Mint ismeretes, a tavaly decemberben és idén januárban tárgyaló szerb kormány az orosz Gazpromnak odaígérte a Szerbiai Kőolajipari Vállalatot, az ország egyik legjövedelmezőbb céget. Amint a nyilvánosság tudomására jutott, az egyeztető tárgyalások során állítólag 400 millió dollárért ígérték oda az oroszoknak a kőolajipari vállalatot, vagyis annak 51 százalékát, s ezen felül az oroszok köteleznék még magukat 500 millió dollár értékű beruházásra.
A tavasszal nyilvánosságra került, hogy rúd elé szaladtak az egyezkedők, s áron alul bocsátották áruba a NIS-t. Hogy ez így van-e valójában, arról különböző szakemberek, különbözőképpen vélekednek. A gazdasági miniszter tanácsosa szerint a kőolajipari vállalat felbecslése egyféle adut lesz a kezükben, nemcsak arra vonatkozóan, hogy milyen árfekvésről tárgyaljanak az érdekelt orosz céggel, hanem arra vonatkozóan is, hogy milyen kategóriába sorolják majd be a gázvezetéket, hogyan lehet az ökológiai kérdésekről tárgyalni, a részvények értékét miként alakíthatják és miféle beruházásokat tervezhetnének. Tehát kell nekik valamilyen hivatkozási alap, a többi meg már azon múlik, hogy miként tudnak ügyeskedni.
A gazdasági intézet egyik szakértője szerint a szerb tárgyalófél óriási hibát követett el, amikor az egyezkedés során konkrét összegről tárgyalt, ilyesmit csak laikusok tesznek. Gondolniuk kellett volna arra, hogy az ország legjövedelmezőbb és legértékesebb vállalatáról van szó, és nem mellékesen oda kellett volna figyelni arra, hogy az ingyen részvényt igénylő polgárok érdekeit is megsértették azzal, hogy konkrét árban gondolkodtak. Mélyen áron alul egyeztek meg a Gazprommal, s most már utólag ezen változtatni nagyon nehéz lesz. Vannak olyan nézetek is, mely szerint három milliárd eurónál kevesebbért eladni egy ilyen jó céget könnyelműség és becstelenség. Egy biztos, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat tulajdonában lévő benzinkutak országszerte legalább 400 millió eurót érnek, magyarán majdnem ugyan annyit amennyiért felkínálták a kőolajipari vállalatot.
Nézzük, mit lehet tenni, hogy kilábaljunk ebből a reménytelen helyzetből? A szakemberek szerint egyszerűen nem kell ratifikálni a kőolajipari megállapodást, amelyet egyébként a megbeszélés értelmében szeptember hónap folyamán kellene jóváhagynia a köztársasági parlamentnek. Tehát, ha nem ratifikálják a szerződést, akkor új lappal indulhatnának, új tárgyalási alapot kezdeményezhetnének az oroszokkal szemben. Persze más kérdés, hogy erre a Gazprom részéről miként reagálnának.
A másik megoldás szerint, ha most szeptemberben ratifikálnák az egyezményt, akkor még mindig talán fennállhatna az esély, hogy későbbiek folyamán a két aláíró fél újabb tárgyalásokat kezdjen és előfordulhat, hogy az oroszoktól nagyobb árat tudnának kicsikarni a Szerbiai Kőolajipari Vállalatért. Ez persze nem menne egyszerűen, és az is biztos, hogy amennyiben a Gazporom részéről engedményeket tennének az árra vonatkozóan, akkor valamilyen másfajta igényt jelentenének be, egyéb kedvezményekre számítanának, vagy másféle előnyös helyzetet eszközölnének ki, amelynek köszönhetően kompenzálhatnák a változtatást.
Talán egy-két héten belül kiderül, hogy mennyiért kel majd el a Szerbiai Kőolajipari Vállalat, de minden esetre egy külön munkacsoport alakult, amelynek az a feladata, hogy folytonosan tárgyaljon az orosz Gazprommal, s talán biztató jel az, hogy a szóban forgó munkacsoportot Mlađan Dinkić köztársasági gazdasági és területfejlesztési miniszter vezeti. Ő a minap közzétette, hogy 2007-ben a NIS könyvelési értékének tőkéje 1,2 milliárd euró volt, de ez természetesen nem jelenti egyben a piaci értéket is.
Pásztor Bálint, a VMSZ köztársasági képviselője kijelentette a közelmúltban, hogy a Gazprommal kötött egyezmény nincs összhangban Vajdaság polgárainak érdekével, ezért ők a parlamentben semmiképpen sem fogják támogatni, tehát egyértelműen a ratifikáció ellen szavaznak.
