A Szerbiai Kőolajipari Vállalatban a független és az egységes szakszervezet képviselőinek és a kis részvényesek, valamint a vállalat dolgozóinak részvételével pénteken némi vita után, elfogadták a vállalat privatizációjára vonatkozó deklarációt
A dokumentum szövegébe belefoglalták azt, hogy a szakszervezetek és a kisrészvényesek aktívan kiveszik részüket a Szerbiai Kőolajipari Vállalat privatizációjára vonatkozó tevékenységből, kötelezik a vállalatvezetést, hogy tartsák tiszteletben a törvényes előírást a vállalat eladásakor, az adásvételi szerződésbe foglalják bele a vállalati szinten egyeztetett és elfogadott szociális programot. A deklaráció tulajdonképen védi a nemzeti kőolajipari vállalat dolgozóinak jogait és érdekeit, azzal, hogy előirányozza, hogy ők is részt vehessenek a privatizációs folyamatban. Külön hangsúlyt fektettek arra, hogy a dolgozók szociális biztonságára oda kell figyelni, amire biztosíték az, hogy az eljövendő adásvételi szerződésbe a szociális program megszövegezése is belekerül. Rámutattak arra is, hogy a kőolajvállalattal kötött kollektív szerződéseket is tiszteletben kell tartani, majd a vállalat eladása után is, és hogy a jelenlegi valamint az egykori foglalkoztatottaknak járó részvényeket a vállalattal megkötött általános dokumentum alapján ezentúl is folyósítják. Külön kitértek a deklarációban arra, hogy a kisrészvényesek érdekeit is védeni kell.
A szociális program négy hónapos egyeztetés után készült el, amelynek lényege, hogy minden szolgálati évért, amelyet a foglalkoztatott a Szerbiai Kőolajipari Vállalatban töltött el, a végkielégítés során 750 eurót igényelhet és annyit is fog kapni. Ezen felül még négy, a kőolajipari vállalatban átlagfizetésnek számító személyi jövedelmet fizetnek ki az önként távozóknak. A szociális programot 2012-ig alkalmazhatják a fent említett feltételek mellett. Van egy nagyon fontos kitétele a deklarációnak, amelyik már a privatizáció utáni időszakra vonatkozik. Ezek szerint köteles ugyanúgy részvényeket folyósítani a dolgozók számára az új tulajdonos is, mint ahogy ezt eddig alkalmazták. A magánosítás után nyomban 15 százalékkal megemelik a fizetést és ez állandó jellegű lesz, valamint arra is kötelezik majd az új tulajdonost, hogy az összbevételből 0,3 százalékot válasszanak ki, amelyet majd a dolgozók lakáskérdéseinek rendezésére fordítanak. Az új tulajdonos senkit sem minősíthet műszaki feleslegnek, a végkielégítéssel csakis önkéntes alapon élhetnek a dolgozók.
A tanácskozáson kiderült, az is, hogy évek óta várták ezt a pillanatot, a magánosítás bekövetkezését, mert ettől a helyzet javulását remélték. Dr. Milan Kovačević a vállalat egyik tanácsosa beismerte, hogy jó ideje nem modernizálták a vállalatot, ami talán hozzájárult ahhoz, hogy a Szerbiai Kőolajipari Vállalat nem ér annyit amennyit érhetne. Úgy gondolták, hogy úgy is a magánosítás küszöbén állnak, nincs értelme a nagyobb beruházásnak. Bíztak abban is, hogy a céget árverés vagy versenytárgyalás útján fogják áruba bocsátani, nem hitték azt, hogy közvetlen egyezkedés tárgya lesz egy ilyen fontos vállalat ügye. Az egyezkedés az Európai Uniós ügyvitellel ellentétes, ezért is érthetetlen, hogy miért ezt a megoldást választották, egy biztos, hogy a 400 millió eurós összeg a Szerbiai Kőolajipari Vállalat 51 százalékáért nagyon kevés pénz. Ebben teljes mértékben egyetértenek a szakszervezet, a kisrészvényesek képviselői, valamint a vállalat dolgozói is. Most már csak abban lehet reménykedni, hogy ha ratifikálják az energetikai egyezményt, tárgyalásos úton elérik azt, hogy mégsem áron alul adják el a legértékesebb nemzeti céget.
