Nick Bolettieri tartott bemutató edzést és sajtóértekezletet Belgrádban, 2004 májusában, amikor a Sportski žurnal újságírója elhívott a Partizan Teniszklubba, ahol, mint mondta, két tehetséges fiatalt mutatnak be. A nevüket ő sem tudta, viszont csakhamar az egész világ megismerte őket. A 17. évükben járó Ana Ivanović és Novak Đoković voltak azok, és itthon azért számítottak teljesen ismeretlennek, mert Ana már Bázelban élt, Novak pedig éppen hazajött Münchenből Nikola Pilić teniszakadémiájáról. Csak bámulni tudtuk a két sudár termetű, értelmesen nyilatkozó és kimondottan illedelmes fiatalt, akik aznap jelentették be, hogy felkészültnek érzik magukat belépni a profi tenisz világába.
Első két tornáján, Bécsben és Birminghamben Ana egyformán a rajton esett ki, majd az ifjúsági US Openen döntőt játszott, tehetségét pedig októberben a rangos zürichi tornán mutatta be, amikor túljutott a selejtezőn, az 1. fordulóban a döntő játszmában 1:5-ről fordított a ranglistán 29. francia Tatiana Golovin ellen, majd a következő körben, óriási csatában, csak két rövidítésben veszített a pályája csúcsán levő Venus Williamstől. Ezen a meccsen lopta be magát a szurkolók milliói szívébe, és szerzett tehetős védnököket és jelezte, hogy nagy dolgokra képes. Nem csoda, hogy hét évvel később besorolták a női tenisz minden idők 30 és összesítve a 100 legjobbja közé.
Csak három hónappal később Ana már tornát is nyert. Canberrában még selejtezősként indult, és a tábláért a magyar Czink Melindát győzte le. Szerencsés vesztesként Czink is továbbjutott, s nagy meglepetésre, hét nappal később ők vívták a döntőt, amelyben Ivanović újra győzött. A szép eredmények futószalagon érkeztek, és Ana haladt a ranglistán. 2007-ben, amikor már volt győzelme az akkori összes híresség ellen, Ana bejutott a Roland Garros döntőjébe, de kikapott a belga Justine Henintől. Abban az évben már másodszor kiáltotta ki a WTA a legtöbbet fejlődött teniszezőnőnek.
2008-at a melbourne-i döntővel kezdte, amelyben Marija Sarapovától kapott ki. Majd májusban újra döntős lett Párizsban, és felülmúlta Dinara Szafinát. E győzelemmel Ana átvette a ranglista első helyét, és kilenc héten át ő volt a női tenisz 17. világelsője. Akkor nyilatkozta róla egyik nagy vetélytársa, a tízszer is legyőzött orosz Nadia Petrova, hogy Ana tenyeresénél nincs jobb a világon.
A hihetetlen méreteket öltött népszerűség, és az iránta tanúsított érdeklődés nem tett jót. Ana, aki magát erős akaratúnak, elszántnak, versenyzőtípusnak, de nagyon érzékenynek jellemezte, nem találta fel magát, és nem volt képes az elvárások szintjén teljesíteni. Öt éven át csak kevés sikert aratott, lecsúszott a ranglistán, s csak 2014-ben Nigel Sears edző keze alatt talált magára. Négy tornát nyert, háromszor jutott negyeddöntőbe a nagy tornákon, és újra ötödik lett a ranglistán. Ekkor, vele együtt mindenki azt hitte, hogy érett éveiben képes lesz arra, hogy legalább részben bepótolja, amit időközben elmulasztott. Sajnos, a sors nem így akarta, immár a sérülések sem kerülték el, egyre többet töltött kényszerpihenőn. Ilyenkor idejét jórészt az UNICEF lelkes nagyköveteként világszerte a hátrányos sorsú gyerekek megsegítésére fordította. Egy ilyen jótékonysági esten ismerkedett meg Bastian Schweinsteiger német labdarúgóval is, akivel tavaly házasságot is kötött, majd december 28-án, 12 és fél éves hivatásos sportolói karrier után bejelentette visszavonulását.
Ana Ivanović 1987. november 6-án született, pénzügyekkel kapcsolatos képesítést szerzett, és a szerben kívül angolul és spanyolul beszél folyékonyan. Pályafutása során összesen 15 tornát nyert, 705 WTA-meccset játszott 480:225-ös mérleggel, és tornadíjakból 15 510 787 dollárt keresett, ami a 20. helyet jelenti az örök listán. Az egyetlen teniszező, akinek egész életre szóló védnöki szerződései vannak. Mint ahogyan annak idején Katarina Witt műkorcsolyázónőt az NDK-val kapcsolatban, Anát is világszerte Szerbia szép arcának tekintik.
