A relatív szegénység tekintetében Szerbia áll az első helyen Európában. A lakosság negyedének a havi bevétele mindössze 15 400 dinár – mondta Mihail Arandarenko, a belgrádi Közgazdasági Kar tanára.
Hozzátette, hogy a szegénységet még mindig a tizenöt évvel ezelőtt kidolgozott módszerrel mérik, nem pedig a relatív szegénység európai koncepciója alapján, hanem az abszolút szegénység által meghatározott fogyasztói kosár szerint, amelybe mindössze a túléléshez szükséges minimális élelmiszerek költségeit számolják bele. Ennek alapján azok az egyének vagy háztartások számítanak szegénynek, amelyeknek a jövedelme nem éri el a létminimum összegét.
A MONS szakfolyóirat legújabb számának bemutatásakor a belgrádi professzor kiemelte, hogy a szegénység csökkenéséhez nem csupán a gazdasági növekedés a nélkülözhetetlen, a bérek közötti egyenlőtlenség mérséklésére is szükség volna ahhoz, hogy minél többen hozzájárulhassanak az ország gazdasági, szociális és kulturális életéhez.
Szerbiát a listán Bulgária, Portugália és Macedónia követi. Az abszolút szegénység kategóriájába azok a polgárok tartoznak, akiknek havi jövedelme nem haladja meg a 11 700 dinárt. Ennek mértéke 2016-ban Szerbiában 7,3 százalékos volt. Mélyszegénységben pedig a lakosság 1,5 százaléka él a felmérések szerint.
Mihail Arandarenko azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy az abszolút szegénység nem csupán a fejletlen országokban van jelen. Az Egyesült Államokban ez 12,7 százalékot tesz ki, habár a fogyasztói kosár itt sokkal gazdagabb.
A szegénység kérdésében az egyik legfontosabb tényező, hogy van-e esély kitörni belőle, és hogy milyen mértékű ennek a lehetősége.
Danilo Vuković, a belgrádi jogi kar docense rámutatott arra, hogy a gazdaságnak alárendelt szociálpolitika nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. A gazdasági növekedés ugyanis mindeddig nem javított a szegények helyzetén. Vuković a problémát abban látja, hogy a szociálpolitika ma sem foglalkozik a szegénységet kiváltó okokkal, sem pedig azoknak a megszüntetésével. Vuković szerint ugyanazt a szegénység csökkentésére irányuló stratégiát veszik alapul, mint tizenöt évvel ezelőtt, amely mára elavult. Ehelyett a társadalmi egyenlőtlenség csökkentése érdekében kellene párbeszédet folytatni, és olyan intézkedések volnának szükségesek, mint pl. hogy a szegény sorsú gyermekek számára is egyformán hozzáférhető legyen az oktatás, hangsúlyozta Danilo Vuković.
