Ámazonban a Zacsek annyira felvillanyozódott az Obama-beiktatáson, hogy fűteni lehetett volna vele a kaloliferen. Rögtön át is jött egy fütyülős barackra atatához, hogy megbeszéljék a világpolitikát.
– Mit szól, Gyula zomzéd, hogy egy afroamerikai kisebbségit választottak elnöknek Amerikában? Akire a fehér többség is olyan nagy tisztelettel néz föl, mint a legtekintélyesebb amerikai államférfiakra. Mindenki ünnepli, tőle várja a boldogulást az egész ország. Hallja zomzéd, nehogy már ragadós legyen a példa, és legközelebb nálunk is egy manyinást, mondjuk egy presevói albánt vagy egy bánáti magyart válasszanak elnöknek! – huncutkoda a Zacsek.
– Ekkora fordulattól azért még nem kell tartanunk – hűté le őt atata. – Errefelé még nem következett be az effajta szemléletváltás, és továbbra is a tizenkilencedik századi szokások vannak divatban, amikoris az ország sorsát csak egy többségire merik bízni. Obamának is az a szerencséje, hogy Amerikában jelöltette magát, mert itt ő is ugyanolyan hátrányos helyzetű kisebbséginek számítana, mint maga meg én, és a büdös életbe nem választották volna meg!
– Azt elhiszem – folytatá a Zacsek. – Mert a patrióták százegy kifogást találtak volna ellene. Mondjuk azt, hogy nem ity-vityre végződik a neve, vagy hogy nem ismeri eléggé a tyirilicát. Ezért belőlem se lesz soha elnök.
– Biztosan Hollywoodban is rendet csinál eme hátrányos Obama – okoskoda amama.
– Miért rendezkedne egy elnök az amerikai filmiparban, Tematild? – döbbene atata.
– Azért Tegyula, mert ott is érvényesíteni kell azt az új szemléletet, hogy mindenki egyenlő. Többet például nem csinálhatnak olyan katasztrófafilmet, amelyben a néger szereplőről mindjárt az elején tudni lehet, hogy ő fog kiesni a repülőből, mert nem kár érte. Miközben a szimpatikus fehérek megússzák. De így van ez az itteni filmekben is, ahol mindig a magyaricák a könnyűvérűek, hogy szépen fejezzem ki magam.
– Hát igen, azért akad hasonlóság a két ország között – bólogata atata. – Ha demokráciában és életszínvonalban nem is, de például a nemzeti lobogó színei megegyeznek.
Egy szerbiai és egy amerikai üzletember beszélget.
– A mi zászlónkon található fehér, piros és kék szín valójában az adórendszerünket szimbolizálja – mondja a szerb. – Elfehéredünk, ha adót kell vallanunk, piros lesz a fejünk, ha megkapjuk a végzést, és belekékülünk, mire kifizetjük.
– Igen, mi is így vagyunk a zászlónk színeivel és az adózással – bólogat az amerikai. – Annyi különbséggel, hogy mi még csillagokat is látunk.
Ámde amama tisztára paff lett a héten és ő is csillagokat látott, amikor a szegedi Lujzi tantihoz akart utazni, és már csak a buszállomáson tudta meg, hogy többé nem jár a Vojvodina autóbusza. Így Újvidékről csak többszöri átszállással lehet eljutni Szegedre.
– Ez tényleg nagy disznóság, Tegyula! – izgula amama. –Hogy lehet így ripsz-ropsz megszüntetni egy ilyen fontos járatot, amin a diákjaink utaztak a szegedi suliba, a felnőttek pedig a rokonokhoz? Nem beszélve a sverckomerszből élő piaci árusokról, akik szintén bajba kerültek.
– Úgy történhetett ez Tematild, hogy sajnos, csődbe ment a buszvállalat – felelé atata. – Ez bizony együtt jár a haladó kapitalizmussal. De vígasztaljon a tudat, hogy a tartományi kormány máris felfigyelt a jelenségre, és kifejezte őszinte aggodalmát. Merthogy nemcsak a szegedi járat szünt meg, ami nem igazán izgatja a kormányt, hanem egy csomó vajdasági helység is összeköttetés nélkül maradt.
– Nekem ne aggodalmaskodjanak, hanem intézkedjenek, méghozzá azonnal! – zugolóda a Zacsek. – Újévkor szüntették meg e nélkülözhetetlen járatokat, és csak most kaptak észbe, három hét után? Ebből is látszik, hogy a titkár urak Audikkal kocsikáznak, és kisebb gondjuk is nagyobb annál, hogy a jónép hogyan közlekedik.
– Ne legyen igazságtalan, Zacsek – nyugtatá őt atata. – Gondoljon arra, hogy hány ünnep volt újév óta, amikor nem tudtak intézkedni, még ha akartak volna is. Például meg kellett ünnepelni a szerb karácsonyt, azután az újévet, majd Mihály arkangyalt és Szent Jánost. Nem gondolja tán, hogy zsolozmázás és ünnepi lakomázás közben a maga buszmenetrendjén fognak rágódni?! Tudja, hogy most mindegyik funkci milyen ájtatosan ünnepel, még ha azelőtt azt se tudta, hogy hogy kell keresztet vetni.
Jaés megérkezik a menyországba az ismert politikus. Szent Péter végigvezeti a fényűző mennyei villasoron, végül megáll egy rozoga viskó előtt.
– Ez lesz a te hajlékod.
– Itt valami félreértés lehet, Péter testvér. Hogyhogy nekem csak ilyen bodega jutott, másoknak meg palota?
– Hja, csak ennyire futotta abból, amit életedben a perselybe tettél.
