A környezeti és klimatikus változások elképesztő gyorsasággal hatnak életünkre, ezt tapasztalhatjuk mindennapjainkban is. Szemléletváltásra van szükség – halljuk és olvassuk gyakran – a megállapítás azonban közhellyé degradálódik, amennyiben a valós eredményekkel kecsegtető, államilag összehangolt intézkedések elmaradnak. Az egyén is sokat tehet környezetünk megóvása érdekében, az egyéni próbálkozások azonban egy magasabb szintű koordináció nélkül szélmalomharcnak minősíthetőek. Lányi András magyar író és filozófus egy tíz évvel ezelőtt kiadott könyvében a következőket írta: „Ha valaki szeméttel hordja tele a házát, feltüzeli a padlót és megmérgezi a gyermekeit, elmegyógyintézetbe zárják. Ha ugyanezt egy egész ország teszi, akkor áldozatokat hoz a jólét és a haladás érdekében.”
A zöld gazdaság elterjedését tekintik a legtöbben az egyetlen lehetséges alternatívaként. A zöld gazdaság bevezetéséhez és megszervezéséhez azonban politikai tényezőkre, politikai feltételekre, úgymond politikai akaratra is szükség van. Amennyiben a politikum ugyanis a zöld szempontokat figyelmen kívül hagyja, vagy csak a frázisok szintjén foglalkozik velük, az egész kezdeményezés eleve sikertelenségre van ítélve. A zöldebb gazdaság megteremtéséhez mindenképpen határozott állami szerepvállalás szükséges. A zöld gazdaság bevezetéséhez az intézményrendszer átalakítására is szükség lenne. A meglévő közigazgatási rendszer nem segíti elő, sőt, bizonyos elemeiben talán még gátolja is a pozitív folyamatok elindítását. Ha azt akarjuk, hogy a gazdasági válság idején is vonzóvá váljon a zöld gazdaságba beruházni, olyan mechanizmusokat kell kialakítani, melyek olyan körülményeket hoznak létre, melyek közepette a zöld ipari beruházások nyereségesek lehetnek. A zöld gazdaság megszervezését nyilván a legjobb lenne a hazai források felhasználásával támogatni, ügyelve arra, hogy a projektumok szervesen illeszkedjenek a különféle hazai stratégiákban lefektetett elvekhez. Hosszú távon nagyon sok pozitív hatásra lehet számítani. A zöldebb gazdaság fellendítésével csökkenteni lehetne az ország energiafüggőségét a külföldről behozott energiahordozóktól, amivel egyidejűleg a külkereskedelmi mérleg is javulna. Azt látjuk, hogy a szaporodó ellenvélemények dacára – miszerint csak utópia – a világ és az Európai Unió is gyors ütemben építi a zöld gazdaságot. Ha mi ebben jelentős mértékben lemaradunk, megmarad jelentős függőségünk a fosszilis eredetű – jórészt behozatali – energiahordozóktól, s ez újabb komoly versenyhátrányt jelent. A versenyhátrány pedig további gazdasági hanyatlással jár majd. A zöld technológiákat ki kell találni, illetve azokat, melyek már ki vannak találva és jól működnek valahol a világban, adoptálni kell a hazai körülményekhez. A hazai zöld gazdaság kiépítésének egyik előfeltétele az oktatási és képzési rendszer kiépítése, hazai szakemberek hiányában ugyanis a hazai vállalkozások sem tudnak majd labdába rúgni ezen a területen.
NEM IS OLYAN BONYOLULT
A zöld gazdaság bevezetésének lesznek tehát munkaerő-piaci hatásai is, melyeket pozitív és negatív hatásokra oszthatunk. Több tanulmányban is az olvasható, a környezetbarát technológiát alkalmazó iparágakban különleges szakképzettségű emberekre lesz szükség. Ez részben igaz, részben viszont egy tévhit. Az OECD egyik tanulmányában például az olvasható, nem járna drasztikusnak nevezhető munkaerő-piaci következményekkel a környezetszennyező iparágak leépítése és a zöld gazdaság felfuttatása. A tanulmány szerint a hagyományos szakképesítésekkel is könnyen el lehet majd helyezkedni a környezetbarát technológiák alkalmazására épülő új iparágakban. Gazdaságunk egyik egyértelműen beazonosítható szerkezeti problémája, hogy jóformán csak egyetlen előnyökkel rendelkező – vagy mondjuk úgy, kecsegtető – ágazatunk van, az élelmiszeripar, illetve az annak a hátterét jelentő mezőgazdaság. Természetesen, ha gyéren is, de vannak még eredményekkel kecsegtető más lehetőségek is, mégis az élelmiszer-termelésnek és bázisának, a mezőgazdaságnak kellene még nagyobb figyelmet szentelni, ami nem okvetlenül csupán azt jelentheti, hogy növelni kell a területalapú támogatásokat. Nem szabad és nem is lehet azonban figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy ez az egyetlen ágazat, amely tartósan pozitív külkereskedelmi mérleget képes produkálni. A nagyarányú munkanélküliség megoldása kapcsán szintén kézenfekvőnek tűnik az olyan ágazatok fejlesztése, melyek nagyszámú olyan munkahelyet jelentenének, ahol az alacsonyan képzett munkaerő is képes elhelyezkedni. A mezőgazdaság keretében komoly lehetőségek vannak a biomassza alapú energetikai szektor fejlesztésére, amivel maga az ágazat is egy újabb perspektívával gazdagodik. Egy másik perspektíva, annak a belső aránytalanságnak a helyreállítása, ami a növénytermesztés és az állattenyésztés között tapasztalható. Biztonságos és hosszú távon jövedelmező állattartás a hozzákapcsolódó földtulajdon nélkül nehezen valósítható meg.
ZÖLDADÓ ÉS ZÖLDBANK
A zöld gazdaság témakörében talán érdemes volna elgondolkodni azon, hogyan lehetne átlátható módon, hatékonyan finanszírozni a különféle környezet-, és klímabarát megoldásokat, a megújuló energiahordozók felhasználásán alapuló beruházásokat, az energiatakarékos módszereket. Egy „zöld” fejlesztési bank alapítása mellett nyilván lennének érvek és ellenérvek. Az egyik fő, mellette szóló érv pedig az lehetne, hogy elősegítené egy olyan szakértői gárda kialakulását, amely a zöld szempontok figyelembe vétele mellett az anyagi szempontokat is reálisan tudná értékelni, felmérni. A múltban leginkább azt tapasztalhattuk, hogy a döntések szinte mindig politikai vagy pénzügyi megfontolásból történtek, a környezetvédelmi szempontok sok esetben még harmadrendű jelentőséggel sem bírtak. Tudatos ráhatások nélkül nem várható komolyabb szemléletváltozás. Az adórendszert is ki kell „zöldíteni”, az adóterheket a környezet felhasználása és a természeti erőforrások igénybevétele alapján kellene áthelyezni. Az EU-ban egyáltalán nem ismeretlenek az olyan adónemek, mint vízkészlet-járulék, levegőterhelési díj, energiaadó, hulladéklerakási illeték, földvédelmi járulék stb. Az úgynevezett zöld ipari parkok ötlete szintén egy figyelemre méltó kezdeményezés. Ezek olyan ipari komplexumok, ahol az egyes folyamatok egymásba illeszkednek, a termelési ciklusok úgy fejeződnek be, hogy nem marad utánuk környezetterhelő hulladék. Fontos megjegyzés, hogy a nemzetközi gyakorlat sem kizárólag sikertörténetekből tevődik össze. Inkább lehet azt mondani, hogy az útkeresés fázisánál tart a világ. A sokasodó környezetvédelmi problémák azonban arra engednek következtetni, hogy mindenképpen változásokra van szükség.
