Ámazonban amama már megint azon sopánkodik, hogy visszajönnek a komcsik, és újra elkezdik építeni a dicsőséges zoccializmust.
–Honnan jut eszedbe ilyen marhaság, Tematild? – izgula atata. –Láthatod, hogy az egész világ átállt a tőkés gazdálkodásra, még az oroszok is. A történelem kerekét pedig nem lehet visszaforgatni.
–Nem marhaság ez Tegyula, mert lehet, hogy azt a kereket tényleg nem lehet visszaforgatni, de a Marx Károlyt azért nagyon emlegetik újabban. Különösen amióta beütött ez a globális pénzügyi nyavalya. Hogy aszongya, mégis a szakállas Karcsinak volt igaza, amikor temette az élhetetlen kapitalizmust.
–Ezek csak olyan elméleti feltevések, Tematild. Merthogy a piacgazdálkodási rendszer az amerikai bankcsőd miatt pillanatnyilag valóban válságba került, és keresik a kiutat. De azért még senki sem akarja visszahozni azt az idejét múlta diktatúrát.
–Hallja zomzéd, én is kissé megrendültem – szóla közbe a Zacsek. -Amikor a kedvenc Magyarzónk a napokban ilyen címmel tudósított a világkrízisről: Vége a kapitalizmusnak?
–Ezt se kell mellre szívni, Zacsek – inté őt atata. –Mert két nappal korábban meg azt a címet adta az első oldali tudósításának, hogy: Vége a kommunizmusnak? Elég nagy bajban lennénk, ha mindent elhinnénk, ami az újságban megjelenik. Különben is úgy látszik, hogy a szerkesztő hiányzott az újságíróiskolából, amikor a címzést tanították, és nem tudja, hogy komoly lapban nem biggyesztenek indokolatlanul kérdőjelet a címek után. Különösen nem az első oldalon, mint ahogyan nálunk csinálják. Néha már félek kézbe venni az újságot, nehogy ez legyen a címe: Magyar Szó?
–Te csak ne okoskodj, Tegyula – kontráza amama –, mert nem értesz hozzá. Majd még azt is megbánjuk, hogy kidobtad a vörös vászonba kötött Lenin-kötetet, amit a szakszervezettől kaptál a sikeres féldisznó-akciókért. Egyszer számonkérhetik az elvtársak, hogy hová tetted azt a becses ajándékot?
–Haj, haj, azok a finom, kiadós féldisznók! – sóhajta a Zacsek. –Amit biciklin toltunk haza…Legalább ezt a hagyományt, a félig ingyen osztogatott sertéscsomagokat azért meghagyhatták volna. Néha felidézem magamban a szocializmus hét csodáját:
A szocializmusban mindenkinek volt munkája.
Bár mindenkinek volt munkája, mégsem csinált senki semmit.
Bár senki sem csinált semmit, mégis mindig 100%-on felül teljesítettük a tervet.
Bár túlteljesítettünk, mégsem lehetett semmit kapni.
Bár semmit sem lehetett kapni, mégis mindenkinek volt mindene.
Bár mindenkinek volt mindene, mégis mindenki lopott.
Bár mindenki lopott, mégsem hiányzott soha semmi.
–Ne nosztalgiázzon itt, Zacsek – figyelmezteté őt atata –, mert például ami a lopást illeti, azért ma sem kell visszasírni a régi időket. A héten is lebuktattak két tucat bűnözőt pénzmosás, uzsoráskodás meg adócsalás miatt. Négy millió eurócskát vágtak zsebre, közben ők sem dolgoztak, hanem csak loptak.
–Én se szoktam észrevenni mosáskor, ha a zsebedben felejtesz egy-két százast, Tegyula. A múltkor is teljesen kifakultak a mosóportól. Még majd egyszer engem is megbüntet a Jelacsics, mert kimostam a pénzét. Így is elég baja van szegénynek!
–Matild, ne beszélj szamárságot! Azok a gengszeterek nem mosógépben mosták a piszkos pénzüket, hanem bankokban. És egyáltalán milyen gondja van a Jelacsics bankkormányzónak?
–Na hallod, Tegyula, a héten is ötven millió eurót kellett kiadnia, hogy dinárt vásároljon. Így pótolta a szétmosott bankókat.
–Nem értesz az ilyen raffinált pénzpiaci manőverekhez, Tematild. A jegybank azért adta el az eurót, hogy megőrizze a dinár árfolyamát. Ugyanis a krízis miatt némileg gyengélkedik a pénzünk. Az idei mélypontra zuhant az árfolyama az euróhoz viszonyítva.
–Hanem a nyugdíjasvezér Kerkobabics kormányalelnök is eléggé sápadt mostanában – jegyzé a Zacsek. –Úgy látszik, őt is megviselte a valutaválság, vagy elővette a rehumája.
–Inkább a szkupstinai vita viselte meg – igazítá ki atata. –A honatyák szemére vetették, hogy megfeledkezett a nyugdíjasoknak adott ígéretéről. Amikor megesküdött az ősz üstökére, hogy kiharcolja a kiigazítást, vagy lemond. Most meg kénytelen volt bejelenteni, hogy az emelésre legfeljebb két év múlva kerülhet sor.
Jaés a Jovan bácsi panaszkodik az orvosnak, hogy mostanában nagyon feledékeny.
–Mondja, doktor úr, mit csináljak?
–Fizesse ki azonnal a vizitdíjat.
