– Az ingyenrészvények értéke nem lesz 1000 euró, ahogy azt beharangozták, ez már egyértelmű. Én egy kicsit pironkodom, hogy a közelmúltban a rádiónak adott nyilatkozatomban azt mondtam, hogy az ingyenrészvények tényleges értéke 700 euró körül alakul majd, ugyanis azóta utána számoltam és kiderült a szomorú valóság, hogy még az 500 eurót sem fogja elérni. De kezdjük az elején, és kutassuk az okokat.
A vállalatok értékesítése nem úgy folyik, mint ahogy azt tervezték. Elsősorban gond van azzal, hogy a meghirdetés szerint hat közvállalatot részvényeinek egy részét szánták erre a célra, de mind később kiderült, a hat közvállalat közül már csak négy értékpapírjain osztozhatnak a polgárok, ugyanis ebből a csomagból kivették a Galenika gyógyszeripari vállalatot és a JAT légiforgalmi társaságot, ami egyértelműen oda vezet, hogy csökken a rendelkezésre álló összeg nagysága. Egyébként, a számítások szerint a Galenika mintegy 600 millió eurót ér, a JAT esetében pedig hiba csúszott a számításba, mert eleinte értékét csaknem 150 millió euróra becsülték, de amint a versenytárgyalást kiírták, napvilágot látott a szomorú valóság, mely szerint csak 51 millió euróra szólt az ajánlat. Felvetődik az is, hogy milyen realitása van annak egyáltalán, hogy 2008-ban befejeződik Szerbiában a magánosítás. Hány éve hajtogatjuk már, hogy a vége felé közeledik a privatizációs folyamat, de még legalább 600 közvállalat privatizálása hátra van. Nem valószínű, hogy gyors lefolyású lesz ez a folyamat. Magyarán nem úgy tűnik, hogy 2008-ban befejeződne, ha mégis így lenne, utána már csak a részvényeknek a tőzsdére való bocsátása következne, és csak azt követően lehet számítani konkrét pénzre.
Mitől függ még az ingyenrészvények értéke a privatizációs folyamaton kívül?
– Attól is, hogy sikerül-e majd az eladott közvállalatok értékpapírjait a börzén értékesíteni. Ha Dinkić miniszter úr szava beteljesül, mely szerint a Telekom Srbije közvállalat részvényei a londoni börzére kerülnek, akkor az ingyen részvényesek is reménykedhetnek nagyobb haszonban. De ha a Telekom is a spekulánsok, a hazai mogulok hálójába kerül, s ők fogják meghatározni az értékét, akkor nem sok jóban bízhatunk. Az egyértelmű, hogy a londoni börzén emelkedne a Telekom részvényeinek az ára, ha viszont csak hazai körökben kereskednének vele, akkor olyan sorsra jut, mint a Bosznia Szerb Köztársaságbeli Telekom. A privatizáláskor 560 millió euróért került magánkézbe, de ezt követően az ottani börzén értéke 340 millióra esett vissza.
Mire számíthatnak az egyszerű polgárok, akik ingyenrészvényt írattak?
– Az ingyenrészvényekről szóló döntés abból a célból született meg, hogy ne csak azok a polgárok részesüljenek részvényekben, akik sikeresen privatizált vállalatokban, az apatini sörgyárban, az óbecsei Sojaproteinben vagy a kanizsai Potisjében dolgoztak ezt megelőzően, hanem a többiek is, akik valami okból kifolyólag kimaradtak ezekből a folyamatokból. Az illetékesek az elsődleges becslések szerint mintegy négy millió polgárra számítottak, azonban 5 077 000-en igényeltek ingyenrészvényt. A számokból látszik, hogy nagyobb volt az érdeklődés, mint amennyire számítottak. Ezer eurót ígértek egy-egy részvénytulajdonosnak, amiről kiderült, hogy bizony csak egy választási fogás volt, mert erre elméleti esély sincs.
Miért?
– Azon egyszerű oknál fogva, hogy az 5 077 000 igénylő részére csak úgy lehetne biztosítani az ezer eurós részvényt, ha az eladásra kerülő négy szerbiai közvállalatból legalább 34 milliárd euró kerülne az államkasszába. Itt én azt is számításba vettem, hogy az igénylők közül nem mindegyik kérvény kerül elfogadásra, tehát számoljunk körülbelül 5 milliós érdeklődővel. Az érvényben levő rendelet szerint a privatizációból befolyt összeg mindössze 15 százaléka fordítható ingyenrészvényekre. Ehhez kellene legalább 34 milliárd euró, de akárhogy is számolom, a közvállalatok eladásából nem várható több pénz 11,5–12 milliárd eurónál. Ez az összeg egyáltalán nem bátorító, ha elosztjuk az összes igénylő között, azt hiszem szembe kell néznünk a szomorú valósággal, hogy az ingyen részvény igénylők jó, ha 300 eurót kapnak fejenként. Persze az összeg még attól is függ, hogy majd a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot (NIS) mennyiért fogják értékesíteni. A szóban forgó 400 millió euró igencsak kevés. Az sem lényegtelen, hogy a Nikola Tesla repülőtér mennyiért fog elkelni, s természetesen még a Szerbiai Telekom és a Szerbiai Villanygazdaság értékesítési összegétől is függ majd az ingyenrészvénynek a nagysága.
Igen lesújtó a számítás, valami másban reménykedhetünk-e még?
– Azért kell szurkolnunk, hogy minél jobban elkeljenek ezek a vállalatok, ezen kívül kapunk még majd a már eladott vállalatokból egy bizonyos összeget. A vagyonügynökség számláján eddig erre a célra 250 millió euró gyűlt össze, de még sok vállalat értékesítése van folyamatban. Azt hiszem, mire a kifizetés esedékes lesz, az imént említett összeg – egy kis politikai jóakarattal is fűszerezve – eléri majd a 300 millió eurót. Ha ezt 5 millió emberrel elosztjuk, akkor azt kell mondanom, hogy igénylőnként 60 euróra számíthatunk. Ezt aránylag gyorsan érvényesíteni fogják, jövő márciusban várhatók az első elektronikus részvény átutalások. A korábban említett 300 vagy ahhoz közeli részvényátutalás majd csak 2010-ben lesz esedékes. Addig még sok minden történhet.
