Ámazonban most már mindenki irtó síránkozik és sóhajtozik a globális krízis miatt, pedig atata szerint még csak az előszele lengedez errefelé. A feketeleves csak ezután következik.
– Még szerencse, hogy ilyen gondoskodó kormányunk van, és megvéd minket mindenféle kellemetlen levesektől – reménykede amama. – A borostás Cvetkovics máris megcáfolta, hogy csökkenteni akarják a fizetéseket meg a nyugdíjakat.
– Ajaj, attól fogunk mi koldulni! – kontráza a Zacsek. – Mert amit nálunk cáfolnak, az biztosan bekövetkezik, zomzédasszony. A nyár óta se csökkentették a fizukat, csak éppen az a pénz most huszonöt százalékkal kevesebb ér, merthogy ennyivel gyöngült a dinár az euróval szemben.
– Hja Zacsek, bele kell törődni az új szituációba – inté őt atata. – Mit akar, amikor Nyugaton sorra mennek csődbe a gyárak? A tőzsde zuhan, már a szegény milliomosoknak is fogukhoz kell verni a garast. Egy vacak brilliánsgyűrű nem sok, annyit se tudnak venni a feleségüknek. Mindenkinek összébb kell húzni a nadrágszíjat.
– Csak ez a telhetetlen Steinhauer nem húzza összébb a szíjat – jegyzé amama. – Még majd miatta meg az egy-két pofon miatt, amit kapott, mínuszba kerülünk a költségvetéssel.
– Matild! A Steinhauer nem egy-két pofont kapott a kúlai Miladintól abban a New York-i bárban, hanem félholtra verte őt eme kétméteres kosarazó, ezért joggal tart igényt a milliós kártérítésre.
– Ez mind oké – szóla a Zacsek –, csak azt nem értem, hogy miért akarja a kormány az államkasszából kifizetni ezt a pénzt a Kovacsevics család helyett? Nem lenne egyszerűbb, ha visszaküldenénk Amerikába ezt az erőszakos aranyifjút, és nekünk megmaradna az egymillió dolcsi?
– Ne vicceljen, Zacsek. Ha nem vette volna észre, a Miladin már nemzeti hősnek számít nálunk. Ő az, aki képletesen felpofozta a gyűlölt Amerikát.
– Ő is csak olyan hős, mint az a rendőr, aki ártalmatlanná tett egy krokodilt – legyinte a Zacsek, és rögtön elmeséle egy viccet.
A dedinyei villatulajdonos kétségbeesetten telefonál a rendőrségre: jöjjenek, egy veszélyes krokodil bukkant fel az úszómedencéjében!
Mire Milojkó rendőr megjelenik, nagy tömeg verődik össze a medence szélén. Ám egy perc se telik el, és Milojkó már ott bírkózik a vízben a veszélyes fenevaddal. Öldöklő küzdelem után kiveti a partra a tetemet.
– Gratulálok! – szorongatja a rendőr kezét a tulajdonos. – Igazi hős vagy, testvér! Egymillót kapsz tőlem!
– Nem kell az egymillió – mondja sértődötten a több sebből vérző, csuromvíz zsaru.
– Jó, akkor legyen kétmillió!
– Az se kell.
– Hát akkor mit szeretnél?
– Szeretném elkapni azt, aki belökött a vízbe.
A Dacsics belügyminiszter pedig azt a kormánytagot szeretné elkapni, aki megsúgta az újságíróknak a Kovacsevicséknak szánt egymillió dolláros titkot.
– Biztosan a szaxofonos Dinkics Mlagyan volt a tettes – találgatá amama. – Ő szeret kávézgatni a riporternőkkel.
– Kötve hiszem, zomzédasszony – kontráza a Zacsek. – A Dinkics miniszter per pillanat az új Puntók eladásával van elfoglalva. Irtó büszke arra, hogy néhány nap alatt eladták hitelre azt az ötszáz autót, ami fél éve ott rozsdásodott a kragujeváci gyár udvarán.
– Érdekes, hogy nálunk akkor is kapós az autó, ha a jónépnek már betevőre is alig futja – csodálkoza atata. – De jellemző, hogy a kormány is a gépkocsieladást serkenti kedvező hitelekkel, ahelyett hogy például traktort próbálna rásózni a sóher munkanélküliekre, vagy valamilyen más munkagépet.
– Elszokott már ez a nemzedék a fárasztó munkától, zomzéd – jegyzé a Zacsek. – Nézze meg, a fiatalok fele túlsúlyos, és semmilyen szakmához sem konyít. Mindenhez hosszú tanfolyamra kellene járnia. És mire kitanulná a szakmát, már nyugdíjba menne.
Jaés a hétfejű sárkány elrabolja a gyönyörű szépségkirálynőt, a fiúja, a hős Jancsika pedig elindul, hogy megvívjon a tűzokádó szörnnyel. Útközben azonban rájön, hogy bizony eléggé puhány legény, mert folyton lógott a tornaórákról. Se a kelevézt nem tudja felemelni, se a kardot forgatni. Beíratkozik egy testedző tanfolyamra, utána karatéra, majd vívást tanul. Ezzel eltelik néhány év.
Jancsika végre felkészülten megérkezik a sárkány várához, és bekiabál a rézkapun: – Hé, sárkány, add ki a szépséges jegyesemet, mert levágom mind a hét fejedet!
A bestia unottan rámutat egy fogatlan, vén takarítónőre: – Itt van, vidd.
