A 2005-ben meghozott egészségügyi törvényben hároméves határidőt szabtak meg arra, hogy rendezzék soraikat a magánklinikák, orvosi rendelők vezetői, ugyanis az akkor meghozott jogszabályban még lehetővé tették, hogy az állami intézetekben dolgozó orvosok munkaidő után a magánorvosi rendelőkben is tevékenykedhessenek.
Van viszont a törvényben egy megszorítás, mely szerint a türelmi idő december 11-én lejár. Tehát legkésőbb december 11-ig az állami egészségügyi intézményekben munkaviszonyban lévő orvosoknak választaniuk kell, hogy a jövőben hol kívánnak dolgozni. Kétféle lehetőséget kínáltak fel számukra, az egyik szerint teljes munkaidővel dolgozhatnak az állami egészségügyi intézményekben, a másik változat szerint csak fél munkaidőt vállalhatnak állami munkaviszonyban, a munkaidejük másik felében pedig a magánrendelőket és a klinikákat vezető cégeknél dolgozhatnak. Ha nem tesznek eleget a törvény által előirányozott rendelkezésnek és továbbra is magánpraxisban dolgoznak – amellett, hogy állami intézetben vannak munkaviszonyban –, akkor bizony felmondás vár rájuk.
Tomica Milosavljević egészségügyi miniszter indoklásai szerint már alig várják, hogy ez a szigorító intézkedés életbe lépjen, ugyanis megfigyelték azt, hogy a magánpraxisban tevékenykedő intézményeknél az állami egészségügyi intézményekben dolgozó orvosokat nagy előszeretettel foglalkoztatják, ha nem is mindig rendelnek az említett orvosok, legalább tanácsadói szerepkörben vállalnak feladatot. Az sem mellékes, hogy a magánintézeteknél országszerte ismert orvosok dolgoznak, és azzal csábítják oda a pácienseket. Ennek köszönhetően meglehetősen szép jövedelemre tesznek szert. Az egészségügyi gazdaságtannal foglalkozó szakemberek kiszámították, hogy a magánszektorba évente majd 20 millió euró vándorol át. Ezt a számadást úgy végezték el, hogy a magánszektorban egy vizsgálat 50 euróba kerül, s hogy országszerte ezer magánrendelő van, eszerint az állami tanácsadó orvosoknak köszönhetően naponta 50 000 euró profitra tesznek szert. S ekkor még csak egyetlenegy pácienset fogadtak. Nézetük szerint 250 000 euró a heti bevétel, a havi pedig egymillió euróra tehető. A miniszter szerint, ha ezt az összeget valami módon vissza tudnák származtatni az állami szektorba, akkor legalább 20 kórházzal gyarapodhatna az egészségügy. A páciensek mindenféleképpen jól járnának, és az egészségügy helyzete is kedvezőbb lenne.
Egyedül az orvosoknak nem tetszik ez a megoldás, a magánpraxist folytató orvosok szövetsége tiltakozik is, amennyire csak tud, indoklásuk szerint ezzel a rendelettel diszkriminálják a pácienseket, megakadályozzák őket abban, hogy szabadon válasszanak maguknak orvost, de ugyanúgy az orvosokat is diszkriminálják, mert nem hagynak lehetőséget számukra, hogy kiegészítő és többletmunkát végezhessenek kedvük szerint, magyarán ez a magán és az állami szektor közötti különbségtétel.
A minisztériumban kiötlöttek valamiféle kompenzációt az orvosok részére, ezért bevezették az esti klinikákat, ahol az állami intézményben munkaviszonyban lévő orvosok, akik teljes munkaidővel dolgoznak, a munkaidejük letelte után többletmunkát vállalhatnak, vagy túlórázhatnak. Ezeken az esti klinikákon fogadják majd azokat a betegeket, akik valami módon a nappali műszak idején nem részesültek ellátásban, nem kerültek sorra, vagy bármilyen más ok miatt úgy döntöttek, hogy az esti klinika szolgáltatásait veszik igénybe. Ez ugyanolyan állami intézmény lesz, mint az egészségházak és a kórházak, csak a rendelés időpontja lesz más. Az orvosi szolgáltatást ezeken a klinikákon az állami tarifa szerint fizettetik meg. Az ott dolgozó orvosoknak pedig a fizetésük mellé pluszjövedelem jár az itt elvégzett munkáért. A miniszter szerint ezért nincs okuk aggodalomra az orvosoknak, nem fognak megrövidülni.
