A jó gyerekkönyv egyik ismérve a jó illusztráció. S hogy mitől lesz egy rajzból jó illusztráció? Elsősorban attól, hogy nemcsak megjeleníti a hozzá tartozó szöveget, hanem kiragadja annak egy-egy részletét, ránagyít valami érdekes apróságra, olyasmire hívja fel a figyelmet, amivel az írás szűkszavúan foglalkozik, nem utolsósorban pedig továbbviszi, továbbgondolja a leírtakat. A betűk táptalajából kisvilágot növeszt, s feldíszíti, berendezi, belakja. Színekkel, formákkal, figurákkal, hangulatokkal játszik, az olvasót/szemlélőt új, ismeretlen közegbe csábítja, az ábrák nyelvén mesél neki.
Janovics Erika mestere az efféle teremtésnek. Az alapul szolgáló szöveg számára szilárd talaj, amelyre felépítheti saját rajzolt világát. A világot, ami mesékből, álmokból, népművészetek forma- és színvilágából gyúrt elegy, megbolondítva némi humorral és játékossággal. Ebben a napsárga, türkiz és rozsdaszín uralta közegben megnyugtató elidőzni, figyelni a fák koronájának és a virágok fejének csigavonalú forgásirányát, az ég hasa alatt úszkáló felhőket, a nagyszekrény homálya rejtette titkot, a kerékpárkerék szökellő játékát, a bőrönd hasában utazó sejtelmet, színes takaró ráncainak erezetét, hangyaboly nyüzsgését, óceánok mélységét, madarak röptét, szél futását.
A sorok között, a szavak rengetegén át vezet az út ebbe a világba. Bejárata titkos: néha kacagással, néha fantáziával, máskor meg cipzárral nyílik. Megleléséhez szükségeltetik a rácsodálkozás képessége, s valami abból a látásmódból, ami még a játszó gyerek sajátja, de csak kevesen képesek megőrizni felnőtt korukra. Leginkább azok, akik hisznek Kosztolányinak, szerinte ugyanis a játék gömbölyű és gyönyörű, csodaszép és csodajó, nyitható és csukható, gomb és gömb és gyöngy, gyűrű, bűvös kulcs és gyertya lángja, színes árnyék, ördöglámpa. Egyszóval különös valami. „Játszom játszó önmagammal” – fogalmazhatnánk meg ekképp Janovics Erika alkotói ars poeticáját. S milyen jó is ez a játék! – tehetnénk hozzá. Csupa szín és varázspor. Mindkettőből éppen annyi, amennyi ott ül a csodás álomból ébredők szempilláján.
E képzőművészeti játékba nyerhetnek bepillantást az érdeklődők a szabadkai Népkör Magyar Művelődési Központban február 23-án, délután öt órakor nyíló, Kicipzárolható világ című kiállításon, amely Janovics Erika gyerekkönyv-illusztrációiból nyújt egy csokorra valót, színházi jelmezei társaságában. A Pópopó és Totyka, a Szekrénylakók, a Hangyafarsang és a Nincs rajta gatya című gyerekkönyvek képi anyaga elkalauzol bennünket a „mögöttes” világba, amely csupa tarkaság, huncutság és rejtelem. Az „utazásban” zene és játék lesz a segítségünkre. Felmérhetjük a rajzolt világ jellegzetességeit, s a szabad fantáziával rendelkezők talán a határait is kitágíthatják. A kikapcsolódás, pontosabban a kicipzárolódás garantált.
