Egy kis iróniával úgy is fogalmazhatnánk, hogy a munkaadóknak kezére játszik a gazdasági válság, mert hivatkozhatnak rá, ha létszámleépítéshez folyamodnak a vállalatban. Az élelmesebb cégvezetők ezt már meg is tették. A szakszervezet értékelése szerint azért volt számukra ilyen égető az elbocsátás, mert a kollektív szerződés módosításai értelmében január 1-jétől az elbocsátott dolgozóknak nem számolhatnak el 300 eurónál kevesebbet az évenkénti szolgálati időre.
Az elbocsátások elsősorban azokra a vállalatokra vonatkoznak, melyek eddig részben vagy teljesen kivitelre dolgoztak. Ilyenből 276 van 51 szerbiai községben. Ezekben a szóban forgó vállalatokban 43 000 foglalkoztatottat tartanak nyilván, s közülük az elmúlt napokban már mintegy 25 000-en vagy felmondást kaptak, vagy rendkívüli szabadságra küldték őket.
A szakszervezetnek kellene az ilyen problémákra határozottan reagálnia, de az országos szakszervezetek egyelőre csupán latolgatják, hogy mit tegyenek, senkinek sincs konkrét elképzelése, s főleg a megoldásra vonatkozó javaslata. Csupán Slavko Vlaisavljević, a Független Szakszervezet egyik alelnöke vette magának a bátorságot és nyilatkozott a minap, elítélve a munkaadók hozzáállását a világválsághoz. A gazdasági nehézségek még inkább meg fogják ingatni Szerbia gazdaságát, s azt csak fokozza majd az egyre nagyobb munkanélküliség. Ha jobban belegondolunk, ez az áldatlan állapot nálunk nem most kezdődik, már vagy 15 éve folytonosan nehéz éveket élünk. A dolgozók kimerültek, belefáradtak az örökös harcba, de a szakszervezeti vezető szerint ennek az áldatlan helyzetnek előbb-utóbb lázadás lesz a vége. Leginkább azt nehezményezi, hogy a vállalatok élére nem szakavatott hozzáértő káderek kerülnek, hanem olyanok, akiket pártalapon helyeznek oda, és ők másként irányítják a céget, számukra a dolgozók érdeke legkevésbé fontos. Ezek a szakemberek nem figyelnek kellőképpen a vállalat fejlesztésére, és a gazdaság továbblendítésére sem ügyelnek. Kapóra jött számukra a gazdasági világválság, s ezt használják ki arra, hogy elbocsássák a dolgozókat.
Íme néhány vállalat, ahol sor került elbocsátásra: a leskovaci Zdravlje Aktavis 194 dolgozóját, a gyógyszeriparban foglalkoztatottak egynegyedét minősítették munkaerő-feleslegnek, s máris elbocsátották őket. Állítólag szilveszterig még 200 dolgozóra vár ez a sors. Azért siettek ennyire, hogy ne kelljen kifizetniük szolgálati évenként a 300 eurót, mindössze 250 eurót számoltak egy-egy szolgálati év után. A szakszervezetet is hibáztatják az elbocsátások miatt, mert a közelmúltban olyan kimutatást tett közzé, hogy a vállalat sikeresen gazdálkodik, ilyesmire senki sem gondol, ráadásul a kollektív szerződéseket sem írták alá.
A paraćini üveggyárban is ésszerűsítő intézkedéseket foganatosítottak, 700 dolgozót küldtek el 45 napos fizetett szabadságra. Ezt is a világválsággal indokolták. A priboji autógyárban 188 dolgozó kapott végkielégítést, ők is hirtelenjében munkaerő-felesleggé váltak. A kruševaci Henkel Merima gyárban hamarosan 62 munkást bocsátanak el, de az év végéig több kruševaci gyárban is 500 dolgozó számolhat azzal, hogy munkaerő-felesleggé válik. Kragujevacon sem rózsás a helyzet, a külföldiek a megrendeléseket egymás után mondják le az autógyár és a fegyvergyár részlegében, így ott is egyelőre 30-45 dolgozó elbocsátása esedékes, de ez bizonyára a közeljövőben fokozódni fog.
A megoldás minden bizonnyal az lenne, ha egy átfogó országos szintű szociális program készülne az ilyen esetekre vonatkozóan. A kormánynak elsősorban a munkaadókkal kellene kiegyeznie, s utána megtalálnia a megoldást arra, hogy az emberek ne kerüljenek tömegesen az utcára.
