Ámazonban a Zacsekpeti meg én mostmár uopste nem szégyeljük magunkat a díszes bizonyítványunk miatt, mert kiderült, hogy a Cvetkovics kormányosnak se jobbak az osztályzatai. Éspéldául az Európai alternatíva nevű szervezettől csakcsupán egy sovány 2-test kapott a 250 napos teljesítményére. De a nyugdíjas Kerkobabics meg az ifjonc Jeremics is csak vérszegény 3-massal dicsekedhet.
– Hallod Tegyula, eléggé szigorúan osztályoznak ezek az alternatívok – jegyzé amama. – Pedig hogy igyekszenek szegények! Mennyit dolgozhat a Cvetkovics is, ha még borotválkozni se jut ideje.
– Nem a borotválkozással van baj, Tematild, hanem a gazdasággal – világosítá őt atata. – Drasztikusan csökken a termelés, a dinár imbolyog, az ország alig látszik ki a deficitből, a keresetek értéke 16 százalékkal csökkent és havonta több ezren veszítik el állásukat.
– Azért vannak eredmények is, zomzéd – kontráza a Zacsek. – Legalábbis a gazdasági miniszter szerint, aki azzal dicsekszik, hogy míg decemberben tízezren kerültek az utcára, januárban, hála a kormány bölcs intézkedéseinek, már csak háromezren. Képzelem, milyen boldog volt és mennyire dícsérte a Cvetkovicsékat az a háromezer melós, hogy csak nekik mondtak fel!
Ámde nemcsak az alternatívoktól kapott rossz osztályzatot a kormány, hanem a Nemzetközi Valutaalaptól is, ezért pótvizsgáznia kell költségvetés tantárgyából.
– Alighanem alaposan meg kell nyirbálniuk minden kiadást az IMF-szakemberek utasítására – bólogata atata. – A miniszterek napidíjától kezdve egészen a gucsai fúvósfesztiválig. Nem tudom, hogy fog utazgatni ezután a külügyes Jeremics, hogy Koszovót védje New York-tól Tokióig? Tavaly csak Amerikába kilencszer repült, és két hónapot volt külföldön. Ezen a pénzen megvehettük volna az albánoktól a Trepcsa kombinátot.
– Biztosan haragszanak a Jeremicsre a milliomosok – okoskoda amama.
– Hogy jönnek ide a szerb milliomosok, Tematild?
– Úgy Tegyula, hogy a jövőben szolidaritásból nekik kell állniuk az ilyen cehheket. Azt mondta a Cvetkovics, hogy a hiány pótlására a gazdagokat jobban fogják megadóztatni. Így nem kell csökkenteni a fizukat meg a nyugdíjakat.
– Csak az én túlérzékenységben szenvedő anyósom meg ne hallja, hogy veszélyben a nyugdíja! – rémüldöze a Zacsek. –Mert olyan patáliát csap, hogy rögtön hazautaznak a szakik a valutaalapból.
– Talán allergiás valamire a kedves anyuka? – érdeklőde amama.
– Nem, csak izgulós, mint a viccbeli hölgyek. A húszéves akkor izgul, ha a melléhez nyúlnak, a harmincéves akkor, ha a combjához nyúlnak, az én anyósom meg akkor, ha a nyugdíjához nyúlnak.
Demégplusz az Irinej bácskai püspöknél is pótvizsgáznia kellett a Cvetkovicséknak! Először lila tintával áthúzta az antidiszkriminációról írt dolgozatukat, és visszaküldte átdolgozásra, de a javítással sem volt elégedett.
– Nem értem Tegyula, miért alakult ki ilyen meleg helyzet eme törvény körül – csodálkoza amama. – Talán a szegény papokat akarták diszkriminálni?
– Ne beszélj szamárságot Tematild! Az a probléma lényege, hogy az egyházak ellenzik, hogy a melegek nyilvánosan demonstrálják másságukat, vagy neadjisten házasságot kössenek. A törvény pedig az európai normákkal összhangban azt tiltja, hogy hátrányosan megkülönböztessék őket és általában mindenkit, aki valamiben eltér a többségtől. Bár az igazat megvallva, én se vagyok elragadtatva, ha két pasast látok kézenfogva andalogni, be kell látnunk, hogy ez is a szabadsághoz tartozik.
– Ki tudja, lehet, hogy a radik is örülnek ennek a törvénynek – találgatá a Zacsek.
– Honnan szedi azt a butaságot, zomzéd? – ütőde atata.
– Onnan, hogy ők is eltérnek a normális többségtől, amikor visszatérnek a Nagy-Zerbia tervekhez. A Tódorovic a napokban büszkén kijelentette, hogy sohasem mondanak le a Verőce-Károlyváros-Karlobag határvonalról, bár nem okvetlenül háborúval akarják elérni céljukat.
– Bolond lukból bolond szél fúj – legyinte atata. – Valószínűleg arra gondol eme túlokos káder, hogy az érintett lakosság önként csatlakozik a Nagy-Zerbiához, mert itt olyan tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz. Na, ezt én is szeretném megérni!
Jaés a radi Tódor korteskörútja során ellátogat egy hegyi faluba. Szembejön vele egy helybeli, aki szamarakat terel a vásárba. A politikus álmélkodva látja, hogy az állatok önként kitérnek előle. Meg is jegyzi:
– Milyen udvarias, tisztességtudó szamaraid vannak, testvér!
– Hát persze! Megtanulták, hogy okosabb enged.
