Az antikváriumok valódi kincsestárak. Az irodalom szerelmeseinek legalábbis bizonyosan azok, hiszen az ember olyan izgalommal veszi szemügyre a polcok tartalmát, mintha kincset keresne. Először mohón átfutja a kínálatot, majd tüzetes vizsgálódásba kezd: árulnak-e olyan kiadványt, amit régóta keres, a könyvrengetegben kallódik-e olyasmi, ami csak az „ínyenceknek” tűnik fel. Nemcsak könyv jöhet persze szóba, hiszen rá lehet bukkanni például egy izgalmas nyomatra, eredeti partitúrára, antik térképre, dedikált ajánlócetlire, ritka képeslapra. Kinek-kinek más számíthat kincsnek. Jómagam legutóbb egy különleges hangoskönyvre bukkantam az egyik antikváriumban. A dörzsölt boltvezető a Göre Gábor-kötetek közelébe helyezte, amelyeket tudvalevőleg aranyárban árusítanak, hiszen nehéz megvásárolható példányokhoz jutni, a népszerűségük pedig napjainkban is töretlen, nem mellesleg az árukhoz mérten szinte minden más olcsónak tűnhet. Gárdonyi Géza nagy klasszikusa szomszédságában lapult tehát a Hogyan lött című hangoskönyv, amely két „nagyágyút” is rejt, hiszen a két CD-ből álló kiadvány egyik lemezén Göre Gábor kalandjaiból hallhatók részletek, azaz kilenc történet és egy előszó, a másik lemezen pedig Romhányi József Szamárfül című kötetének teljes versanyaga kapott helyet.
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában 2009-ben megjelent kiadvány valódi különlegesség: egyrészt, mert két irodalmi nagyságnak, Gárdonyi Gézának és Romhányi Józsefnek állít emléket, s a szemelvények által kedvet csinál, igényt támaszt mindkét életmű mind teljesebb megismeréséhez. Másrészt a borítóterv és grafika neves karikaturistánk, Léphaft Pál munkája. Harmadrészt a lemezek összekötő zenei anyagot is tartalmaznak: közreműködik Sóti Lenke fuvolaművész, valamint Đorđe Balašević felvételeiből is felcsendülnek részletek, a szemelvények pedig Krnács Erika és Domány Zoltán tolmácsolásában hallhatók. A Göre Gábor-történetek esetében éppen azáltal lesz különleges az előadásmód, hogy a férfihangra írt történeteket Krnács Erika szólaltatja meg, mégpedig eredetin és ízesen. A művésznőnek nyilvánvalóan nem lehetett könnyű dolga, hiszen Gárdonyi sajátos nyelvezetet használt a Göre-kalandok megírásakor, az archaikus szóhasználatot durva nyelvi hibák is nehezítik. Akinek már járt a kezében Göre Gábor-kötet, tapasztalhatta, hogy nehézkes az olvasása, legalábbis amíg hozzá nem szokik az ember a furcsa nyelvezethez. Elegendő csak az eredeti, nyomtatott kiadvány címlapját megtekinteni, amelyen öles betűkkel ez áll: „GÖRE GÁBOR BIRÓ ÚR KÖNYVE, MINDÖNFÉLE LEVELEI, VALAMINT TAPASZTALATTYAI AZ BUDA-PESTI FŐVÁROSBA KATUFRÉK SÓGORRAL MÖG DURBINTS SÓGORRAL. / A ZÉN NÓTÁM IS BENNE VAN EBBE A KÖNYVBE / IRTAM ÉN MAGAM AZ SALYÁT KEZEMMEL / GÖRE GÁBOR BÍRÓ ÚR / EBBŐL A KÖNYVBÜL EZ MÁN A TIZÖNHARMAGYIK ERESZTÉS / NYOMTATTÁK EBBE A ZESZTENDŐBE / DANTE ÚR KÖNYVESPÓTZÁRUL KAPKODHATÓ MÖG MINDEN KÖNYVES BÓTBUL.”
E néhány sorból nemcsak a mű nyelvezetére következtethetünk, hanem az utalásból – miszerint ez már a 13. kiadás – sejthető a könyv olvasottsága. S hogy miben állt a sikere? A lemezen Vajda Tibor előszavából számos részlet ismerhető meg a mű keletkezésének történetével, fogadtatásával kapcsolatban. Szó esik a többi között arról, hogy a Magyar Hírlapnál újságíróskodó Gárdonyi Géza egy alkalommal becsempészte a lap hírrovatába a lepéndi bíróságra pályázó Göre Gábor levelét, amelyet Gárdonyi eszelt ki a kollégák megtréfálására. Az ötlet bevált, a levélnek mindenki bedőlt, és mire az igazság kiderült, a lap előfizetőinek a száma annyira megnőtt, hogy Gárdonyi naponta kitalálhatott egy-egy Göre-históriát, mindig a hivatali méltóságra kényes, falusi bíró modorában, de a közélet nevezetesebb eseményeihez is kapcsolódva. Ezáltal vált Göre Gábor bíró úr a XIX. század végének és a XX. század első felének legsikerültebb humoros figurájává. Személyében Gárdonyi a vidéki gondolkozás és rafináltság mintaképét alkotta meg a komikum eszközeivel, s az ugyancsak harsány epizódfigurák társaságában. Göre Gábor, Durbints sógor, Katufrék sógor és Kátsa cigány történetei tíz kötetben maradtak ránk, s ezekből nyújt kacagtató válogatást a Hogyan lött című kiadvány első hanganyaga.
A második hanganyag se kevésbé érdekfeszítő, hiszen Romhányi József verssziporkái idéződnek meg általa. Bár a Rímhányó Romhányiban a nagyközönség számos rajzfilm szövegének szerzőjét is tisztelheti – hiszen az ő nevéhez fűződik például a hóbortos Mézga családnak, a dr. Bubó történeteit felölelő Kérem a következőt! című rajzfilmsorozatnak, a kétbalkezes kecske, Mekk mester történeteinek, valamint a Flintstone család (magyarul: Frédi és Béni, avagy a két kőkorszaki szaki) több mint negyven epizódjának bravúros szövege –, Romhányi költőként a Szamárfül című kötetével is maradandót alkotott. A benne található 69 vers mindegyike parádés műalkotás. A könyv 1983-ban jelent meg, nem sokkal a szerző halála után, és azokat a játékos állatverseket tartalmazza, amelyek ismertté tették Romhányi nevét a verskedvelők körében. A költemények némelyike mára valódi klasszikus, gondoljunk csak a Teve fohásza vagy a Marhalevél címűre, amelyeket neves színészek is előadtak, sőt a napokban elhunyt Haumann Péter előadásában színház- és kabarétörténeti gyöngyszemekké váltak. De nemcsak művészek nyúlnak hozzájuk szívesen, hanem szavalóversenyeken is gyakorta választják őket a fiatalok. A bátrabb fiatalok – tegyük hozzá, hiszen nem egyszerű megbirkózni a nyelvtörő költeményekkel, amelyek alkotójuk virtuóz versírói készségéről tanúskodnak. E virtuozitáshoz bizonyultak méltó társaknak a Hogyan lött című kiadvány második lemeze hanganyagának elkészítésekor Domány Zoltán és Krnács Erika, kiknek előadásában életre kelnek, peregnek, virgonckodnak, megnevettetnek Romhányi tréfás állatversei, melyekben a szerző reagált kora visszásságaira, mindegyik alkotás fricskaszóró verssziporka. A lemez hanganyaga is igazolja, hogy Romhányi József mestere volt a szavaknak, a rímeknek és a verselésnek, humora pedig mit sem veszített frissességéből és aktualitásából. Érdemes fellapozni posztumusz kötetét, újranézni valamelyik rajzfilmjét, rákeresni verseinek előadására a videómegosztó portálokon, és sokadjára is újrahallgatni ezt a CD-t. Megbizonyosodhatunk róla, hogy rímhányásban aligha akad hozzá hasonlóan mesteri alkotó.
