A kullancsokról

Sajnos enyhe telünk volt, s ennek következtében a kártevők, kórokozók többsége átvészelte a hideg évszakot, köztük a kullancsok is, vígan élnek, és jönnek elő rejtekhelyeikről. Az idén nagyszámú kullanccsal számolhatunk.A többségük nem pusztult el, s tavasszal a feltételek még jobban kedveznek nekik, és gyorsan nőhet a számuk. Az alábbiakban dr. Szögi Perge Alíz cikkét közöljük, aki a bőrgyógyász szemszögéből foglalkozik a témával. 

A kullancsok Földünk minden kontinensén megtalálhatók, a számuk minden évben egyre nagyobb, és ezzel párhuzamosan egyre nő a fertőzött kullancsok száma is.Vajdaságban a kullancsok 30%-a fertőzött Borreliával! Elméletileg tehát minden harmadik kullancscsípés okozhat Lyme-kórt! No, azért nem ilyen sötét a helyzet, hiszen az ember immunrendszere védekezik a kórokozó ellen. A Lyme-kór többnyire nyáron és kora ősszel fordul elő. Leggyakrabban erdős vidéken élő gyermekek és fiatal felnőttek fertőződnek meg. A kullancscsípés nem fáj, mert a kullancs a csípés folyamán „lokális anesztetikumot” használ, és ezért gyakran csak néhány nap múlva vesszük észre magunkon a rovart. Nagyon fontos, hogy természetjárás, kirándulás vagy az erdőben végzett munka után alaposan vizsgáljuk át magunkat és gyermekünket!

A kullancs rovar, mely az ember és más emlősök vérével táplálkozik. A Lyme-kórt vagy Lyme borreliozist a Borrelia burgdorferi nevű, spirál alakú baktérium, spirohéta okozza. A spirohéta többnyire kullancscsípéssel kerül az ember szervezetébe. A kórokozó baktériumot a kullancs terjeszti (Ixodes), melyet egyes helyeken szarvaskullancsnak is neveznek, mert a kifejlett rovar gyakran szarvas vérével táplálkozik. A kullancs fiatalabb alakjai (nimfák) rágcsálók, elsősorban a fehérlábú egér vérét szívják, ami a Lyme-kórt okozó baktériumok hordozója. A szarvas nem terjeszti vagy hordozza tehát a kórokozót – annak se nem vektora, sem hordozója –, csupán a kullancs egyik táplálékforrása.

A Lyme-kórt okozó baktérium akkor kerül az emberbe, amikor egy fertőzött kullancs a bőrébe fúródik, és 1-2 napig ott marad! Rövidebb idő csak kivételesen elég a betegség átvitelére. A kórokozók eleinte a kullancscsípés helyén szaporodnak, majd 3–32 nap múlva megkezdik vándorlásukat a csípés helyéről a környező bőrbe, de a vérrel más szervekhez is eljuthatnak.

A Lyme-kór három szakasza ismert: korai-helyi (lokalis), korai-szórt (disszeminált) és kései. A korai és a kései szakaszok között általában tünetmentes időszak van.

Ezen a helyen nagyon fontos megemlíteni, hogy általában minden rovarcsípés helyi reakciót vált ki a bőrön: a csípés környéke bepirosodik, a bőr melegebb, keményebb, püffedt lesz, nyomásra fáj, viszket, esetleg a középpontban vízhólyag is keletkezhet. Ezek a tünetek minden rovarcsípésre jellemzőek, és ez még korántsem jelenti a Lyme-kórt. A panaszok 7–10 nap múlva elmúlnak.

A Lyme-kór korai-helyi szakasza nagy, vörös folttal kezdődik a kullancscsípés helyén. Általában a törzsön, combon, ülepen vagy karon található ez a folt – erythema migrans. Ezután a folt tágul, eléri a 15 cm átmérőt, a közepe rendszerint feltisztul, kokárdaszerű bőrelváltozás alakul ki. Az erythema migrans nem viszket és nem fáj, de meleg tapintású lehet. A fertőzöttek 25%-ában nem alakul ki a vörös folt – vagy legalábbis nem veszik észre, nem ritkán családtag vagy barát látja meg a háton, térdhajlatban vagy egyéb, a fertőzött személy számára nem szembetűnő helyen növekvő foltot. A folt a kullancscsípés után kb. 2-3 hétre alakul ki, és legalább egy hétig, de egyes esetekben akár hónapokig vagy egy évig is látható. Előbb-utóbb kezelés nélkül is nyomtalanul gyógyul, de eltűnése nem jelenti azt, hogy a kórokozó is kiürült a szervezetből! A csípést követő napokban – a bőrelváltozással párhuzamosan – influenzaszerű tüneteket észlelhet a beteg. Enyhe izomfájdalom, levertség, nyirokcsomó-duzzanat, torokfájás jellemző. Ha ebben a szakaszban nem történik meg a diagnózis felállítása, és nem kezdődik el a kezelés, akkor a testben szétszóródó baktériumok további tüneteket okoznak. A Lyme-kór disszeminált szakasza akkor kezdődik, amikor a kórokozók vándorolni kezdenek a kullancscsípés helyéről. Ilyenkor a beteg fáradtságot érezhet, hidegrázása van, fejfájása, tarkómerevsége, izomfájdalma. A betegek mintegy a felénél a test más helyein is képződnek erythema migrans foltok („vándorfoltok”), ezek már általában kisebbek.A tünetek legtöbbje megjelenik, majd elmúlik, ám a betegség- és fáradtságérzet hetekig fennáll.A kései szakaszban a betegek mintegy a felének ízületi gyulladása, artritisze lesz. A nagyízületek, elsősorban a térd duzzanatával és fájdalmával járó időszakok több éven keresztül visszatérnek.

Hogyan állítjuk fel a diagnózist? A Lyme-kór diagnózisa a klinikai kép és a laboratóriumi eredmények alapján állítható fel, ezt minden esetben orvosnak kell megállapítania. A szervezet a kórokozóval szemben antitesteket, ellenanyagot termel. Ezeknek az antitesteknek a mérése a vérben Elisa és Westernblot laboratóriumi technikával végezhető. Ezt a vizsgálatot a kullancscsípést követő 6-8 hétben érdemes elvégezni, ha előbb csináltatjuk meg, az eredmény biztosan negatív lesz, hiszen időre van szükség ahhoz, hogy a szervezetben antitestek képződjenek.

Az orvosok legtöbbje nem rendel antibiotikumot egyszerű kullancscsípés esetén, ha a betegnek nincsenek bőrjelenségei vagy egyéb tünetei. Ha a klinikai kép és a laboratóriumi eredmények alapján az orvos megállapította a Lyme-kórt, akkor a betegség antibiotikumokkal kezelendő, meghatározott séma alapján. Antibiotikumos kezeléssel a betegség aránylag rövid időn belül tünetmentessé válik, és a beteg meggyógyul.

Vigyázat! A Lyme-kór újra megkapható, a szervezet ugyanis nem termel tartósan antitesteket a kórokozó ellen.

Bár a betegség gyógyítható, a hangsúly mégis a megelőzésen kell hogy legyen. A megelőzéssel kapcsolatban fontos tudni azt is, hogy míg egy másik, szintén kullancsok által terjesztett betegség, az agyvelőgyulladás ellen van védőoltás, a Lyme-kór ellen még nincs!

Ha minden óvintézkedés ellenére mégis kullancsra bukkanunk, akkor a legfontosabb a mielőbbi eltávolítása.