Költő lenni vagy nem lenni

A Petőfi-bicentenárium apropóján új állandó kiállítás nyílt Budapesten, a Petőfi Irodalmi Múzeumban, Költő lenni vagy nem lenni címmel. A Károlyi-palota felújított termeiben megtekinthető tárlat különlegessége, hogy látványában eltér egy hagyományos kiállítástól, hiszen a látogatónak olyan érzése támad, miközben végigjárja a termeket, mintha egy összművészeti performance-on venne részt. A tárlat Petőfi életrajza helyett az írásaira épít, amelyek színházi-filmes díszletben, interaktív videóinstallációk segítségével, korabeli képzőművészeti alkotásokkal körülvéve jutnak kifejezésre. Kalla Zsuzsa kurátor, a PIM gyűjteményi főigazgató-helyettese már a január közepi megnyitókor hangsúlyozta a sajtónak, hogy a kiállítással kultusz-újjáépítésre törekedtek, s Petőfi szoborrá merevedett alakja helyett a csaknem feledésbe merült, sokhangú életműre kívánták irányítani a figyelmet. E törekvés sikerült, hiszen a látogató akár órákra is elmerülhet ebben az írói univerzumban.

A legszerencsésebb talán az, ha nem nagy csoportban, nem tömeges zajongásban sodródunk végig a kiállítótermeken, hanem magányosan, elegendő időt rászánva fedezzük fel akár a rejtett részleteket is. A viszonylag szűkös terek, a zegzugos belső kialakítás, a diszkrét félhomály egyébként is kölcsönöz némi misztikumot a kiállításnak, s a végigjárása egyfajta belső utazással ér fel. A nyitóterembe lépve máris kétszáz év távlatába jutunk vissza, ugyanis itt portrék, szobrok, a költőt ábrázoló vagy általa használt tárgyak révén nyerünk kapcsolódási pontokat a költő életrajzához. Helyet kaptak itt műveinek első megjelenései könyvek és folyóiratok formájában, a terem közepén álló fiókos vitrinek pedig ritka kincseket rejtenek: a múzeum történetében ugyanis először láthatók egy állandó kiállítás keretében a költő eredeti kéziratai. Mivel ezeket az érzékeny műtárgyakat legfeljebb három hónapig lehet kiállítani, így állományvédelmi okokból, és a változatosságot is elősegítve, időről időre cserélik majd őket. Már csak ezért is érdemes lesz tehát többször is visszalátogatni a kiállításra, hiszen kuriózumokra lehet bukkanni. Ottjártamkor például Petőfinek a kiadókkal kötött szerződéseit is meg lehetett tekinteni.

A nyitóterem után további hat helyiség nyílik egymásból, melyek mindegyike egy-egy kulcsfogalom révén jeleníti meg a költőt és szellemi környezetét. Ezek a témakörök a KÖTELÉK, a RÓNA, a RÉMEK, az OTTHON, az ÁLDOZAT és az ERŐ.

A KÖTELÉK teremben a költő szoros emberi kapcsolatai tárulnak fel – ez a barátság, bajtársiasság, meghittség és szerelem terepe. A szórtan elhelyezkedő, oszlopszerű vitrinekben egyénileg lapozható táblagépeken idézhetők fel a legfontosabb szakmai-baráti kapcsolatai, például Jókaival, Arannyal, Tompa Mihállyal. Az oszlopok üveges részében pedig e kötelékek „tárgyi bizonyítékaiként” különböző ereklyék kaptak helyet, például Petőfi feleségétől kapott nemzetiszín tárcája, a Jókainak készített süveg, valamint a Petőfitől Bem tábornoknak ajándékozott pecsétnyomó. E teremben kaptak helyet személyes kedvenceim is: szabadon kiválasztható, meghallgatható, megtekinthető videók – azaz a költő versei színművészek tolmácsolásában. Csuja Imre interpretálása véleményem szerint verhetetlen!

A RÓNA teremben jelenik meg a szabadság és végtelenség, valamint a haza versekben megformálódó tája. Nyomon követhető itt Petőfi alföldi tárgyú versei tájélményének és a magyar romantikus tájfestészetnek a kölcsönhatása. Petőfi verseit feldolgozó animációk is megtekinthetők e teremben, kényelmes kerevetre huppanva, pihenésképpen. A felhők című versének feldolgozása kimondottan meditatívra sikeredett.

Az OTTHON terem a bensőségesség világa. Petőfi különböző otthonélményeinek: a népi-mezővárosinak és a polgári-fővárosnak a kettősségét jeleníti meg. Egy vitrinben Petőfi Sándor és Szendrey Júlia hétköznapi használati tárgyai kaptak helyet (pipa, étkészlet, vállkendő stb.), igazolva, hogy a költő mindkét közegben otthonosan mozgott és mindkét közegből merített, nemcsak irodalmi és élményszintű, hanem tárgyi vonatkozásban is.

Petőfi életművében az egyén szabadságát, a politikai cselekvést, a polgári idillt rendszeresen járják át ismeretlen, földöntúli erők – olvasható a PIM kiállítási ajánlójában. E földöntúli erők, kísértetek, démonok, a borzongás kap teret a következő, RÉMEK című teremben, amelynek, e tematikához jól illően, labirintusszerű, zegzugos a kialakítása és nyomasztó a hangulata. A Petőfi-művekben gyakorta megjelenő sötétebb tónus képzőművészeti összefüggései is helyet kaptak itt.

Az ÁLDOZAT című terem névadása, a kiállítás kurátorai szerint, arra kíván utalni, hogy érdemes figyelembe venni e kifejezés kétértelműségét, az „áldozathozatalt” és az „áldozattá válást” Petőfi életére és költészetére vonatkozóan. A PIM-ben található tárgyi hagyaték sok értékes darabja került itt kiállításra, például Szendrey Júlia forradalmi szőttese, valamint, a tematikától kissé eltávolodva, a Petőfi vándorlásait dokumentáló „verstérképek” és korabeli közéleti személyek portréi is.

Az ERŐ elnevezésű terem a forradalmi eseményekhez kapcsolódik. A tárlat multimediális megoldásai itt kifejezett szerephez jutnak, hiszen egy digitális, interaktív installáció részvételre invitálja a látogatókat: egy téglafalat ábrázoló falfelület megérintésével lerombolható Táncsics börtöne, röplapot lehet készíteni, és életre kelthető a Pilvax világa.

Összegzésképpen elmondható, hogy az új kiállítás mind tartalmában mind látványvilágában gazdag, az impozáns terekben kényelmes elnézelődni. Mondhatnánk úgy is, hogy játszva tanulhatunk, hiszen a multimédiás eszközök mind gyereket, mind felnőttet megmozgatnak. Bár Petőfi alakját időnként háttérbe szorítja a korabeli kontextus, mégis számtalan újdonsággal ismerkedhetünk meg, hiszen a kiállítás anyagát több közgyűjteményből válogatták össze a kurátorok. Sikerült ezáltal új megvilágításba helyezniük e jeles irodalmi/történelmi személyt, igazolva, hogy életéhez és munkásságához sokféleképpen lehet fogódzókat nyújtani a mai kor látogatójának.