A pálya széléről figyelve, pontosabban a tévé képernyőjét nézve most időben is minden egy helyen, és ez így van jól. Nem számít nosztalgiának a múlt, egyedül a jelen érvényes. Lévén szó a labdarúgásról, ezt igazolja Dragoslav Šekularac is, az egykori jugoszláv csapat kitűnő játékosa, a cselkirály szerint ugyanis badarság összehasonlítani a különböző nemzedékeket, mindenki a maga idejében értékelhető.
Némileg másként, de ugyanezt mondja Bogdán Ádám szintén, a magyar válogatott Angliában légióskodó kapusa: „A profi futballban megtanultam, hogy legyenek céljaim, de ne foglalkozzam a múlttal és a jövővel. Csak a jelen számít”. Ebben a hangsúlyozott jelenidejűségben azért persze benne van az érzelmeket kiteljesítő és megszilárdító emlék-hordalék tömkelege is: régi VB-k rádiós hangfoszlányai, vagy a havas teleken a hatalmas asztallapon megrendezett gombfocibajnokságok, midőn a télikabátról titokban leszakított nagyobb gombok (kellőképpen megreszelve) hirtelen félelmetes csatárokká léptek elő. Kedvenc csapatunkról pedig naplót vezettünk, külön füzetbe ragasztgatva az akkor még nehezen hozzáférhető fotókat a hozzánk ritkán eljutó sportlapokból. Akkor még érdemes volt a Ferencvárosért, a Vasasért, a Partizanért vagy a Dinamóért lelkesedni, de ennek már vége, a sportcsatornák bőséges választéka révén a mai fiatalok a kissé távolabbi klubokkal rokonszenveznek; az angol Premier League, a német Bundesliga, a spanyol Primera Division vagy éppen az olasz Serie A erre bőven kínál lehetőséget. Talán éppen ez az egyik vonzásköre a most zajló EB-nek: a külföldi csapatok között is találhatunk olyant, amelyért szurkolni érdemes. Meg hát azonosulni különben is csak azokkal célszerű, akik eredményt mutatnak fel.
Ilyen értelemben a sport manapság egyébként kitűnően rezonál a szigorú teljesítményelvűséggel. Mert érezzük ugyan például, hogy dr. Weninger Antalnak, a jóga itteni első népszerűsítőjének és az egészséges életmód propagálójának igaza van, amikor azt állítja, hogy a sportnak ma egyetlen célja a rekordteljesítményekre való törekvés, minden melléktekintet nélkül, s minő fonákság, hogy a bajnokokat anyagilag sokkal jobban támogatják, mint a tudományos és szellemi élet kiválóságait. Hát persze. A furcsa csupán az, hogy ő ezt még valahol az 1940-es évek legelején jegyzetelte; mára a sport a szórakoztatóipar egyik legfontosabb ágazata, amely milliókat mozgat meg (mellesleg: dollárban és euróban is). Dr. Weninger egyébként a hegymászást, a túrázást, az úszást, a korcsolyázást és a vadászatot tekintette követendőnek, különösen, ha az párosul a cserkész- és nomád élettel, a labdarúgást viszont kifejezetten károsnak, illetve értelmetlennek vélte, szintúgy egyenesen mulatságosnak, hogy embertömegek (olykor esőben, hóban) órákon át figyelik, mikor gurul be a labda a hálóba. És hozzáteszi: „Az igazság az, hogy a labdarúgásnál az egyetlen cél, mindent legázoló reménység a gólok számának növelése, és szó sincs egészségről, természetszeretetről, izomkultúráról”. Nos: a szurkolók is változtattak azóta a passzív magatartáson, egy jó ideje már a különféle nációk kellően megszervezett csoportjai, hordái pusztán azért látogatják a mérkőzéseket, hogy a stadionokban, vagy az utcákon, kocsmákban jól összeverekedjenek, petárdákat dobáljanak, rendbontást idézzenek elő. Bár úgy tűnik, lassacskán az agresszió is része a show-nak, merthogy mutatósabb a látvány a felvonuló karhatalmiakkal meg a füstfelhős pályával. De hogy ne legyünk részrehajlóak, ne feledkezzünk meg az ilyen rendezvények fesztiváli, mi több, karneváli jellegéről sem: a szurkolók ötletgazdag öltözékeiről, arckifestéseiről, a transzparensekről, a zászlóerdőkről. És persze arról a – időközben sztárrá vált – francia szurkolóról sem, aki békésen végigszundikálta az amúgy igencsak unalmas angol–francia mérkőzés második félidejét. Mert ez is látvány, méghozzá a javából. Miként az is, ha a színészként szintén jól teljesítő Ibrahimović úgy hempereg a tizenhatoson belül, mint gyerekek a szénakazalban. Akár így, akár úgy, mi továbbra is ott ülünk majd a tévékészülékek vagy a nagy kivetítők előtt, esetleg éppen a sportfogadási irodában. Folytatódjék a nagy előadás!
