A szerbiai Szociáldemokrata Párt (SDP) mellett már a G17 Plusz nagybecskereki városi bizottsága is támogatja a dolgozók azon kezdeményezését, hogy hozzanak létre tényfeltáró bizottságot a helybeli IPOK kukoricafeldolgozó rt. privatizációjának kivizsgálására. A kezdeményezők a privatizációs szerződés megsemmisítését követelik. Milena Prstojević, a SZDP képviselője szerint ez az IPOK utolsó esélye a talpra álláshoz, a kukorica betakarítása után már jóval nehezebb lesz.
Az IPOK-ban május 1-jén álltak le a termeléssel, a dolgozókat pedig 45 napi fizetett szabadságra küldték. A határidő azóta már lejárt, de a 230 dolgozót még nem hívták vissza a munkahelyére. Mladen Sikimić, a vállalat Önálló Szakszervezetének képviselője tegnap kijelentette, hogy végérvényesen bebizonyosodott, hogy Zoran Ćopić tulajdonosnak, aki a csődeljárás idején vette meg a gyárat, nem érdeke a termelés beindítása, hanem a pénzmosás. A gyárban már négy hónapja szünetel az áramszolgáltatás, Damir Čorbić igazgatót alig látni a gyárban, a dolgozók pedig a kukoricaszedés küszöbén otthon ülnek. A szakszervezeti vezető szerint a tulajdonos nemrég egy több mint ötmillió eurós kölcsön felvétele után Újvidékről Bosznia-Hercevinába utazott. Pedig az idén jó kukorica-termésre számítanak, és lehetőség van arra, hogy a tengeri közvetlenül a határból kerüljön a gyár magtárába. Számítások szerint 70 százalékos kapacitással dolgozva Kelet-Európa legnagyobb keményítőgyára havonta 23-24 millió dináros hasznot valósíthatna meg. Sikimić szerint a kényszerszünet ellenére kevés beruházással újraindíthatnák a termelést. A privatizációs szerződés felbontása esetén pedig volna érdeklődő a gyár vagyonának átvétele iránt. Jelenleg az újvidéki üzletember kezében van az IPOK vagyonának 70 százaléka.
A nagybecskereki IPOK a régió legnagyobb keményítőgyára, termékeinek felét az egykori jugoszláv utódállamokba, valamint Magyarországra, Szlovákiába, Görögországba, Bulgáriába és Romániába exportálta. Főleg keményítőt szállítottak külföldre, Svájcba pedig nyers kukoricaolajat exportáltak. Közben a hazai szükségletek 70 százalékát is biztosították. A privatizáció azonban felkészületlenül érte őket, miközben évtizedekig semmit sem fektettek berendezéseik felújításába. Többszöri igazgatóváltás után 2006 márciusában bevezették csődeljárást, az átszervezési tervet pedig 2007 februárjában fogadták el, tavaly augusztusban pedig a nagybecskereki kereskedelmi bíróság leállította a csődeljárást. Az új tulajdonosnak azonban mindmáig nem sikerült újraindítania a termelést.
