Ámazonban a Zacsekpeti barátom szerint ezek a meteorológusok upste nem értenek a szakmájukhoz, mert február végére hozták a havazást, a téli vakáció alatt meg annyi se esett, hogy kicsit megfürdettük volna a csajokat. Most meg tiszta hó meg jég minden, de csak annyi benne az örömünk, hogy a zeretett Hermina matektanárnő fenékre huppant. Amitől az egész osztály gyomorgörcsöt kapott, úgy röhögött, de főleg az intősök.
– Szép kis társaság vagytok, nem mondom – korhola amama. – Kinevetitek az áldozatos munkát végző pedagógusokat.
– Még mindig jobb, ha röhögnek Tematild, mintha felvonulnak az eszement sovinisztákkal – kontráza atata. – Mint az újvidéki gépészeti középiskola diákjai a koszovói függetlenség évfordulóján. Egyesek már megint kavargatják a kakaót a háttérben, hergelik a suhancokat, hogy leszámoljanak a nemzetárulókkal meg a kisebbségiekkel. Ha nem vezényelnek ki egy század rendőrt, biztosan most is szétvertek volna néhány albán pékséget, ahol normálisan a húsos burekot veszik.
– Nekem a transzperenseiktől fordult fel a gyomrom – csatlakoza a Zacsek. – Hogy aszongya: Újvidék szerb város. Meg hogy Koszovó + Vajdaság = Szerbia. Nagy hőstett itt handabandázni, mentek volna Pristinába ezekkel a táblákkal.
– Mit gondolsz Tegyula, tudnak albánul a szkupstinai honatyák? – érdeklőde amama.
– Miért tudnának albánul, amikor magyarul se tudnak, de a nagy többségük semmilyen idegen nyelven? – döbbene atata.
– Azért, mert ha mostantól lejárnak a koszovói Zvecsánba ülésezni, mint a héten tették, akkor legalább egy kicsit konyítaniuk kellene albánul. Hogy kérnek baklavát a kafica mellé, ha a szünetben átugranak a sipi cukrászdába?
– Ne hülyéskedj Tematild, ez a hétfői kirándulás csak egy alkalmi demonstráció volt a szerbek lakta Zvecsánban, főleg a patrióta pártok részéről. Így akarták bizonyítani, hogy Koszovó még mindig Szerbiához tartozik. Vagyis hogy nem hiába költ az állam évi félmilliárd eurót a déli tartományra: ha akarják, cumtrucc ott ülnek össze az albánok orra előtt.
– Nem költünk egy kicsit sokat erre a délibábra? – latolgatá a Zacsek. – Nem vagyok egy matematikai zseni, de ennyi pénzből azért elég szépen fel lehetne virágoztatni az országot. Koszovót meg pénzelje Amerika, ha annyira oda van értük.
– Ne legyen ilyen smucig, Zacsek – inté őt atata. –Magának már semmit se jelent az integritás meg a szuverenitás?
– Dehogynem, de csak úgy huszadikáig. Addigra el szokott fogyni a fizetésem, és akkor valahogy kezdek közömbös lenni az ilyen magasztos hazafias gondok iránt.
– Maga is pont olyan önző, mint az egyszeri székely gazda – jegyzé atata. – Aki makacsul megtagadta, hogy az új vasútvonal átszelje a birtokát.
A román mérnökök győzködik az öreget, hogy ez hazafias kötelessége lenne.
– Csak nem ellensége a szocializmusnak?! Milyen érvet tud felhozni az ellen, hogy a csűrén át menjen a vonat?
– Hát azt, hogy nem fogom tán folyton nyitogatni a csűrkaput, ha jön a vonat!
Amerika Koszovóért van oda, Legija pedig a pisztolyokért! De igazit nem tarthat a börtöncellájában, ezért beszerzett egy játékpisztolyt.
– Nem tudom, miért csinálnak olyan nagy ügyet abból játékszerből, kinek árt, ha egy elítélt így szórakozik a cellájában? – csodálkoza amama. –Mit csináljon negyven évig?
– Matild, a Legija nem közönséges fogoly, hanem az egyik legelvetemültebb gengszter, aki hidegvérrel gyilkolászta a Zlóbóék politikai ellenfeleit – izgula atata. –Nem véletlenül rejtegette azt a plasztikpisztolyt az ágya alatt, nyilván szökésen törte a fejét.
– Biztosan a belügyes Dacsics Ivica segítségére számított, aki valamikor szintén a Zlóbó imádója volt – röhöge a Zacsek. –Nem hiszek a fülemnek, amikor eme zocci káder most ádáz harcot hirdet a bűnözés ellen, és azt ígéri, hogy elfogja a hősnek tekintett Ratkót.
– Hja, Zacsek, változnak az idők, és egy jó káder holtig tanul, mint az okos papok.
Ámde ez mind semmi, ahhoz képest, ami Zabadkán történik mostanában az utcai bűnözés terén! Atata el is nevezte Vajdaság Chicagójának. Csak az a kár, hogy nincs egy rettenhetetlen Elliot Ness felügyelője, hogy rendet tegyen az alvilágban.
Jaés az ügyvéd beszámol védencének: – Van egy jó és egy rossz hírem, melyiket mondjam először?
– A rosszat, ügyvéd úr.
– Sajnos, a laboreredmény szerint a maga vére megegyezik a gyilkosság helyszínén talált vérmintával. Aligha kerülheti el a negyven év börtönt.
– És mi a jó hír?
– Alacsony a koleszterinszintje.
