Az első kérdések között a kedvenc együttes és a film szerepeltek. Ha ezekre megfelelő válasz érkezett, csak akkor juthattunk tovább az ismerkedés következő lépéseire. Amennyiben néhány együttes megegyezett ugyan, de más-más korszakok vagy dalok voltak a megnyerők, akkor már gyanússá vált a további barátkozás sikeres kimenetele.
Idővel, a kamaszkor múltával, enyhültek a rigorózus határok a zenei ízlés terén. Ám be kell vallanom, hogy teljes mértékben sohasem sikerült kiiktatni azokat. Mindannak ellenére, hogy igyekeztem elnémítani, félretenni ezt az ösztönös és elutasító reakciót, szinte izzott a képzeletbeli piros lámpa, s menekülésre késztetett, ha túlságosan nagy ellentmondásokba ütközött a kiszemelt fél zenei palettája.
Emlékszem a rémülettel teli állapotra, ahogy összeszorított fogakkal ülök egy autóban, miközben a mindenkori párom kedvenc zeneszámát vagyok kénytelen hallgatni. Menő popzene, country, balladák, édeskés refrének, ne adj isten turbo-folk – és máris az iszonyat kerülgetett. Míg a másik igen összetett helyzet a következő: az általam kiválasztott zeneszámok hallatán látni a megrökönyödést, szemöldökvonogatást a másik fél részéről.
Később letisztázva magamban, hogy a zenei ízlés csupán egy szegmens, s emiatt nem lenne szabad senkit sem előítéletekkel bombázni vagy meghatározni. Hiszen az ízlésficam teljes mértékben szubjektív dolog, s ettől még lehet valaki jó társ, megértő, kedves, vicces… s minden más, amit ki-ki a párválasztás nagykönyvében előír.
Csakhogy a zene szinte létszükséglet az ember életében. S vajon fájdalmas-e a fülnek a kellemetlen zene?
Habár jómagam évtizedek során igyekeztem félvállról venni a zenei ízlés hatalmát, úgy tűnik, rajtam kívül mások is felfigyeltek a jelenségre, így néhány társkereső applikáció nemrégiben a kedvenc dal alapján segít a párválasztásban. A Tinder, a világ legnépszerűbb okostelefonokra kifejlesztett randi alkalmazása, és a Spotify még 2016-ban indítottak el egy közös szolgáltatást, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy a profiljukhoz társítsák a kedvenc zenéiket is, ezenkívül azt is megjelölhetik, hogy melyik eladót hallgatják a legszívesebben. A funkció segítségével a barátok, a lokáció és az érdeklődés mellett, a zenei ízlés alapján is lehet párt keresni az oldalon. A Power of Music (POM) pedig egy olyan újítás, amely szintén a zenén keresztül kapcsolja össze az embereket. A Music Mode, azaz a Zene Mód segítségével immár automatikusan elindul az előzőleg megadott kedvenc dal, ha a felhasználó megnyitja valakinek a profilját. A társkereső applikációk készítői azzal érvelnek – s adják el a legújabb terméküket sok pénzért –, hogy a társkereső alkalmazások többsége felszínes dolgokon alapul, vagyis azon, hogy ki hogy néz ki, aki viszont ennél komolyabb és mélyebb kapcsolatra vágyik, az inkább más paraméterek alapján keres párt. Így a hozzám hasonló, ízlésvadászoknak nem kell hosszú, üres köröket futniuk, mire kiderül a „lényeg”: vajon hallgatható-e a kiszemelted zenéje?
Nyilván ez semmit nem árul el a másikról azzal kapcsolatban, hogy milyen ember valójában, hogyan alakul az értékrendszere, hogyan viselkedik egy kapcsolatban, csak kicsit több információt ad arról, hogy mivel tölti a szabadidejét, esetleg milyen koncertekre járhatunk majd együtt. Meg persze, a híres tolerancia sem lebecsülendő ilyenkor, ha közösen képzeljük el a jövőt egy Nickelback-, Lagzi Lajcsi- vagy egy Celine Dion-rajongóval. De mégis, tegyük szívünkre a kezünket, s mondjuk ki őszintén, a fülünknek fájdalmas élmény a kellemetlen zene, még egy kellemes ember mellett is.
