Ámazonban most már a gondviselő zerb akadémisták is irtó aggódnak a Vajdaságunkért, olyan nagy bajban vagyunk. Ezért elküldték levelüket a zország vezetőinek, hogy azonnal tépjék szét a zúj statútumot, égessék el és a hamut szórják szét a Kalemegdánon, nehogy valakinek eszébe jusson megvalósítani a benne levő veszélyes eszméket.
-Jesszusom Tegyula, miket írtak az Egeresi Sanyiék abba a statútumba, hogy ekkora ramazúri lett belőle? – aggóda amama. – Csak nem ígérték oda a Koszovónkat az albánoknak? Még majd szegény agg akadémisták vértolulást kapnak az izgalomtól, mint a hegyesi Józsi bácsi a nászéjszakán. Akit megütött a guta a szép fiatal felesége mellett.
-Ne beszélj szamárságot Tematild – inté őt atata. –Szó sincs az új alaptörvényben Koszovóról, se nászéjszakáról, hanem csak a vajdaságiak autonóm jogairól. Arról, hogy egy kicsivel többet akarnak visszakapni az általuk befizetett adókból. Ez idegesíti eme 64 tudós aláírót.
-Akit ez idegesít, azt tőlem a guta is megütheti – legyinte a Zacsek. –Engem is a guta kerülget, amikor a marhaságaikat olvasom, hogy a magyarok azért akarnak autonómiát Észak-Bácskában, hogy elszakadjanak. Meg hogy a nyugati titkosszolgálatok már betervezték a vajdasági zavargásokat, amikoris a terroristák szerepét a 64 vármegyés aktivisták fogják játszani, akik visszasírják a monarchiás határokat.
-Nem tudom, hogy a kifestett horgosi csárdában beférnek-e úgy százötvenen? – érdeklőde amama.
-Hogy jön most ide a horgosi csárda, mely a cimbalmosáról ismert, Tematild? – ütőde atata.
-Úgy Tegyula, hogy oda kellene összehívni a két hatvannégyes csoportot egy kiadós halvacsorára, finom észak-bácskai harcsapörköltre, gyúrott tésztával és erős paprikával, hogy cimbalomszó mellett megbeszéljék a határokat – okoskoda amama. –Minket pedig hagyjanak békében!
-Csak bicskát nem vihetnek magukkal – röhöge a Zacsek. –Mert úgy járnak, mint az én csantavéri unokaöcsém.
Kérdi a bíró a vádlottat:
-Még mindig tagadja, hogy megszúrta a sógorát? Pedig megtaláltuk a véres bicskáját!
-Az a bicska disznóvágáskor lett véres, bíró úr.
-Na ne mondja! A laboratóriumi vizsgálat kimutatta, hogy a bicskán a maga sógorának a vére szárad.
-Na és?! Tudják maguk, hogy a sógor mekkora egy disznó volt?!
Ámde a Jugorosszgáz nevű ügynökség vezetői se sokkal különbek, mert akkora províziót tettek zsebre a közvetítésért a zerbiai fogyasztóknak szánt ruszki földgázon, minha direkt az ő hátsó udvarukban bányászták volna.
-Ne zugolódj Tegyula, ha már nem tudtál te is egy ilyen jó kis ügynökségnél elhelyezkedni. Még az a szerencsénk, hogy ilyen testvéri közvetítőkre találtak a minisztereink – okoskoda amama.
-Miért szerencse, Tematild, amikor a szemtelenül magas províziójuk miatt lett hatvan százalékos a gázdrágulás?!
-Azért szerencse, mert képzeld el, hogy mennyivel drágult volna akkor, ha egy lelketlen nyugati imperialista szállítaná nekünk a gázt? Plusz még az ellenség zsebébe került volna az a sokmilliós provízió, nem mint most, amikor a ruszki testvérek zsebébe kerül. Ami azért mégiscsak megnyugtatóbb.
-Azt hiszem, ebből a Kostunyica káderei is levonhatják a tanulságot, akik annyira odavoltak az oroszokkal való gázegyezményért – bólogata a Zacsek. –Kvázi a ruszki testvérek tiszta szeretetből olcsóbban fogják nekünk küldeni a gázt, mint másoknak. Közben kiderült, hogy ha lehet, duplán megnyúznak bennünket. Most már biztos megbánták a dolgot.
-Dehogy bánták, Zacsek. Mit gondol, nekik nem csurrant-cseppent egy kis provízió abból a szerződésből? Úgyhogy nekik meg se kottyan a hatvan százalékos drágulás.
De még plusz a telefon is drágul, úgyhogy amama már el se panaszkodhatja a szegedi barátnőjének, hogy milyen ramaty a családi büdzsénk. Mert egy távolsági beszélgetés elvinné a másnapi ebédet.
-Majd szépen visszaszoksz a levélírásra, Tematild – inté őt atata. –Minden héten írhatsz neki egy hosszú beszámolót a mi vidám életünkről. Az sokkal olcsóbb, mint a monopolista telefonközpont tarifája.
-Lehet, hogy olcsóbb, zomzéd – jegyzé a Zacsek -, csak éppen nem lehet kivárni a sort a kispostán. Mert a világon egyedülálló módon nálunk nincs postabélyeg.
Jaés találkozik két barát.
-Miért vagy ilyen bánatos, komám?
-Á, hagyd, szerelmi csalódás ért. Két éve minden áldott nap forró szerelmes levelet írok a menyasszonyomnak.
-És? Nem válaszol?
-De, tegnap is kaptam tőle levelet.
-És mit írt?
-Azt, hogy férjhez ment a postáshoz.
