2024. szeptember 2., hétfő

MAGYARZÓ PISTIKE MESSÉI

Ámazonban úgy látszik a Mikulásnak is betett a válság, mert olyan lapos a puttonya az idén, mint atata pénztárcája. Nemcsak a gyerkőcökön takarékoskodik, hanem a Vajdaságon is. Olyan sovány büdzsét hozott neki, hogy abból az Egeresisanyiék nemigen fognak ugrálni.

– Nem értem Tegyula, miért ragaszkodnak ennyire az itteni vezetők ahhoz a hét százalékos jutalékhoz, amikor ilyen nehéz időket élünk? – csodálkoza amama. – Sorra mennek tönkre a milliomosok. És különben is miből fizessen az a szegény Cvetkovics, amikor ő is olyan ágrólszakadt, hogy még zsiletre se futja neki, hogy rendesen megborotválkozzon?

– Ne beszélj szamárságot Tematild! – izgula atata. – Nem a saját zsebéből fizeti a kormányelnök azt a hét százalékot, ami nekünk törvényesen jár, hanem a köztársasági büdzséből, ahová a tartomány negyven százalékot fizet be. Csakhogy a krízisre hívatkozva megpróbálják elmismákolni a mi részünket.

– Sehol se hallottam, hogy lefaragták volna a sok ingyenélő belgrádi meg koszovói funkci fizetését a válság miatt – jelentkeze a Zacsek a kedvenc témájával. – Majd ha azt látom, hogy a miniszterek nem méregdrága szolgálati luxusautón járnak a munkahelyükre, hanem busszal, és a Jeremics nem indul minduntalan világkörüli utazásra, hogy hirdesse az igazságunkat, akkor elfogadom, hogy a mi pénzünkből is lecsípjenek valamicskét.

– Ne legyen igazságtalan, Zacsek – inté őt atata. – Mégse utazhatnak a miniszterek a lepukkadt városi buszokon, mint maga meg én. Elvégre ők képviselik az országot, és minden percük drága.

– A rajongók miatt se vegyülhetnek a tömeggel – okoskoda amama.

– Hogy jönnek most ide a rajongók, Tematild? – döbbene atata.

– Úgy, hogy az Ilics Vélyó volt kapitális miniszer is egy őt üldüző női imádója miatt volt kénytelen szabálytalankodni a szkupstina előtt. A nő szemtelenül be akart ugrani a luxusterepjárójába, ezért a Vélyó hirtelen kihajtott a főútra, és összeütközött egy szembe jövő durva taxissal, aki nem volt eléggé elővigyázatos.

– Hogy ezzel a furfangos csácsáki káderrel folyton ilyen fura esetek történnek! – röhöge a Zacsek. – Én csak azt csodálom benne, hogy rögtön kitalál valami magyarázatot a stiklijeire. A rendőrt például azért nem várta meg, mert tévés felvételre sietett. Nem is gondoltam volna, hogy így bolondulnak érte a nők!

Jaés a Vélyót arról faggatják egy tévés interjúban, hogy van-e hobbija?

– Igen: a vadászat és a nők.

– És mire szokott vadászni?

– Nőkre.

A külügyes Jeremicsnek pedig az a hobbija, hogy folyton kioktatja a külföldi politikusokat. A héten arra figyelmeztette az uniós vezetőket: ne szabjanak újabb feltételeket Zerbia csatlakozása elé, mert már így is idegesíti a polgárokat, hogy ha például Berlinbe vagy Barcelonába akarnak utazni, akkor sorba kell állniuk vízumért a nagykövetségek előtt.

– Éppen gondoltam is, hogy a héten elrepülök Berlinbe, meglátogatom a húsz év ott sanyargó vendégmunkás szomszédomat – viccelőde atata. – De idegesít a sorbanállás. Meg egy kicsit az is idegesít, hogy tüzelőt se tudok venni, nem hogy repülőjegyet Berlinbe! De ezért nem az uniót okolom, hanem a mi díszes vezetésünket.

– Én meg azért nem utazok Barcelonába, mert per pillanat rosszul váltják a dinárt – toldá meg a Zacsek. – Nem leszek bolond 92 dinárt fizetni azért a hitvány euróért, amikor a nyáron hetvenötért annyit vehettem volna, amennyit akarok! Majd megvárom, amíg újra hetvenötért vesztegetik.

– Arra aztán várhat, Zacsek! Ahogy elnézem, ez a süllyedés egyhamar nem szűnik meg. Hiába pazarolja a Jelasics bankkormányzó a milliókat az ingadozás csillapítására, úgy csúszik a pénzünk a lejtőn, mint Lujzi néni a jégen. Félek, hogy nem is áll meg százhúszig, amennyire egyes szakértők taksálják a dinárt.

– Látod Tegyula, milyen rosszul csináltad, hogy a nyáron beváltottad az utolsó százeurósunkat, hogy kifizessük a tavalyi gázadósságot – sopánkoda amama. – Ha egy kicsit vártunk volna, a dupláját kaphattuk volna érte, és akkor a különbözeten megvehetted volna nekem ajándékba azt a szép téli csizmát, boxbőrből.

A Zacsek sógora is kapott ajándékot a feleségétől, egy elegáns öltönyt.

– Talán szülinapodra lepett meg vele az asszony?

– Nem, csak úgy. Tegnap előbb jöttem haza a munkából, és ez ott volt a széken a hálószobában.