Ámazonban még meg se melegedtünk igazából a gázkályha mellett, amama máris azon kesereg, hogy mekkorák lesznek a számlák a hónap végén. Mert amíg eme légnemű zibériai kincsre várakoztunk, nyakló nélkül fogyasztottuk a méregdrága kilovattokat a hősugárzóval, sőt atata annyira tékozló volt, hogy még a villanyborotvát is bekapcsolta!
‒ Ne beszélj szamárságot Tematild! ‒ izgula atata. – Az én villanyborotvám se nem oszt, se nem szoroz ebben az általános energia mizériában. A legnagyobb tétel, amit mindannyiunknak fizetni kell, az az előző kormány felelőtlensége, amiért nem töltötte fel az udvarnoki gáztározót, így a legnagyobb zimankóban a szomszédoktól kellett kunyerálnunk egy kis gázt, hogy meg ne fagyjunk. Közben pedig árammal fűtött a fél ország, ami a legnagyobb tékozlás. Ezt persze most nem emlegetik a vezetők, hanem mind azzal dicsekszik, hogy neki köszönhetjük a magyarok meg a németek baráti kisegítését.
‒ Én csak azt röhögtem – így a Zacsek ‒, hogy még a ruszki batyuskák imádói is kénytelenek voltak dícsérni eme Nátós kisegítőket. Rájöttek, hogy hiába a közös szentek: ha a gázról van szó, az orosz testvérek fütyülnek rájuk!
‒ Az a baj, hogy a Borisz elnök nem melegedett össze a csinos Timosenkó Júliával – okoskoda amama.
‒ Ugyan miért kellett volna barátkoznia az államfőnek az ukrán miniszterelnök-asszonnyal? – csodálkoza atata.
‒ Na hallod Tegyula, ha egy kicsit bókolt volna neki, hogy olyan szép a hajkoronája, mint egy fonottkalács, vagy hogy milyen remek az alakja, milyen cuki a kosztümje, akkor biztosan kinyitotta volna neki a gázcsapot. A nők nagyon elvárják az ilyesmit.
‒ Bevallom, engem is csak az melegített a gázkrízis napjaiban, hogy elnézegettem a gömbölyded Júliáról készült aktszobrot ‒ kuncoga a Zacsek. ‒ És közben arra gondoltam, hogy nálunk sajnos nemigen akadna olyan vezető, pláne női politikus, akit érdemes lenne szoborba vésni, a radi honanyákat is beleértve. Ha csak nem elrettentő szándékkal.
Jaés még a komonista időkben a szövetkezeti tagok kirándulnak Budapestre, és a Rákosi-szobrot is megtekintik. Józsi bácsi többször is körüljárja, csóválja a fejét. Meglátja egy rendőr.
‒ Miért csóválja a fejét, elvtárs?
‒ Hát tudja, két nagy hiba van ezzel a szoborral.
‒ Nocsak! És mik azok?
‒ Először is nincsen ráírva, hogy béke poraira.
‒ De Rákosi elvtársunk még él!
‒ Lássa, ez a másik hiba...
Minálunk pedig az a hiba, hogy már megint srófolják fölfelé a húsárakat. Már éppen kezdett örülni amama a kereskedelmi miniszter ígéretének, hogy újévtől szédületes árzuhanás várható az élelmiszerpiacon, amikor a hentesek bejelentették, hogy harminc százalékkal drágul a gyesznó.
‒ Ezek most vagy nem hallották Tegyula, hogy mit mondott a miniszter, vagy direkt truccolnak vele – találgatá amama.
‒ Nincs ebben semmi trucc, Tematild – inté őt azén okos faterom. – Egyszerűen megugrott az euró, és a termelők ahhoz szabják az árakat. Ők még mindig azt a téves beidegződést követik, hogy az euró az igazi pénz.
‒ Nem is csodálkozok rajta – fűzé hozzá a Zacsek. –Merthogy a dinár úgy csuszkál le-föl mostanában, mint az én anyósom az ónos esőben. Úgy hallotta, hogy már kilencven hatot adnak az euróért, ezért elsietett a bankba, hogy egy kicsit nyerészkedjen a száz euróján. De mire elcsuszkált odáig, már csak kilencvenet kapott. Ráadásul még akkora nyulat is fogott, hogy az egész utca rajta röhögött.
‒ Nemcsak a termelők, hanem már a radi honatyafiak is jobban becsülik az eurót, mint a dinárt – sóhajtoza amama.
‒ Honnan szeded ezt a marhaságot Tematild, hogy a patrióta radikálisok a megvetett külföldi valutát részesítik előnyben?
‒ A piacon mesélik Tegyula, hogy kétmillió eurót kaptak a Cvetkovicséktől újév előtt, hogy megszavazzák a büdzsét. Biztosan a Sejsej Vójónak kell a pénz melegalsóra. Képzelem, milyen hideg lehet ott fönt északon, Hágában.
‒ Matild! A radiknak nem a vajda jégeralsójára kell a pénz, hanem egy könnyelműen felvett bankhitel törlesztésére. De egyelőre mindenki tagadja, hogy ilyen üzletet kötöttek volna a szkupstinában.
Jaés egy politikusokat szállító Mercedesz balesetet szenved vidéken, egy tanya közelében, az idős gazda talál rájuk.
‒ Mondjad, Dragoszláv, áldozatokat nem találtál? ‒ kérdik másnap a rendőrök.
‒ De találtam.
‒ És hol vannak?
‒ Eltemettem őket.
‒ Hogyhogy, mind meghaltak?
‒ Nem mind, de tudjátok, a politikusok milyen hazudósak.
