Van remény! Van remény a magyar zeneipar, van remény a magyar zenehallgató számára! Ezek voltak a legelső gondolataim, amikor kiderült, hogy Magyarországot ByeAlex képviseli majd az Eurovíziós Dalversenyen Malmőben. Mondhat erre a figurára az átlag zenehallgató, amit akar, neheztelhet azért, mert általában semmilyen helyzetben nem veszi le a sapkáját – mintha Fluortomi levenné... – vagy kritizálhatja azért, mert nem tud énekelni, ByeAlex – vagyis születési nevén Márta Alex – olyasmit képvisel, ami nagyon kellett már az elmúlt években előre megírt forgatókönyv alapján „spontán és élő”, show-centrikus tehetségkutató műsorokon, Nagy duetteken meg Szombat esti lázakon „szocializálódott” – hogy Csiszár Jenő zsűritagot idézzem – nézőnek. Tehát nem kell meglepődni azon, hogy a legtöbben felháborítónak tartják, hogy nem egy, a mostani elvárások szerint nagyon szép és nagyon jó hangú énekesnő vagy énekes képviseli majd Magyarországot ezen a versenyen. A celebekhez képest ByeAlex valóban nem szép, hiszen nem mű, nem elég kommunikatív, hiszen nem osztja meg a gatyaméretét is a tizedrangú lapok olvasóival.
Viszont örülni kell neki, hogy az egész ország egy intellektuel, visszahúzódó, értelmes tekintetű fiúról beszél, aki nem hajlandó alávetni magát a bulvármédia és az ismertség elvárásainak. Remélhetőleg ő is hat a fiatalokra, a gondolkodásmódra, úgy, ahogyan azt sajnos a már fenn említett műsorok és celebek teszik. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a rádióból értelmes mondatok szűrődnek a fülünkbe, mint például:
„Reszket még a hajnal,
Nedves fűben, vizes talppal,
Sétál még a szél,
Lassan nyugovóra tér,
Csókot vált a nappal.” (ByeAlex: Csókolom), és
„Az én kedvesem a végtelennel
ujjat húz és sosem retteg,
rozmaringból készít hintót,
tücskök húzzák.
Így nyugtat meg csendesen.
Ő az én kedvesem.” (ByeAlex: Kedvesem),
vagy esetleg olyanok mint a következők:
„Látni akartál, hát itt vagyok,
A szerepem vállalom, az voltam, aki ma vagyok.
Tudom a semmi, több mint kevés,
Az úton féltem, de érzem, ott leszel a végén.” (Keresztes Ildikó: Nem akarok többé játszani), illetve:
„Hány eltévedt érzés,
Hány kettétört szó
Csak túlhajszolt vágyak és önzés,
Félek, ez nem lesz így jó.” (Vastag Tamás: Holnaptól).
Alex egész eddigi életében kereste az utat a zenéhez. Minden lehetőséget megragadott, hogy ezáltal kifejezhesse önmagát. Első titkos dalát állítólag valamikor 11 éves korában költötte. Körülbelül 15 évesen komponálta meg első – akkor épp elektronikus – témáit. A gimnázium végén, pár haverral zenekart is alapított, amely óriási sikertelenségnek örvendett, hiszen egy dalt sem raktak össze, pedig Alex sokat írt már akkor is. Az egyetem alatt, Love Story Bar néven, sok próbát és néhány demózást is megélt egy felállással, de messzebbre nem jutott. Ugyanakkor, ennek az időszaknak a terméke első saját dala, melyet már nagyközönségnek is megmutat, a Csókolom.
Márta Alex 28 éves, falun nőtt fel. Filozófia szakon végzett a miskolci egyetemen, szakdolgozatát a tudományfilozófiai témából írta. Kedvence Nietzsche. A Tattoo magazin munkatársa, újságíróként dolgozik. Kapcsolatban él. Előadóként nem rutinos, A Dal döntője volt sorrendben a hatodik fellépése. Elmondása szerint kísérletező popot játszik. Három dala, a Csókolom, a Láttamoztam és a Kedvesem több százezres nézettséggel bír a YouTube-on.
