is külföldi ügynökök ütötték fel a fejüket, mint a Sejsejéknél – okoskoda amama. –Attól van a pártütés. Mit gondolsz Tegyula, ez a szabadkai László Gyula nyugati vagy keleti ügynök?
-Ne beszélj szamárságot Tematild! – inté őt atata. –Hogy jut egyáltalán eszedbe, hogy összehasonlítsd e két pártot? A radiknál azért történt szakadás, mert a rabiátus vajda a hágai cellájából próbálta dirigálni az itteni eseményeket, amit a Tómó nem bírt cérnával. Míg a mi magyar demokratáinknál, mint a nevük is mutatja, a vezetőség demokratikus módszereket alkalmaz. De egyesek ezt se bírták cérnával.
-Cérna ide, cérna oda, egy pártszakadást már nagyon nehéz összefoltozni – bólogata a Zacsek. –Itt vannak a radik, intő példának. Szabályosan kettéoszlottak, és hálisten többé nem ők a legerősebb párt. Hiába átkozták ki a külföldi ügynöknek kikiáltott Tómót, a pártütők már a vajdasági képviselőházban is megalakították a Hajrá, Szerbia frakciójukat. És most már inkább a Kostunyicáékkal sutymorognak, mint a régi cimborákkal.
-Biztosan a családjaik is összejárnak egy kis leszkováci mutykalicára – fűzé hozzá amama. –A Kostunyicáné látja vendégül őket. Csak kár, hogy a férje nagyon el van foglalva, nincs ideje velük cseverészni.
-Honnan veszed ezt a marhaságot, Tematild, hogy az exkormányfő nem ér rá?
-Nem marhaság, Tegyula, mert azt írja az újság, hogy nagy munkába vágott: ő írja a vajdasági statútumot.
-Matild! Annak a statútumnak, vagyis alaptörvénynek a tervezete már elkészült, csak a patrióta ellenzéknek nagyon nem tetszik. Azt állítják, hogy tisztára szeparatista, és Vajdaság elszakítását készíti elő. Kvázi az alattomos autonomisták, akik közé a magyarokat is besorolják, Vajdaság köztársaságot akarnak. Ezért látott hozzá a Kostunyica, hogy megírja a saját változatát.
-Na, abból az autonómiából se kérnék, amit eme legalista készítene nekünk – lázadoza a Zacsek. -Foglalkozzon inkább a kedvenc ruszki barátaival, és ne velünk! Kihasználhatja, hogy épp itt tárgyal a Sojgú miniszter, a rendkívüli helyzetek orosz minisztere. Úgy is ő ígérte oda nekik nagylelkűen a NIS-t, hálából, mert védelmezték Koszovót.
-Jobb, ha a Vójó nem találkozik ezzel a moszkvai Sajgóval! – szóla amama. -Még majd ő is kap tőle egy olyan pofont, hogy három napig sajogni fog a helye!
-Ne beszélj szamárságot Tematild! Hogy képzeled, hogy egy miniszter, aki vendégségbe érkezett hozzánk, erőszakoskodik a házigazdákkal?
-Nem képzelek én semmit Tegyula, de azt olvastam, hogy a Mlagyan Dinkicset jól lepofozta.
-Már megint félreérted a diplomáciát, Tematild. Nem valóságos, hanem szimbolikus pofont kapott a szerb gazdasági miniszter. Ugyanis az orosz vendég kerek-perec kijelentette: szó sem lehet az állami olajvállalat árának emeléséről, egy kopejkával sem adnak többet a NIS-ért, mint négyszáz millió dollár. A Dinkics pedig előtte azzal dicsekedett, hogy ő sokkal többet fog kicsikarni a ruszki bratyiktól, mert az olajcég kétmilliárdot ér. De ettől a szimbólikus nyaklevestől úgy elhallgatott, mint aki sose mondott volna ilyet.
-Most legalább megtanulják, hogy mi vár rájuk, ha a ruszkikkal üzletelnek – röhöge a Zacsek. –Azt hitték, hogy a Putyin testvéri szeretetből védelmezi a Koszovójukat, és majd ingyen adja nekik a szibériai gázt, csak azért, mert ugyanúgy vetik a keresztet, mint ők. De ahogy ezt a Mlagyan gyereket ismerem, ezt a pofont is a maga javára fogja fordítani.
Jaés tanfelügyelő jön a belgrádi suliba, beül az egyik osztályba.
-Na, gyerekek, most mindenki mondjon egy tőmondatot! -A kutya harap – mondja a kis Dragoljub.
-A ló rúg - mondja Perica.
-A Cécó néni k..va - mondja Jovica.
Kap két hatalmas pofont a tanító nénitől, és hazazavarják. Délután sétál a tanító néni hazafelé és látja, hogy Jovica áll a házuk előtt, és egy nagy tábla csokoládét majszol.
-Hát téged így büntettek meg otthon? Kitől kaptad ezt a csokoládét?
-A tanfelügyelő bácsitól!
-A tanfelügyelő bácsitól? De miért?
-Megmutattam neki, hol lakik a Cécó néni.
