A témával élénken foglalkozik a szerbiai sajtó, nézzük, mit javasolnak a szakemberek. Természetesen a bankszakma senkit sem fog meggyőzni arról, hogy érdemes otthon tartani a pénzét. Elsősorban azzal riasztanak el bennünket ettől a válaszúttól, ha otthon kéznél van a pénz, akkor könnyebben elköltjük. A másik érv pedig, hogy a betörők is olvasnak újságot. Tudják azt, hogy sokan otthon kívánják őrizni a vagyonukat, és egy jó szakképzett tolvaj három perc alatt a legbiztosabbnak vélt rejtekhelyet is felderíti. Ezenfelül az SZNB bankkormányzója azzal próbált reálisan meggyőzni bennünket, hogy az otthon rejtegetett pénzt nem tudjuk fialtatni, sőt mit több, ha netán dinárt őrizgetünk, annak a reális értéke csökkenni fog. Akármennyire sikerült megfékezni az inflációt nálunk, mégis 9 százalékosra becsülik eddig a dinár hígulását. Tehát ha ma 1000 dinárt elrejtünk, mondjuk a szalmazsákba, akkor az egy év múlva ilyenkor legfeljebb 910 dinárt fog érni.
Így mégis azt tartják a legjobb megoldásnak, ha a megtakarított pénzünket a bankban tartjuk. Talán jobban tesszük, ha euróban takarékoskodunk. Ha nagyobb összeg áll rendelkezésünkre, azt ne egyetlen bankba helyezzük el, hanem elosztva több bank között nyissunk takarékbetétet. Ezt az elhatározásunkat mindenképpen elősegítette az állam is, hiszen hétfőn megszületett a döntés, hogy az állam az eddigi 3000 eurós bankbetét-garanciát 50 000 euróra emelte. Ez azt jelenti, hogy ha netán a bank nem tudja kiadni az általunk befizetett, mondjuk 10 000 eurónkat, akkor az állami garanciának köszönhetően mégis megkapjuk a pénzünket. Azt állítják, hogy ha szükség lesz rá, ezt az 50 000 eurós garanciát akár 100 000 euróra növelik. Ezen felül hoztak még olyan intézkedést is, hogy 2009 végéig megszüntetik a bankbetétre kirótt adót.
Egy szó mint száz, mindenképpen magukhoz akarnak édesgetni a bankok, és megpróbálják lenyugtatni a kedélyeket, igyekeznek eloszlatni a pánikhangulatnak még a látszatát is. Ezt bizonyítja az az intézkedés is, hogy a tőkehozamra vonatkozó adót és az értékpapírok esetében az abszolút jogátruházási adót is megszüntették. Igazán az állam gondos házigazdaként viselkedik. Úgy látszik, hogy megpróbálják most mindazt helyrehozni, amit 10-15 évvel ezelőtt elmulasztottak. Hiszen a Dafiment és a Jugoscandik bankok fosztogató korszaka idején az állam ölbe tett kézzel nézte a polgárok kizsákmányolását. Pedig a bankszakemberek akkor is figyelmeztettek és követelték az államtól, hogy lépjen közbe, de ez nem történt meg.
Nos, azóta a Szerbiai Nemzeti Banknak meglehetősen szigorú pénzügyi politikája van, s valóban igyekszik mindent megtenni annak érdekében, hogy a bankszakma visszanyerje a polgárok bizalmát. Ezzel magyarázható, hogy a betétekért járó állami garanciát 50 000 euróra emelték.
Mivel a polgárok meglehetősen bizalmatlanok, már az elmúlt hetek során sokan kivették a pénzüket a bankokból, mondván, hogy mégis legbiztosabb a helye otthon, naponta megszámolhatják a bankókat és nem kell attól félni, hogy nem nyúlhatnak hozzá akkor, amikor akarnak. Akik félősebbek és tartanak a tolvajoktól, azok a bankszéfek mellett döntöttek. Jelenleg egy kisebb széf havi bérlete 300 dinárba kerül. A bankoktól függően és a széfek nagyságához mérten egyébként az ár 300 dinártól 2500 dinárig terjed. Egy érdekes adat jut eszembe a bankszéfekről, amióta a világválság tart szinte minden szakma deficitesnek tűnik, nem így a széfkészítő cégeké. Állítólag Párizsban a híres Solon széfkészítő cégnek, amely 1920 óta működik, az utóbbi hetekben ugrásszerűen 30 százalékkal nőtt a termelése. A leleményesebbek béreltek maguknak páncélszekrényt a bankokban, állítólag Belgrádban már nem lehet üres széfet találni, és Újvidéken is hasonló a helyzet. Akik lemaradtak a bérletről, azoknak nem marad más választásuk, mint saját otthoni tárolásra való széfet vásároljanak. Tegyék ezt csak akkor, ha úgy döntenek, hogy az állami garancia ellenére sem merik a pénzüket takarékbetétként valamelyik bankban tartani.
