Történelmi jelentőségűnek értékelte a világsajtó a világkereskedelem első átfogó reformjáról szóló hétvégi megállapodást, amely az indonéziai Bali szigetén valósult meg, a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) konferenciáján. A 160 ország szakminiszterének részvételével megtartott konferencián egyhangúlag szavazták meg az intézkedéscsomagot, melytől a globális kereskedelem fellendülését várják. Egyben elfogadták az áruforgalomra vonatkozó szabályokat, öt, a mezőgazdaságot érintő dokumentumot szavaztak meg – köztük az élelmiszer-biztonsági megállapodást – valamint négy, a legfejletlenebb országok támogatásáról szólót is.
Egyébként ez A WTO által tető alá hozott első globális kereskedelmi megállapodás a szervezet 1995-ös megalakulása óta. Alkalmazásától azt várják, hogy a világgazdaság 1000 milliárd dolláros növekedését eredményezi. Azért is történelmi jelentőségű, mert sokak szerint egyedül ez menthette meg a szervezet tekintélyét. Most feltehetően újraéled a bizalom. A WTO 12 évig tartó eredménytelen próbálkozás után – úgy tűnik – mégis képes leépíteni a világkereskedelmet akadályozó gátakat. Roberto Azevedo, a WTO főigazgatója könnyeivel küszködött a megállapodás bejelentése után. Azt mondta: „A WTO betartotta az ígéreteit!” A 2001-ben megkezdett, a világkereskedelem liberalizációjáról szóló tárgyalások 2008-ban, a válság kitörésekor megrekedtek. A megállapodás lényege, hogy a vámeljárások egyszerűbbé és egyben átláthatóbbá tételével lebontja a nemzetközi áruforgalom fellendítése előtt álló akadályokat, előirányozza a jogilag kötelező érvényű WTO-dokumentumok aláírását és felvázolja a világkereskedelem globális reformját is.
Az utóbbi hetekben egyébként a megállapodás esélyével kapcsolatosan gyakran a negatív előjelű hírek kerültek túlsúlyba. Úgy tűnt, nem fogadják el. India ugyanis végig ragaszkodott a tárgyalások során, hogy ne limitálják a farmerek állami támogatását termelésük tíz százalékában. Ennek a hátterében egyébként az a nagyszabású program áll, melynek keretében olcsó élelmiszerrel akarják ellátni az ország mintegy 800 millió polgárát. Ehhez szerettek volna átmeneti készleteket gyűjteni olcsón felvásárolt élelmiszerekből. Végül az USA javasolta a kompromisszumot, hogy a 10 százalékos limit bevezetését halasszák el 2017-ig. Indiában jövőre választások lesznek. Az aktuális kormány egyik ütőkártyája pedig – a bizalom megnyerésére – az olcsó élelmiszert kínáló program alkalmazása.
SZERBIA ÉS A GMO
Szerbia nem tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek. Gyakran halljuk: Szerbiának engedélyeznie kell a géntechnológiával módosított szervezetekkel (GMO) történő kereskedelmet, ha a WTO tagjává szeretne válni, Gyakoriak a félremagyarázások is. Van olyan tolmácsolás, amely szerint szabadon be kell engednünk a génmódosított élelmiszereket. Fontos megjegyezni: a WTO előírásai a GMO-termesztésre és -termelésre nem vonatkoznak, jogköre a külkereskedelemre korlátozódik. A nyilatkozatok alapján gyakran nem világos, hogy a szerbiai törvényeket pontosan hogyan kellene megváltoztatni, hogy WTO-nak is és a GMO -ellenzőknek is megfeleljen. Mezőgazdasági miniszterünk nemrég azt mondta, hogy Szerbia nem engedélyezi a genetikailag módosított szervezetek termesztését. Ez alól csak a tudományos-kutatási célok esetében, szigorúan ellenőrzött körülmények között tesznek kivételt. A törvényt azonban szerinte is módosítani kell, annak érdekében, hogy – az EU gyakorlatához hasonlóan – kötelezővé tegyék a GMO-termékek megjelölését. Szerbia polgárai valószínűleg most is fogyasztanak GMO-élelmiszereket, mivel az érvényben levő törvény szerint nem számít genetikailag módosított terméknek az, amely 0,9 százaléknál kevesebb GMO-szervezeteket tartalmaz. Az ilyen termékeket eleve nem génmódosított termékekként importálják és helyezik forgalomba. Elfogyasztjuk úgy, hogy nem is tudjuk, mit eszünk. Az EU szabályozása sokkal szigorúbb ebben a tekintetben. Szerbiának október 15-éig kellett volna zöld fényt adnia a génmódosított termékekkel való kereskedelemre, de az elvárásnak nem tett eleget. A helyzet összetettségét jól tükrözi, hogy miközben egyesek a GMO minden formában történő tiltását követelik, a szerbiai takarmánykeverők csoportosulása azt követeli, hogy engedélyezzék a génmanipulált szójakészítmények hazai előállítását, vagy tiltsák meg a külföldi hús és húskészítmények behozatalát, mert azokról biztosan tudható, hogy GMO-alapanyagú takarmányon nevelt jószágból származnak. Ha pedig a végtermék már úgyis ezen alapul, akkor a hazai termelők hátrányos helyzetben vannak, mert ők is termelhetnék a nagyobb haszonnal kecsegtető GMO-szóját. Ezt azonban az előírások miatt legálisan most nem tehetik.
EZERMILLIÁRD DOLLÁR!
Becslések szerint a WTO-tárgyalások sikere ezermilliárd dollárral növelheti a világkereskedelem értékét. Az ezúttal elmaradt kudarc a szervezet jelentéktelenné válásával járhatott volna. Akkor ugyanis a tagországok a világszintű együttműködés helyett a regionális (szabad)kereskedelem erősítésére koncentráltak volna. A tagországok 12 évig eredménytelenül tárgyaltak az akadályok elhárításáról. A WTO főigazgatója egyébként ezúttal valóban mindent megtett a siker érdekében: Genfben hetekig koordinálta a diplomaták maratoni tárgyalásait.
A világkereskedelem növekedése egyébként az utóbbi 30 évben gyorsabb volt, mint a globális GDP növekedése. Mindehhez a kereskedelem előtti akadályok lebontása mellett a kommunikációs technológia fejlődése, új termékek létrejötte és a feltörekvő nagy gazdaságok, elsősorban India és Kína felzárkózása is hozzájárult. Az elmúlt évtizedekben meghatározó szerepet kaptak a termelési láncok (globális értékláncok), amelyek egy terméket számos országban állítanak elő. A globális kereskedelem (bruttó export) 80 százaléka a multinacionális vállalatok termelési hálózataihoz köthető. Az informatika rohamos fejlődése a 80-as évek második felétől lehetővé tette a termelés távoli koordinálását, a termelési fázisok kihelyezése pedig a fejlődő és fejlett országok közötti bérkülönbségek miatt vált előnyössé a vállalatok számára. A nemzetközi termelési hálózatokba való bekapcsolódás fejlődési modellé vált. Számos feltörekvő gazdaságnak egyszerűbb csatlakozni a globális értékláncokhoz, mint saját ipari bázist kialakítani. A 2009-es kereskedelmi visszaesés és az utána következő gyors fellendülés jó példa a válság globális értékláncokra gyakorolt hatására, és ezt ostorcsapás-effektusként szoktak említeni. Az alacsony keresleti várakozások ilyenkor arra késztetik a vezető vállalatokat, hogy készleteik csökkentésével alkalmazkodjanak. A válság után, amikor a kereslet felélénkül, a készleteket újra felhalmozzák, így a kereskedelem a globális értékláncokban az átlagosnál nagyobb ütemben növekszik.
