Á mazonban ezek a durva horvátok uopste nem változtak meg, most is pont olyan genocidok, mint a háború alatt. Mert ahelyett, hogy megbocsátottak volna a volt zerb testvéreknek Vukovár lerombolásért meg Dubrovnik ágyúzásért, még be is perelték őket!
– Úgy látszik, hogy Hága a mi keresztünk – bólogata atata. – Sose lesz vége ezeknek a kínos bírósági ügyeknek.Még be se fejeződtek a boszniai jómadarak elleni tárgyalások az egyik hágai bíróságon, máris kezdődik a tárgyalás a másik törvényszék előtt, ahol a dicső horvátországi haditettekért kell felelni. Mást se csinálnak a taláros hágai bírák, mint a mi ügyeinkkel szórakoznak.
– Hallja, zomzéd, jó sokba kerül nekünk a Zlóbóék Nagy-Zerbiája, amiből a tetejébe nem is lett semmi – szóla a Zacsek. – De főleg az a disznóság, hogy nemcsak a patriótáknak, hanem nekem is viselnem kell a következményeket. Mintha én, a nyavalyás kisebbségi találtam volna ki, hogy fel kell szabadítani aknavetővel az elnyomott zerb testvéreket, és közben elűzni a horvát meg a Magyar lakosságot a baranyai falvakból!
– Hogy mennyibe fog kerülni magának meg az egész országnak ez a véres háborús kaland, azt csak a per befejeztével tudjuk meg – folytatá atata. – Ha igazat adnak a horvátoknak, és bebizonyosodik, hogy tényleg népirtás történt, akkor a jövő nemzedékek is nyöghetik a
sokmiliós hadikárpótlást Vukovár újjáépítésére. – Jesszusom Tegyula, akkor tényleg valami jó szakmát kell keresni a Pistinknek, hogy tudja fizetni a kreditet a horvátoknak – sopánkoda amama. – Pedig én azt szerettem volna, hogy inkább lakásra vegyen fel kölcsönt, ahol majd látogatni fogjuk az unokákat. – Nem baj, mi fizetünk a horvátoknak, ők meg nekünk – viccelőde a Zacsek. – Mert hallom a brillantinos Jeremicstől, hogy cumtrucc mi is bepereljük a horvátokat, és akkor majd meglátjuk, hogy ki a nagyobb genocid! – Sajnos, ez a kormány se tudja tudja túltenni magát az ilyen kicsinyes reagálásokon – szögezé atata. – Ahelyett, hogy végre magukba szállnának, és beismernék a gaztetteket, a másikban keresik a hibát.
Közben már megint annyira elmérgesedik a viszony közöttük, hogy legszívesebben egymás torkának esnének. Jaés a bíróság garázdasági ügyet tárgyal. – Vádlott, hallotta, hogy a felperes magát vádolja a verekedés kirobbantásáért. Most öné a szó, fejtse ki az ellenérveit!
– Szívesen megtenném bíró úr, de elvették a pisztolyomat. Amama szerint a heves vérű Jeremicstől se ártana elvenni a pisztolyt, nehogy még lepuffantson valakit. – Honnan veszed ezt a marhaságot Tematild, hogy eme elegáns ifjú külügyminiszter ilyen erőszakosságra kapható?! – izgula atata. – Nem marhaság Tegyula, mert hallom, hogy az uniós külügyminiszterek is félnek tőle, mert folyton fenyegeti őket. Biztosan mutogatta nekik a pisztolyát. – Matild! A Jeremicsnek a vagdalózó kijelentéseket róják fel, ezért sokan úgy gondolják, hogy ő is felelős, és nem csak a bujdosó Ratkó, amiért Brüsszelben rossz a bizonyítványunk. Vagyis nem tartják kielégítőnek Szerbia teljesítményét a felzárkózás terén. Így előfordulhat, hogy miattuk jövőre se kapjuk meg a tagjelöltséget, de a vízummentességet sem. – Szerintem a szocik fertőzték meg a Jeremicset is – találgatá a Zacsek. – Amióta az Ivicáék megint faktorok lettek Belgrádban, ismét divatba jött a handabandázás, mint a Zlóbó idejében. Úgy leckéztetik a szomszédokat, mintha balkáni nagyhatalom lennénk. A szegény feketehegyieket meg a macedónokat úgy kiosztották Koszovó elismerése miatt, hogy tisztára beszemeteltek. – Biztosan ez is a stressz miatt van, az agresszív fenyegetőzés – okoskoda amama. – Azt olvastam, nálunk a legnagyobb stressz a válságból kifolyólag. Mindenki attól fél, hogy elveszíti az állását. Te se nagyon hősködj a szakszervezetben az egytál étel miatt, Tegyula, mert az utcára kerülsz! – Sajnos, ezzel számolni kell ezekben a nehéz időkben, Tematild. Úgy osztogatják a felmondást a magáncégekben, mint azelőtt a szindikát féldisznót. Hol itt csapnak el száz melóst, hol ott eresztenek szélnek kétszázat. – Na, én egy jó időre bebiztosítottam magamnak a fix állást! – dicsekede a Zacsek. – Talán annyira nélkülözhetetlen a munkahelyén, zomzéd? Vagy rokona a főnöknek?
– Egy fenét. A múltkor bekapcsolva felejtettem a kávéfőzőt, és leégett az iroda. Mire a főnök azt mondta, hogy le fogja vonni a fizetésemből az okozott kárt. – És mekkora az a kár? – Kétmillió dinár. Legalább tíz évig fogom törleszteni.
