Nagybecskereken nem kis meglepetést okozott a horvát Agrokor Kompánia nem régi bejelentése, hogy megvenné a nagybecskereki Szervó Mihály ipari-mezőgazdasági kombinátot. Mert az ország egykor legnagyobb élelmiszer-feldolgozó kombinátja már csupán papíron létezik. Vagy talán a horvátok tudnak valamit, amit a nagybecskerekiek nem?
Mert amióta az egykori Szervó Mihály Kombinátot elhagyta az étolajgyár, a cukorgyár, a tejgyár, a keményítőgyár és a többi gyáróriás, Szervó Mihály Rt. néven formálisan ugyan még létezik, de gyakorlatilag már nincs. A gazdasági bíróság adatai szerint a részvénytársaság egyetlen vagyona egy lakás, amely körül pereskednek. Hogyha pedig az esetet lezárják, attól kezdve már papíron sem létezik majd többé a Szervó Mihály Rt., mert a csődeljárás idején eladták minden vagyonukat, kezdve a prčanji üdülőjüktől – amelyről később a Dijamant étolajgyár azt állította, hogy az övé – a Szarajevó központjában levő épületükig, amelyet mellesleg a 90-es évek háborújában romba döntöttek. De a közvélemény nemigen tud a csődbe jutott kombinát felosztási mérlegéről. Az egykori gyáróriás nagy vagyonáról mesék keringtek, de hiteles dokumentum erről sosem került a közvélemény elé. Így aztán meséltek a furcsa módon nyoma veszett makarskai üdülőjükről, de a nagybecskereki kombinát Montenegróban lévő radanovići ültetvényéről is. A Budva környékén utazók még most is láthatják azt a rozsdás táblát, amelyen azt írja, hogy Servo Mihalj – Radanović. Hogy ez az ingatlan kinek jutott, vagy ki használja, arról Nagybecskereken kevesen tudnak. Annyi biztos, hogy erre az ingatlanra, akárcsak sok egyéb vagyonukra, hivatalos dokumentum nincsen, így erről nem is születhetett jogerős bírósági döntés.
Hogy mit is kínáltak fel az Agrokornak, az majd remélhetőleg kiderül – persze, ha a felajánlásnak valós alapja van. A Szervó Mihály Kombinát csak egyike a sok példák közül, hogyan is húzták szét a társadalmi vagyont a magánosítás kezdetén, később pedig a háborús években. Azt mutatja, hogyan is viszonyultunk a vállalatok archív dokumentumai iránt. Sajnos az ilyen hozzáállás nem sokat változott napjainkban sem: a helybeli Történelmi Levéltár esetenként szó szerint a szemétkihordó kamionokról próbálja megmenteni az új tulajdonosok kezébe jutott egykori nagybecskereki gyárak dokumentációját.
