2024. szeptember 2., hétfő

MAGYARZÓ PISTIKE MESSÉI

Amama szerint Ashton Katinka már megint levizsgázott, mert nem tudta kibékíteni a balkáni vendégeket. Eddig már nyolcszor ültek az asztalánál, de pont olyan durcásan jöttek haza Brüsszelből, mint ahogyan elmentek.

– Honnan szeded ezt a butaságot, Tematild, hogy az unió és személyesen a főképviselő asszony tehet arról, hogy ismét kudarcba fulladt Dacsics Ivica meg Hashim Thaçi párbeszéde? – idegeskede atata. – Amikor szegény a lelkét is beleadta a közvetítésbe, és újabbnál újabb ötleteket tett az asztalra, így próbálta előmozdítani a kiegyezést.

– Nem ötleteket kellett volna az asztalra tenni, Tegyula – kontráza amama –, hanem egy kis töpörtyűs pogácsát meg házi pálinkát, attól oldódik a feszültség. Az kell az ittenieknek, nem holmi angol puding meg jázmintea. Látszik, hogy nem ismeri a pácienseit. Fogadok, hogy fél óra múlva úgy feloldódott volna a légkör, hogy még a pertut is megitták volna egymással! Talán még az Ivica is dalra fakad, a Thaçi meg annyira meghatódik, hogy rögtön megígér minden jogot a mitrovicai szerbeknek.

– Ahogy azt te elképzeled, Tematild! – legyinte atata. –Nem babra ment a játék Brüsszelben, mert a megállapodástól függ az ország uniós csatlakozása. Sajnos, nem jó hírekkel jöttek haza.

– Szerintem a Vucsics volt a legfőbb hátramozdító – szóla a Zacsek, aki sehogy se tud kibékülni eme volt Seselj-huszárral. – Azt hitte, hogy a sipi vezető is úgy összeszemeteli magát tőle, mint az itthoni tájkunok. És ijedtében beleegyezik abba, hogy a mitrovicaiaknak külön köztársaságuk legyenek. De igazából ő rezelt be, amikor Ashton bárónő felvilágosította, hogy nála a patrióta dumával semmire se megy, és választaniuk kell: vagy megállapodnak a sipikkel, vagy nuku unió.

– Sajnos, tényleg ez a helyzet – bólogata atata. – Most azért vannak nyakig a kakaóban, mert annyit dédelgették az észak-koszovói gerendatologatókat, hogy elhitették velük: ők diktálhatják, hogy mi legyen Szerbiával. És mára odajutottunk, hogy ez a néhány száz forrófejű aktivista, a radik meg a Kostunyica emberei döntik el, hogy megkezdhetjük-e a csatlakozást az unióhoz. Ha nem kapnak hatalmat, akkor megfúrják a tagságot.

Nemcsak a politikában fontos a megegyezés, hanem a családi életben is. A Zacsek nyolcvanöt éves apósa magas kora ellenére is friss és fiatalos, kérdik tőle, mi ennek a titka?

– Tudjátok, hatvanéves házasok vagyunk a feleségemmel. – meséli az öreg. – És még az elején megegyeztünk, hogy ha összekapunk valamin, és kiderül, hogy kinek nem volt igaza, akkor az elmegy, és tesz egy hosszabb sétát.

– És ettől ilyen egészséges?

– Igen. Hatvan éve minden áldott nap sétálok egy nagyot a friss levegőn.

Amama szerint atatának se ártana néha egy kis séta, például elmehetne helyette a piacra bevásárolni. De előbb be kell szereznie egy szociális kosarat, amit a kormány ígért. Mert azzal tíz százalékkal olcsóbban lehet vásárolni.

– Az nem igazi kosár, Tematild, hanem csak amolyan virtuális. Így nevezték el a kereskedelmi miniszter akcióját, amelynek lényege, hogy a nagy üzletláncok adjanak engedményt a vásárlóknak az alapvető élelmiszerekre. Ezzel egyszerre két legyet akarnak leütni: egyrészt kedvében járnak a fogyasztóknak, akiknek többsége már képtelen megbirkózni a hatalmas drágasággal, másrészt az üzleteket is segítik, mert drasztikusan lecsökkent a forgalmuk.

– Én annyira meghatódtam ettől a nagylelkű intézkedéstől, hogy rögtön elrebegtem egy hálaimát a Lyajics miniszter lelki üdvéért – kommentálá a zseniális intézkedést Zacsek. –Különösen attól érzékenyültem el, hogy nem kevesebb, mint teljes három százalékkal csökkentetik a kenyér, a liszt meg az étolaj árát! Lehet, hogy a fogpiszkáló ötven százalékkal lett olcsóbb, de arra nincs is szükségem, mert húst alig látunk, ami belemenne a fogunkba.

– Ne legyen már ilyen kukacos, Zacsek – inté őt atata. – Ez csak a kezdet, de majd biztosan beindul az akció, és az áruházak egymással fognak versenyezni az árleszállításban. Úgy csábítgatják majd a vevőket, mint az unióban.

– Hát ez az, Gyula zomzéd! Ott azért olcsóbb minden, mint nálunk, mert van konkurencia. A Jóska unokaöcsém Berlinben kevesebbet költ élelemre, mint én, pedig legalább ötször annyi a fizetése, mint az enyém.

– Ha csak ezen múlik, Zacsek, miért nem kér maga is nagyobb fizetést a főnökétől?

– Már kértem. Mondtam neki, hogy fizetésemelésre lenne szükségem, mert három másik cég is érdeklődik irántam. Állandóan küldözgetik nekem a leveleiket.

– Ne mondja! – csodálkozott a főnök. – Szóval a konkurencia el akarja magát szipkázni... És melyik az a három cég?

– A gázszolgáltató, az elektromos művek és a telefontársaság.

PISTIKE, durcás hátramozdító és akciós sétáló