Nagyszabású tervet ismertetett 2013-ban Hszi Csin-ping kínai elnök. Akkor még sokan nem is sejtették, hogy az Egy övezet, egy út-ként (angol rövidítéssel OBOR) nevesített kezdeményezéshez idővel országok sokasága csatlakozik, és Peking hatalmas (hitel)összegeket biztosít a megvalósításra. Az időközben Övezet és Út-ra (BRI) átkeresztelt nagyszabású fejlesztési és beruházási program a Kínát Európával összekötő ősi kereskedelmi útvonal, a Selyemút modern, és jócskán kibővített változatának tekinthető.
Hivatalos célja a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és kulturális kapcsolatok kibővítése Kína és a világ többi része (elsősorban a feltörekvő országok) között, több földi és tengeri útvonal mentén, a hozzájuk kapcsolódó infrastruktúra segítségével. Ezek az infrastruktúrák hálózattá állnak össze, amely erősíti Peking globális pozícióit, befolyásolási képességeit és gazdasági-pénzügyi kapcsolatait. Tíz év alatt bebizonyosodott, hogy a program nagy hatást gyakorolt a világgazdaságra, s elmozdította a nemzetközi kereskedelem forgástengelyét Ázsia felé.
A kezdeményezéssel Kína elsősorban az egykori kapcsolódási pontjait igyekszik felújítani Eurázsia országaival, de fontos célja a szorosabb együttműködés kialakítása távolabbi térségekkel, köztük Afrikával és Dél-Amerikával is. Az érdekelt országoknak ígért beruházásokhoz kínai állami hitelek és kínai kivitelezők is járnak.
Hszi 2015-ben azzal érvelt a program mellett, hogy az „a közös konzultáció, a közös építés és a megosztott előnyök elvét követi, nem zárt, hanem nyitott és befogadó, nem Kína szószólója, hanem az útvonal mentén levő országok kórusa”. Arról is beszélt, hogy az OBOR a plurális és stabil nemzetközi gazdasági szerkezet, valamint a globális gazdasági és kereskedelmi rend kialakítását szolgálja. Két évvel később már a gazdasági integráció, a koordinált fejlesztés és az eredmények megosztásának fontosságát is kiemelte a program méltatásakor, megjegyezve, hogy „globális összeköttetési partnerséget kell kiépíteni a közös fejlődés és jólét elérése érdekében”.
Kezdetben sokan kétkedve fogadták a hangzatos ígéreteket, s inkább kivártak, nem siették el az együttműködést az új forma keretében. Ám az idő múlásával változtak az álláspontok, és egyre többen csatlakoztak a programhoz.
Tíz év alatt már majdnem 150 ország és több mint 30 nemzetközi szervezet írt alá (összesen háromezer) megállapodást Pekinggel az OBOR, illetve a BRI keretében, amely időközben zöld fejlesztési programokkal is bővült. Az eddigi együttműködés során 420 ezer munkahely létesült az érdekelt országokban, amelyekben Kína összesen csaknem egymilliárd dollárt fektetett be. A konkrét együttműködési megállapodások összértéke (2022 közepéig) azonban ennél jóval nagyobb, eléri a 3700 milliárd dollárt. Igaz, csak papíron, mert az utóbbi időben felülvizsgálták a beruházásokat, s értéküket csökkentették. Részben a koronavírus-járvány okozta nemzetközi bonyodalmak miatt, részben azért, mert a résztvevő országok utólag túl drágának vagy fölöslegesnek, esetleg szuverenitásukat korlátozónak tartották a korábban elfogadott terveket. Szakértők korábban úgy becsülték, hogy Kína kiadásai a BRI élettartama alatt elérhetik akár a nyolcbillió dollárt (8000 milliárd dollárt) is.
Kína már az elején nagy lendülettel látott munkához. Ennek eredményeként a partnerországokkal rengeteg beruházást, együttműködési megállapodást jelentettek be.
Ennek ellenére a 2010-es évek végén kissé lelassult a tervek végrehajtása, amit a 2020-ban kirobbant koronavírus-világjárvány még inkább visszafogott. A beruházások is visszaestek. A BRI azonban továbbra is kulcsfontosságú részét képezi Kína külpolitikai stratégiájának, bár valamennyit változtatott rajta az utóbbi időben. Erre részben azért vállalkozott, mert a Nyugattól számtalan bírálatot kapott az elképzelései és beruházásai miatt, amelyek közül néhány nagyon rosszul sült el. Olcsó hiteleivel ugyanis komoly bajba sodorta több ország költségvetését, köztük Montenegróét, Srí Lankáét, Pakisztánét, Zambiáét és másokét.
Sokan vádolták meg Pekinget azzal, hogy (szándékosan) eladósítja a hozzá forduló államokat, s amikor azok esetleg (a törlesztési nehézségek miatt) kilátástalan helyzetbe kerülnek, saját előnyökért cserébe rendezi a problémát. Ez jelentheti akár Peking helyi (politikai) befolyásának erősítését, geostratégiai pozíciók megszerzését, vagy akár az adott ország Kínával szembeni gazdasági függésének növelését.
A konkurens (nyugati) országok régóta bírálják a kezdeményezést, s egyre bizalmatlanabbul viszonyulnak hozzá. Szerintük a BRI elsősorban Kína érdekeit szolgálja, nem a partnerországokét. A bírálók azt állítják, hogy ezek a beruházások túlságosan pazarlóak és költségesek, ráadásul túl kevés munkát adnak a helyi cégeknek.
A bizalmatlan hatalmak számára elfogadhatatlan, hogy egy Kína-központú globális kereskedelmi rendszer alakuljon ki, miként az is, hogy a BRI révén jelentősen növekedjen Peking gazdasági és politikai befolyása.
Ennek lehetősége különösen aggasztja az Egyesült Államokat, de más országokat, sőt az EU-t is. Többen alternatív lehetőségeket is felvázoltak már, amellyel nemcsak a kínaiaknak kívánnak keresztbe tenni, hanem a saját pozícióikat is erősíteni szeretnék egy-egy térségben.
Tavaly júniusban a világ hét legfejlettebb iparú államának (G7) vezetői bejelentették a Partnerség a globális infrastruktúráért és beruházásokért programjukat, amelyben (2027 végégig) 600 milliárd dollárt biztosítanának a feltörekvő országok infrastruktúra-fejlesztésére, hogy ellensúlyozzák Kína törekvését a BRI keretében. A G7 olyan magas színvonalú, értékvezérelt és átlátható partnerséget, illetve befektetéseket kínál, amelyek minden résztvevő számára megtérülnének.
Az USA ebbe a programba 200 milliárd dollárral szállna be, az EU pedig 300 milliárddal, a maradék százmilliárdot a G7 többi tagja adná össze. Washington abban bízik, hogy további több százmilliárd dollár érkezhet a bankoktól, állami intézményektől, vagyonalapoktól és másoktól.
Az EU Globális kapu (GG) néven működteti a BRI alternatívájának szánt befektetési programot, amelybe a tervezett 300 milliárd dollárt a közös költségvetésből, a tagállamoktól és a magánszektorból teremtenék elő.
