A globális válság elsősorban az USA-t és az Európai Unió számos tagországát fenyegeti. Az USA fölénye „olvadni” kezdett, a dollár bevezetése óta először rendült meg a befektetőknek ebbe az országba és a dollárba – a demokrácia jelképébe – vetett korlátlan bizalma.
Az Egyesült Államok első ízben vesztette el a lehetséges legjobb, "AAA" adósbesorolását a Standard & Poor's nemzetközi hitelminősítőnél, amely egy fokozattal, "AA-plusz"-ra rontotta a világ legnagyobb gazdaságának hosszú távú adósosztályzatát. Következményként a részvények csökkentek világszerte, május elejétől összesen mintegy húsz százalékkal. Csökkent a kőolaj ára is (nem így Szerbiában), mert az elemzők arra számítanak, hogy a gazdasági hanyatlás miatt csökkeni fog a kereslet.
A modern gazdasági rendszerek javarészt hitre épülnek. Az emberek hisznek abban a pénznemben, amit használnak; ám ez a hit célt tévesztett. Nincsenek tudatában annak, hogy az adott pénznem mögött nincs elegendő vagyoni vagy tárgyi fedezet – arany vagy ezüst –, és hogy gyakran olyan kormány bocsátja ki, mely igencsak el van adósodva. Amikor az emberek csalódnak az általuk használt pénznemben, akkor annak árfolyama zuhanni kezd; a részvények ára leesik, és az ország egész gazdasága összeomlik.
Napjainkban az USA államadóssága elérte az 1500 milliárd euró értéket. Ez a kimondhatatlanul magas összeg maga után vonta az ország gazdasági megbízhatóságának csökkenését. Az Egyesült Államok hatalmas gazdasági potenciálja sem volt elég ahhoz, hogy a tőzsdék ne reagáltak volna, és a napokban katasztrofálisan lecsökkent a tőzsdeindex, mindenki aranyat kezdett vásárolni (és svájci frankot), mivel csökkent a befektetők bizalma a többi devizában, egyesek milliárdokat vesztettek. Mindez egy újabb pénzügyi válságot jósol, amely kiterjedhet az egész világra, de legjobban azokat az országokat sújtja, melyeknek magas az államadóssága és alacsony a termelékenysége, egyszóval azokat, amelyek többet fogyasztatnak, mint amennyit termelnek. A helyzet orvoslásaként próbálják növelni a likviditást, javulást remélve, de nem ez történik. Úgy tűnik, nem látják, hogy szerkezeti, és nem likviditási problémával állnak szemben.
A befektetők el fognak fordulni az eurótól, hacsak nem találnak valamilyen módot arra, hogy kettéválasszák az uniós fizetőeszközt. Megoldás lehetne, ha csak az erősebb gazdaságú országokban maradna meg az euró fizetőeszközként, a gyengébb nemzetek pedig kilépnének az eurózónából, vélik egyes közgazdászok.
Szerbia komoly problémával szembesülhet. Még akkor is, ha hivatalosan ezt nem ismerik be. Egyszerűen azért, mert a válság a kamatlábak növekedését fogja eredményezni. Ha a külföldi adósságra elszámolt kamat csupán egy százalékkal növekedne, ez Szerbiának 370 millió euró pluszkiadást jelentene éves szinten. Jelenleg összesen 37 milliárd eurót tesz ki a külföldi adósságunk. Az állam 13,3, a polgárok 5,7, míg a gazdaság a hazai bankoknak 10,5, a külföldi hitelezőknek további 9,3 milliárd euróval tartoznak...
A legrosszabbkor jött a válság Szerbia számára, hisz alaposan szorítani kellene a már amúgy is szűkre húzott nadrágszíjon... Csakhogy a választások előtt ez egy kicsit sem népszerű.
