Az Oroszország ellen bevezetett kereskedelmi korlátozások ellenére sem csökkent az EU kőolajfogyasztása – áll az Európai Közlekedési és Környezetvédelmi Szövetség (T&E) tanulmányában.
Az Unió az Ukrajna elleni orosz agresszióra válaszul állította le előbb (2022 decemberétől) az oroszországi nyersolaj, majd idén februártól az ebből készült termékek importját. (Objektív okokból néhány tagországot felmentett a tilalom alól.)
Az orosz olaj- és olajtermékre kivetett uniós szankciók azonban eddig nem okoztak nagyobb fennakadást sem a közösség, sem a kontinens üzemanyag-piacán. A kieső orosz nyersolajat ugyanis az EU már új beszállítóktól szerezi be; elsősorban az Egyesült Államokból, Norvégiából, Szaúd-Arábiából és más országokból.
Az elmúlt bő egy évben az Unió tehát nem a saját kőolajfogyasztását csökkentette az orosz olajtól, hanem az attól való függőségét. Míg tavaly januárjában (vagyis az Ukrajna elleni agresszió kezdete előtti utolsó békés hónapban) a kőolaj 31 százalékát még Oroszországból importálta, 2023 márciusára ez az arány már alig három százalékra csökkent. Papíron legalábbis.
Az alternatív forrásokat viszont olyan hatékonyan használja, hogy olajfogyasztása immár két százalékkal magasabb, mint az Ukrajna elleni orosz invázió tavaly februári kezdetekor volt. Az élénk keresletet elsősorban az európai közlekedési ágazat gerjeszti, ami részben azzal hozható összefüggésbe, hogy a közúti forgalom visszatért a koronavírus-járvány 2020-as kezdete előtti szintre. A légi közlekedés pedig már a pandémiát megelőző időszakban elért csúcsot is meghaladhatja az idén.
Ebből kiindulva az EU-t ellátó államokban új kőolaj- és gázipari fejlesztésekre készülnek. Mit sem törődve azzal, hogy az új beruházások tovább erősíthetik a globális felmelegedést. (Megvalósulásuk esetén ugyanis újabb hatalmas mennyiségű szén-dioxid kerül majd a levegőbe.)
A T&E mindenesetre azt tartaná célszerűnek, ha az EU legalább akkora figyelmet fordítana a kőolajkereslet és a fosszilis energiahordozók iránti igény csökkentésére a saját területén, mint amekkorákat az új olajbeszállítók felkutatására fordított. Ennek érdekében már több intézkedést is javasolt, amelyekkel szerinte a harmadával lehetne csökkenteni az EU-ban a kőolaj felhasználását.
Mások pedig arra figyelmeztetnek, hogy nem ártana, ha az Unió bezárná azt a kiskaput, amelyen valósággal ömlenek be az orosz kőolajszármazékok. Erre a jelenségre már többen rámutattak, sőt tanulmányok is készültek arról, hogy a tilalom ellenére az orosz kőolajból finomítással készült termékek kerülőúton szinte zavartalanul jutnak be az EU-ba.
Bár az Európai Bizottság harcot hirdetett az orosz kőolajszármazékok közvetett importja ellen, ez egyelőre nem sokat változtatott a helyzeten. Az elemzésekből kiderült, hogy tavaly Indiából 13 százalékkal, Kínából pedig csaknem 70 százalékkal több finomított kőolajtermék érkezett, mint a szankciók bevezetése előtt. A két ország jó viszonyt ápol Oroszországgal, és büntetőintézkedéseket sem léptettek életbe ellene. Inkább arra törekszenek, hogy minél olcsóbban szerezzenek be orosz nyersolajat, s azt feldolgozva gázolajként, repülőgép-üzemanyagként, kenőolajként, vagy egyéb formában értékesítsék az uniós piacon.
Ezzel nemcsak saját hasznukat növelik, hanem tisztességes bevételt, azaz eurómilliárdokat biztosítanak az orosz kormánynak is. A pénz egy része azután valószínűsíthetően a hadsereghez áramlik, vagyis az Ukrajna elleni háború finanszírozására szolgál. Moszkva tehát részben arra fordítja a pénzt, amit az EU és a Nyugat eredetileg (a szankciókkal) meg akart akadályozni.
És a pénz folyamatosan csordogál, mert a kőolaj iránti kereslet növekszik, a viszonylag gyenge globális gazdasági aktivitás ellenére is. És nem csak az EU-ban, másutt is. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) júliusi elemzése szerint az idén új rekord születhet a napi 102,1 millió hordó felhasználásával.
A növekedés motorja továbbra is Kínában teljesít a leglendületesebben. Az ottani keresletet több tényező befolyásolja, így a petrolkémiai ipar fellendülése, a turizmus újraéledése és a tartalékképzés is, hiszen az ország jelentős mennyiségeket vásárol kőolajból, kihasználva a részben alacsony orosz árakat.
A szankciók ellenére Oroszország sokáig fenn tudta tartani olajexportját. Ám a júniusi adatok már eléggé lehangolóak. Az ország napi kőolaj- és nyersolajtermék-exportja 7,3 millió hordóra csökkent. Ez a mennyiség 2021 márciusa óta a legkisebb. A becsült havi bevétel az olaj- és olajtermékexportból csaknem 1,5 milliárddal 11,8 milliárd dollárra esett vissza (májushoz képest), a tavaly júniusihoz viszonyítva pedig a felére.
A világ egyik legfontosabb olajkitermelőjeként és exportálójaként Oroszország az árak magasan tartásában érdekelt. Azokhoz az államokhoz hasonlóan, amelyeknek a kasszájába tetemes összegek folynak be az olajeladásokból. Moszkva ezért bejelentette, hogy augusztusban napi félmillió hordóval csökkenti a kitermelt mennyiséget. Arra számít, hogy ezzel legalább szinten tudja tartani a jelenlegi árat, jobb esetben feljebb is srófolhatja, különösen akkor, ha mások is társulnak hozzá, ami nagyon is valószínű.
