Tavalyhoz képest 2009-ben tovább romlott Nagybecskerek gazdasági helyzete. Mintegy 800 gazdasági szubjektum fizetésképtelen, köztük számos jó nevű vállalat, amely a szakadékba rántja a hitelezőket is, mivel kilátás nincs arra, hogy talpra álljon. A Béga menti városban valamikor ötvenezer dolgozót foglalkoztattak, ma fele annyian sem dolgoznak. Lehet, hogy ennyien sem, hiszen sokan ugyan bejárnak a gyárba, de nincs munkájuk, vagy pedig nem kapnak fizetést.
Közép-Bánátban 20 915 munkanélküli van, ebből Nagybecskereken 12 915-en várnak munkára. Legtöbbjük középfokú végzettségű (tizenegy ezren) de az egyetemi diplomás munkára várók száma is egyre nagyobb (meghaladja a hétszázat). Továbbra is sajnálatos folyamat, hogy a régi gyárak csődbe jutnak, a mérlegen csak néhány zöldmezős beruházás javít.
Pedig 2007-ben Nagybecskerek volt az első város Szerbiában, ahol új ipari övezetek létesültek, a Baglyas, az Écska és az Elemér nevet viselő zóna, amelyekben húsz (többségben külföldi) befektető, több százmillió eurós beruházást valósított meg. Ennek köszönhetően négyezren jutottak munkahelyhez, és 15 százalékkal csökkent a munkanélküliek száma a városban. Nagybecskerek hosszú távú fejlesztési tervének egyik alaptétele pedig az, hogy 2013-ig teljesen kiszorítsák a szegénységet és megszűnjön a munkanélküliség.
Azonban a gazdasági válság, valamint Goran Knežević polgármester letartóztatása után az idén igencsak lelohadt a beruházási kedv. Hiába hangoztatják az önkormányzati vezetők úton-útfélen, hogy egyetlen beruházó sem távozott Nagybecskerekről, közben pedig majd érkeznek az újabbak. Mert a holland Pecocar cég már az év elején lemondott arról a tervéről, hogy a város ipari övezetében munkacsarnokot épít. Később a Future Biotech Zrenjanin Kft. Gazdasági Társaság igazgatója is bejelentette, hogy felbontják a szerződést a nagybecskereki Városrendezési Igazgatósággal, a Délkelet-Écska ipari övezetben, ahol biodízelgyártó üzemet szándékoztak építeni. Őket követte a Vizium Air kompánia, amely 30 milliós beruházással repülőgépgyártó üzemet, karbantartó műhelyt és pilótaiskolát szándékozott nyitni az Écska repülőtérnél. Az újabb beruházóknak pedig se híre, se hamva.
Egyedüli jó gazdasági eredmény az idén az volt, hogy javult a körzet vállalatainak külkereskedelmi mérlege. Ez a zöldmezős beruházásoknak köszönhető. Elsősorban a német Draexlmaier kompánia és az olasz Modital manufakturing valósított meg jelentős kivitelt. A Draexlmaier gépkocsik villamossági berendezéseit gyártja, míg az olasz cég, amely korábban Pompea néven kezdte el működését alsónemű- és harisnyagyártással foglalkozik. A jó kiviteli eredményhez hozzájárultak a nagybecskereki Dijamant és a magyarcsernyei Banat étolajgyárak, valamint a perlaszi Bomex és a nagybecskereki Begej hajógyárak. Ez utóbbiak kizárólag külföldi megrendelők számára dolgoznak. De már egy ideje olyan híreket hallani, hogy a külföldi beruházók nem fizetik agyon dolgozóikat, közben nem örülnek a szakszervezeti szervezkedéseknek.
Az idén is folyatódott a régi nagybecskereki gyárak agóniája. A Proleter szőnyeggyár orosz tulajdonosa, ígérete ellenére, nem indította újra a termelést, közben az ezer egykori dolgozó a bíróság épülete előtt tiltakozott a csődeljárás és a végkielégítések elhúzódása miatt. Az állami tulajdonban maradt cukorgyár, valamint a privatizált sörgyár dolgozói már belenyugodtak munkahelyeik megszűnésébe. Csak az van hátra, hogy elárverezzék a telkeiket, a gépeket pedig rossz vasba adják.
Az Udarnik harisnyagyár és a Banat kereskedelmi vállalat csődbe jutott, a privatizált Žitoprodukt malomipari vállalatban a részvények tulajdonosai elégedetlenkednek, a GIK Banat építőipari, a Luxol kozmetikai cikkeket gyártó vállalatban (nem segített rajtuk a régi-új termék, a Marsall szappan termelésének az újraindítása sem) és az IPOK keményítőgyárban pedig csak félgőzzel dolgoznak.
Pozitív példa a Mlekoprodukt tejgyár, amely hatodik éve sikeresen dolgozik a Bongren Csoport részeként, és tartományi támogatásból az idén új munkahelyeket nyitottak. Félévi kényszerszünet után, október elején újraindult a termelés a Jugoremedija gyógyszergyárban, amely kilencmillió eurót fektetett a berendezéseinek felújításába. Azt remélik, hogy decembertől a termékeik előtt megnyílnak az EU kapui, és könnyebben találnak majd új tulajdonost is. Szép példa, csak kevés egy ilyen ipari múltú városban. A jövő év pedig a cukorgyár és a Gvožđar vagyonának elárverezésével kezdődik.
