Satrincán tegnap Takács Márta, a Vajdasági Erdők Közvállalat (Vojvodinašume) igazgatója és Grencs Péter, a helyi közösség elnöke szerződést írtak alá huszonegy hektár erdő telepítéséről a készülő idegenforgalmi, mezőgazdasági és vállalkozói projektum keretében.
Takács Márta és Grencs Péter aláírják a szerződést
Satrinca és Dobradó lakosainak száma alig haladja meg a hatszázat. Jórészt magyarok, akik igen mostoha körülmények között élnek. Annak ellenére, hogy közel vannak több városhoz Üröghöz, Rumához, Inđijához, Újvidékhez sőt Belgrádhoz is, és közel vannak a belgrád–zágrábi autópályához, e két falu és a harmadik magyar lakta szomszédos település, Maradék szinte teljesen el van vágva a világtól. E gazdaságilag elszegényedett, ugyanakkor természeti adottságaiban gyönyörű vidék fellendítését tűzte ki fő céljául Varnyú Ernő tartományi idegenforgalmi segédtitkár, amikor elkészítette azt a projektumot, amely magába foglalja a belterjes mezőgazdaságot, a konyhakertészetet, a helyi állattenyésztési termékek értékesítését, a kisvállalkozást és az idegenforgalmat.
– Ennek a projektumnak a része a több mint huszonegy hektáros erdő létrehozása – nyilatkozta lapunknak a szerződés aláírását követően Takács Márta. – A helyi közösség földje ez, a Vajdasági Erdők Közvállalat pedig elkészítette a telepítés tervét. Itt tulajdonképpen egy hatalmas park lesz. Az idén 1620 juharfát ültetünk majd el és 620 kilogramm diómagot szórunk el.
És ez még csak a kezdet.
– Az ötlet az idén márciusban született meg – mondja Grencs Péter. – Fél év alatt, köszönhető Varnyú Ernőnek és az ő kapcsolatainak, nagyon sok mindent létrehoztunk. Elkezdtük az úgynevezett etnoudvar kialakítását. Az etnoházat csaknem tető alá hoztuk. Ebben is segített a Vajdasági Erdők Közvállalat, tőlük kaptuk a gerendákat. De talán kezdjem az elejétől. Először a tartományi mezőgazdasági titkárságtól kaptunk e projektum elkezdésére 800 000 dinárt, majd a tartományi gazdasági titkárság járult hozzá 2 000 000 dinárral, ezután a sporttal és a fiatalokkal megbízott titkárságtól kaptunk 700 000 dinárt és ezekben a napokban várunk egy újabb összeget, 800 000 dinárt a köztársasági idegenforgalmi minisztériumtól. De támogatott minket a beocsini cementgyár, a kőtörő, Kishegyesről kaptunk cserepet, Ada önkormányzattól 80 000 dinárt… Mindezeknek a pénzeknek és segélyeknek nagyon megörültünk, de ahhoz, hogy e nagy projektumot befejezzük, még nagyon sok pénz kell. Ennek ellenére meggyőződésünk, hogy öt éven belül itt, Satrincán egy gyönyörű és egyedülálló idegenforgalmi létesítmény lesz, sportpályákkal, medencékkel, sátortáborral, kis szállóval, nagy erdővel és a vállalkozók udvarával. Ahhoz, hogy ez a projektum sikeres legyen két dolog nagyon fontos a számunkra. Az egyik az, hogy elkészüljön az a két kilométeres út, amely Satrincát összeköti a szomszédos Radincivel. Így Rumához mindössze tizenkét kilométerre kerülnénk a huszonnégy helyett, az autópályához pedig tizennégyre, ami egyrészt közel hozná hozzánk a több millió lakosú Belgrádot és mindazokat a turistákat, utasokat, akik az autópályán közlekednek. Az út elkészítésében a tartomány és a köztársaság segítségét várjuk. A másik a szennyvízelvezető és a szennyvíztisztító megépítése, ami nélkül az elképzelt létesítmény nem kaphatja meg a működési engedélyt. Itt a falu lakosainak a segítségére is számítunk, mondjuk helyi járulék formájában. Meggyőződésem, hogy ha megvalósul a projektum, és ha ezt a hatalmas létesítményt megtöltjük olyan tartalommal, amely folyamatosan ide vonzza a vendégeket, Satrinca lesz a környék idegenforgalmi és gazdasági központja.
Márciusban a falu mellett még kies legelő volt, ahol teheneket, lovakat, birkákat láthatott az ide tévedt idegen, és persze libákat. Ez a falu ugyanis messze földön ismert a libáiról. Ma itt körvonalazódik már az etnoudvar, már látszik a tó, ahol hattyúk helyett libák fürdenek majd, a labdarugópálya mellett csaknem elkészült az öltöző, már megvan a helye a kis sportok pályáinak, a medencének, a sátortábornak és a vállalkozók udvarának is…
