Ámazonban jól befűtött nekünk a kormány az új gáztarifával, pedig még csak október van és vénasszonyok nyara. Mondta is atata, hogy lassan felkészülhetünk a rőzsegyűjtögetésre, ha melegedni akarunk a télen, mert az ő fizujából uopste nem futja a hatvan százalékkal megemelt gázfűtésre. A hétvégén például az egész család kirándul a Duna partra, ahol összeszedjük a száraz gallyakat. Ez különben is sokkal egészségesebb foglalkozás, mintha a hülye sorozatokat néznénk a tévén.
–Jól van, Tegyula, lemondok a kedvenc műsoromról, de akkor veszel nekem egy új sparheltot, mert ebbe a gázosba nem lehet begyújtani fűzfavesszővel – sértőde amama. –Látod, mondtam szépen, hogy ne dobjuk ki az anyukám régi szmederevkáját, amiben a finom mákoskalácsot sütötte nekünk.
–Érdekes, hogy az ilyen drasztikus drágítások ellenére a Cvetkovics azzal dicsekszik, hogy kormánya milyen káprázatos eredményeket ért el az első száz nap alatt – csóválá aző fejét a Zacsek. – Azt mondja, csillagos ötöst érdemelnek. Pont úgy osztályozza magát, mint az én Peti fiam, akitől a múltkor megkérdeztem, hogy hányast kapott a suliban?
–Ötöst, fater!
–Hogyhogy ötöst? Itt az ellenőrzőben egy hármast meg egy kettest látok.
–Hát persze, mert három meg kettő az öt.
Ámde a Kostunyica Vójó direkt egyest adott a kormány bizonyítványára, de nem a drágítás miatt, hanem mert kvázi nem védték eléggé Koszovót.
–Ilyen mi a szerencsénk – bólogata atata. –Bárki kerül is kormányra, egyik politikus se a mi jólétünket tartja a legfontosabbnak. A Cvetkovics például arra a legbüszkébb, hogy az ENSZ-ben sikerült elfogadtatni azt a javaslatot, hogy a hágai bíróság mondjon véleményt Koszovó függetlenségéről.
–Ráadásul elhallgatja, hogy mibe kerültek nekünk a drága vezetőink kirándulgatásai mind az öt kontinensre, hogy szavazzák meg a javaslatunkat – toldá meg a Zacsek. -És hogy mennyi kárunk származik abból, hogy megint összevesztünk Amerikával. Kérdem én, milyen siker lesz az, ha néhány év múlva Hágában kihirdetik, hogy igazunk van? Vagy ami még valószínűbb: hogy nem nekünk van igazunk, hanem a sipiknek?
–Nem érti maga Zacsek a magas politikát – világosítá őt atata. –Pillanatnyilag az a siker, hogy a kormány kapott két-három évet, amikor nem kell a koszovói gubanccal bajlódni. Vagyis fellélegezhetnek egy kicsit. Két év múlva pedig úgyis elfelejti a jónép, hogy mennyire nem tud meglenni a déli bölcső nélkül.
–Lehet, hogy addigra mi is elfelejtjük Koszovót is, meg Szerbiát is – szóla amama.
–Honnan szeded ezt az államellenes marhaságot Tematild? – izgula atata. –Azt akarod, hogy téged is kikezdjenek a patrióták, mint az autonómista hazaárulókat?
–Nem marhaság Tegyula. Azt mesélik, hogy az Egeresiék az új statútummal az elszakadást készítik elő. Mert csatlakozni akarnak a monarchiához.
–Matild! Nincs itt szó semmilyen elszakadásról. A most elfogadott alaptörvénnyel csupán visszakapjuk azt, amit a Zlóbóék elvettek a tartománytól. Vagyis annak egy részét. Mert azért a Boriszék se annyira demokraták, hogy mindent megadjanak, ami járna nekünk. Ők is szeretik megfejni a vajdasági tehenet.
–Én is olvastam egy marhaságot az egyik belgrádi patrióta lapban – fűzé hozzá a Zacsek. –Hogy miért nem szabad elfogadni a vajdasági statútumot? Azért, mert az amerikai, a német és a brit titkosszolgálat közös tervet dolgozott ki Vajdaság különválásáról. Az a céljuk, hogy megváltoztassák a demográfiai összetételt, megszerezzék a bankokat és felkarolják azokat a kádereket, akik visszaállítanák a monarchia határait.
–Én meg már láttam is egy monarchia-párti kádert a piacon, aki határmódosításra készül – folytatá amama. –Nekem mindjárt gyanús volt az ipse.
–Miből gondolod Tematild, hogy meg akarja változtatni a határt? – döbbene atata.
–Abból, hogy a Kék Duna keringőt árulta CD-ről. Mert az összes többi árus a hazafias Cécót próbálta rámsózni.
Jaés az új vajdasági alaptörvény kihirdetése alkalmából pompás fogadást rendeznek a belgrádi követségen. Amikor a zenekar rázendít, a már kissé kapatos Cvetkovics udvariasan odafordul szomszédjához:
–Gyönyörű hölgyem, ebben a szép vörös ruhában! Jöjjön, táncoljunk erre a bécsi valcerre!
–Szó sem lehet – hangzik a válasz. –Először is: maga tökrészeg! Másodszor, ez nem valcer, hanem Vajdaság himnusza. Harmadszor: én nem vörös ruhás nő vagyok, hanem a pápai nuncius!
